Vissza
Ha január, akkor Nagy Fehérvári Bormustra
2020.01.24. | Vargha Márk
A Nagy Fehérvári Bormustra a Borsmenta számára minden évben kötelező program, ám idei beszámolónk írója, Vargha Márk most járt először a rendezvényen. Íme az év első borfesztiválja az „újszülött” szemével…
„Oly távol vagy tőlem, és mégis közel” – énekli az István, a királyban a címszereplő. „Oly közel vagy hozzám, és mégis távol” – énekelné jelen beszámoló szerzője a velencei-tavi és a móri borokról. Hiszen bár közel vannak Budapesthez, mégis nagyon keveset tudott arról, hogy a borászat terén kik mit és milyen minőségben alkotnak ezeken a vidékeken.
„Az év első borfesztiválja” – így hirdette magát a Fáncsi Viktória és lelkes csapata által az idén ötödször szervezett és rendezett Fehérvári Bormustra. S ha már megidéztük Szent Istvánt: a szervezők a róla elnevezett művelődési ház ámulatba ejtő falai közé hívták a borászokat és a közönséget. A rendezvényen összesen 25 borászat mutatkozott be, közülük tizenhárman Fejér megyéből, a többiek az ország különböző borvidékeiről érkeztek.
A „helyi” borászok egy közös kiállítótérben, a Szent Imre teremben várták a szomjas vendégeket, ahol nagy örömünkre kóstoltunk olyan tételeket, amelyek, ha létezik bormennyország, biztosan oda jutnának.
Rögtön az elején emeljük is ki az Apró Kertek cserszegi fűszeres (!) narancsborát, ami nemcsak ízben volt elképesztően gazdag és rétegzett, de az illatáról is az jutott többünk eszébe, hogy akár parfümgyártáshoz is használni lehetne. Néhány száz palack készült belőle, így a Mustrán volt utoljára kóstolható, de nagyon reméljük, hogy a fiúk (Schubert Ádám és Veliczky Zoltán) újra próbálkozni fognak vele, ha a természet megfelelő alapanyagot ajándékoz nekik hozzá.
Ezen a derűs téli szombaton három és fél órát töltöttünk a rendezvény helyszínén, így természetes, hogy nem jutottunk el mindegyik kiállítóhoz. Választásunk teljesen véletlenszerű volt, és a fehérborokra szántunk több időt. Az új évre a Csóbor Pince pezsgőjével koccintottunk. A 60% zöld veltelini, 20% chardonnay és 20% rajnai rizling házasításával készült pezsgőt 2017 márciusában töltötték palackba, és néhány hete degorzsálták. Almás, körtés karaktere némi sóssággal párosulva tökéletesen frissít, a kortyot 8 grammnyi cukor kerekíti. A pezsgő ár-érték aránya kiváló, a Borsmenta tesztjére is meghívtuk.
A Molnár Borház Paulus Gold Generosája igazi populáris bor, szinte bódító virágillattal. A fajta, mely az ezerjó és a piros tramini keresztezése, egyszerre tudja hozni az előbbi élénk savait és az utóbbi erőteljes zamatait. A pince képviselője szerint nagyon jól fut a piacon, és ezen nem is csodálkozunk. Ha otthon vagy vendégségben nyitnánk egyet, biztosan hamar elfogyna.
Köllő Zsolt és Nagy Gábor pincéjéből egyaránt a zenit fogott meg minket a legjobban. Mindkettő friss, 2019-es. Az előbbi talán túlságosan is lendületes savú, de a benne lévő 5,3 grammnyi maradék cukornak köszönhetően mégis egyensúlyos, az utóbbi pedig telt és csontszáraz, és külön érdekessége, hogy hiányzik a lecsengéséből az az enyhe kesernyésség, amit zenitekben rendre megtalálunk.
A Bella Pince standján oklevél hirdette, hogy a pinot noir rozé aranyérmet nyert a Miklós-napi rozéversenyen. Természetesen mi is megkóstoltuk, és nekünk is nagyon ízlett. Télen-nyáron jó választás, ritkán lehet ennyire gazdag rozét kóstolni, ennyiféle piros gyümölccsel.
