Vissza
Hedonista hétvége az Iván-völgyben
2018.06.20. | Szabó Hajnalka
Szekszárd, Iván-völgy, kadarkatúra. Ezek a kifejezések már nyolcadik éve tartoznak elválaszthatatlanul a júniushoz, és a legutóbbi rendezvény friss élményeivel a lelkünkben azt mondhatjuk: maradjon így mindörökké…
Szeretünk Szekszárdra járni, és újra meg újra mosolyra húzódik a szánk, ahogy meglátjuk a városszéli körforgalomba ültetett szőlőtőkéket. Az itt élő emberek le sem tagadhatnák, hogy minden gondolatuk a szőlő körül forog. Ez nekünk, borszeretőknek nagyon jó üzenet, tudjuk, hogy jó helyre jöttünk.
A szekszárdi borászok amellett, hogy igen jó borokat készítenek, a vendéglátásban is jeleskednek. Akár borfesztiválokon, akár a saját pincéikben szívesen kóstoltatják boraikat, de az utóbbi években egyre több tematikus rendezvényt is szerveznek a szekszárdi vörösek köré. Az Iván-völgyi borászok például nyolcadszor invitáltak bennünket kadarkatúrára, és minden évben kitalálnak valami újat: idén például a gasztronapot. Így esett, hogy pénteken a házigazda és a vendég borászok borai mellé menő éttermek és gasztrovállalkozások remek ételeit kínálták, ráadásul nem is kóstolásnyi mennyiségben. Hogy az ilyen típusú rendezvényekre milyen komoly az igény, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy márciusban, amikor meghirdették az idei eseményt, a jegyek egy óra alatt elfogytak a Kadarkatúra mindkét napjára.
Aki még nem járt ilyen helyen, talán el sem tudja képzelni, hogyan zajlik egy ilyen túra. Elmeséljük. A regisztráció Szekszárd méltán híres kávézójánál, A Kávé Házánál van, így rögtön egy fantasztikus feketével alapozhatjuk meg a napot. Kell is az energia, hiszen egy ötállomásos túra áll előttünk, két-két borásszal, finom falatokkal, közben könnyű túrázással a szurdikokban – soha rosszabb megpróbáltatást! Minden borász két bort kínál, az egyik mindig egy kadarka, a másik meg a szezonhoz illő fehér, rozé vagy siller, így aztán elég színes a paletta, jól megismerhetjük az 50 hektáros Iván-völgy minden arcát.
Túránkat Németh János pincészeténél kezdtük, ahol a Pósta borház meg az encsi Anyukám mondta étterem vendégeskedett.
Minőség és lazaság – ezek jutottak eszünkbe mindhárom szereplőről, és már az első helyszínen teljesen elvarázsolódtunk. Kaptunk sauvignon blanc-chardonnay küvét meg kékfrankos-merlot-kadarka sillert is a poharunkba, szerettük is mindkettőt, de az a két kadarka, amivel itt indítottunk, nagyon jól megalapozta a napunkat, még estefelé is emlegettük, egyiket a gyümölcsösségéért, másikat a fűszerességéért. Jólestek a kemencében sült focaccia mellé.
Utunk innen a Heimann Családi Birtokra vezetett, ahol komplett családokkal találkozhattunk, hiszen mindkét Heimann Zoltán, valamint a ház asszonya, Heimann Ági is kóstoltatott és mesélt a birtokról és a boraikról, illetve a vendég Vida Családi Borbirtoktól is mindkét Péter töltögette a poharainkat. Itt a Heimann család egyetlen fehérborát, a viogniert, valamint egy testesebb rozét kaptunk a kadarkák előtt. A balatonszemesi Kistücsök „túrázós” verziójú bácskai rizses húsát a több mint száz éves öregtőkékről származó Vida kadarkával kóstoltuk össze – az omlós sertéspofa, a kása és a fűszeres vörösbor valami fenomenális élményt okozott.
És még a túra felénél sem jártunk, innen sétáltunk le a szurdikon a Fekete Borpincéhez. A máshol szurdoknak nevezett vadregényes ösvényeken haladva nem győztük fotózni a kilátást, alattunk a völgy, minden zöld… csodás látvány! Az időjárás is épp túrához való, nincs meleg, de az előző napi esős-szeles idő is továbbállt szerencsére. Nekünk meg pont jólesik ez a kis séta a Gasztro-Hack csapatának pulled pork szendvicse előtt, amihez a Szekszárdon több pincénél is készített fehér kadarkát, valamint egy kékfrankos rozét, meg persze két újabb kadarkát kaptunk.
Feketéék és Hetényiék kadarkája is a testesebb vonalat képviselte, miközben ezeket kortyolgattuk, és a tájat bámultuk, megállapítottuk, hogy mindenkinek ilyen csodás munkanapot kívánunk, mint ez a péntek.
Persze egy idő után továbbsétáltunk. A Sebestyén Pincénél, ahol a Szent Gaál Pincészet vendégeskedett, gyöngyöző cserszegi fűszeressel és kékfrankos rozéval vezettük fel a két kadarkát – meg a sepsiszentgyörgyi IndiVino BBQ káposztasalátás pulled pork szendvicsét. Szerencsére a jövő borászgenerációját is megcsodálhattuk, hiszen Sebestyén Csilla épp ekkor hozta el a pincéhez féléves kislányát, Leát, illetve Eszterbauer Ildikó és ifjabb Heimann Zoltán kisfiát, Ágostont is láttuk kadarkatúrázni, így megnyugodtunk: a kicsik igazán időben szokják a boros közeget!
Utolsó állomásunkhoz, a Tüske Pincéhez érkeztünk. Poharunkban egy fehér küvé, a bohókás palackon ezt olvassuk: „Pszt! Ne szólj semmit!” – és valóban, szóhoz sem jutunk, már annyi jót ettünk-ittunk a nap folyamán, de természetesen itt sem hagyunk ki senkit és semmit. Hamar megkapjuk a budapesti Babka báránykebabját citromos petrezselyemsalátával, mentás-joghurtos öntettel, isszuk a Szeleshát rozét, a két pince kadarkáját, közben mosolyogva nézzük a szalmabálákon elégedetten elheveredő túratársainkat.
Kellemes napunk volt, változatos (és nagyon jó!) borokkal, minőségi, finom falatokkal, mosolygó emberekkel. Szekszárdra járni eddig is szerettünk, és az Iván-völgyi borászok vendégszeretete és felejthetetlen kadarkái után megint alig várjuk, hogy újra jöhessünk.