A móri Brigád fiatal csapata egy ígéretes új borászgenerációt képvisel. Alig néhány éve létezik a pince, kísérletezgetnek és határokat feszegetnek, de az egész teremből kitűntek a Szendeff Lőrinc által tervezett vagány címkéikkel, melyek mögött tökéletesen elkészített borokra bukkantunk. Érezhetően nagy fantáziát látnak a chardonnay-ban – teljes joggal –, de a Vén Kecske névre hallgató ezerjójukat kóstolva is csak drukkolni tudunk nekik a mielőbbi széles körű ismertséghez.
A szomszédos standnál örömmel ízlelgettük a jól ismert és kedvelt borászat, a szintén móri Csetvei Pince három 2018-as fehérborát, és közben arra gondoltunk, milyen kár, hogy ilyen fiatalon piacra kerülnek, mert így félő, hogy sosem tudhatjuk meg, milyenek lennének 2-3 éves korukban. Ideje ellátogatni a pincéhez, hátha ott még rábukkanunk idősebb tételekre.
Az idő telt, a vendég egyre több lett, a hangulat pedig egyre jobb. Elszakadtunk a kisteremtől egy időre, hogy megnézzük, mit hoztak magukkal az ország más területeiről érkező borászatok. Elsőként a Sanzon Tokajt vettük célba, Rácz Erika három száraz remekét, a Sanzon Blanc-t, a Classic-ot és a Selectiont ugyanis külön-külön nagyon szerettük eddig, egymás után kóstolni viszont most volt először alkalmunk, és nem bántuk meg, hogy éltünk vele.
.jpg)
A Holdvölgy régi és jó ismerős, többször is jártunk náluk Mádon. Csendes boraik hibátlansága nem volt meglepetés, az már inkább, hogy Uppp nevű habzójuk legutóbbi évjáratának készítése során a szén-dioxidot többször nyelették el, mint a korábbi évjáratok esetében, ezzel pedig az ital egyértelműen minőségi szintet lépett. Nagyon ajánlott betárazni otthonra belőle legalább egy kartonnal, mert egy kis bubi egész évben jólesik.
Fehér, rozé, vörös: mindegyik műfajban nagyot (és nagyon gyümölcsöset) alkotott Feind Péter, aki 1993 óta édesapjának segített a családnevüket viselő pincészetben, de néhány éve Peter’s Balaton néven függetlenedett, és 16 hektáros birtokán a saját útját járja. Buja illatú, fantasztikusan érett savú, selymesen guruló, ízében az összes erdei gyümölcsöt felvonultató 2017-es cabernet sauvignonjával léptünk át a vörösek világába, hogy finom velencei-tavi borokkal köszönjünk el a fesztiváltól.
Először egy inkább rozékészítésre használt fajtából, a néróból megálmodott Régi álmot kóstoltunk az Apró Kerteknél. A bort egyéves újhordóban érlelés után, derítés és szűrés nélkül palackozták, és főként különleges fűszerességével lopta be magát a szívünkbe.
A beszélgetés során az is kiderült, hogy húsvét táján érdemes lesz mindenkinek Pázmándra figyelnie, mert igazi meglepetés készül. Négy ottani pince (Apró Kertek, Köllő, Nagy Gábor és Sobor Dávid) akkor jön majd elő Könnyűvér nevű, kékfrankosalapú házasításával. A rendezvény szerencsésebb vendégeinek még jutott egyik-másik tartálymintából, és mivel mi is közéjük tartoztunk, bátran ajánlhatjuk mindenki figyelmébe ezt a vagány közösségi bort, 2020 egyik legizgalmasabb újdonságát.
Köszönjük a szervezőknek az emlékezetes estét, a Hatpöttyös Étteremnek az igényesen összeállított sajttálat – igen jólesett a kóstolás félidejében –, a kiállítóknak pedig a sok türelmet és kedvességet. Biztosan jövünk a következő Fehérvári Bormustrára is, de az is valószínű, hogy az itt (újra) felfedezett borok újbóli kóstolásával nem fogunk addig várni. Az eddig kicsit távolinak tűnő Velencei-tó és Mór környéke ezen az estén jóval közelebb került hozzánk. Ha földrajzilag nem is, a szívünkhöz biztosan.