Húszéves az Etyeki Kúria

2016.09.20. | Szabó Edit

Már akkor is szeretném őket, ha nem lenne jó a boruk. Hát még így! Isten éltessen benneteket!

Születésnap van, mégpedig kerek. Húszéves lett az Etyeki Kúria Borászat. Nagy dolog ez, és nemcsak azért, mert örvendeznünk kell, hogy ezen a gazdaságilag kissé ingoványos talajon lábát megvetni, sőt növekedni volt képes egy kis családi vállalkozás, hanem azért is, mert ilyenkor látjuk igazán, hogy honnan indulnak és hová vezethetnek az utak.

Egy-egy kerek évforduló alkalmával az ember kicsit önmagával, a saját életével is számot vet, visszagondol, mi is történt vele azon a húsz évvel ezelőtti őszön, amikor Ottrubay Ágnes és István úgy döntött, hogy megvásárolja a kis másfél hektáros területet és a hozzá tartozó régi pincét az etyeki Öreghegyen. Bevallom, ez történt velem is, az ünnepi beszédek, koccintások közben egy kicsit visszapörgettem az időt, és felidéztem sok évvel ezelőtti első találkozásomat az ünnepeltekkel…

Az Etyeki Kúria elődjét egy mára legendává vált borász, Báthori Tibor alapította meg 1992-ben. Tehetséges ember volt, „Az Év Bortermelője” cím büszke tulajdonosa, akinek a chardonnay fajtába vetett hite valóban hegyeket mozgatott meg. Nélküle Etyek valószínűleg nem tartana ott, ahol ma tart, és ahogyan minden etyeki termelő, a borászat mai tulajdonosai is tisztelettel említik a nevét. Fájdalmasan korán távozott el, de emlékét még ma is őrzi néhány általa készített bor, amelyekből különleges napokon nyílik csak ki egy-egy főhajtásra okot adó palack.

Báthori Tibor kicsiny birtoka 1996-ban találta meg új tulajdonosait, és gyorsan kiderült, hogy az Ottrubay házaspár féltőn óvja a megvásárolt értéket. A birtok szakmai irányításával a jó hírű osztrák borászt, Rudolf Krizant bízták meg, és gyorsan elterjedt a hír, hogy a pincészet korszerű, Magyarországon akkor még alig-alig ismert borászati eljárásokkal dolgozik. Az erjesztés bizonyos borok esetében például acéltartályokban, hűtve történt, ami rendkívül szokatlan volt, ráadásul 2001-ben ők telepítettek először kék szőlőt a borvidéken. Az Etyeki Kúria pinot noir bora mára fogalom, akkor azonban mindenki kétkedve figyelte, mi lesz az úttörő ültetvény sorsa. A 2003-as szűztermés meggyőzte a kétkedőket, és a pinot ma is a borászat kínálatának egyik pillére.

A fejlesztés gőzerővel megindult, új feldolgozó és kóstolóterem épült a régi pince fölött, ám kiderült, hogy az Ottrubay házaspár külföldre költözik. Ágnes arra kérte a nővérét, az akkor az Amerikai Egyesült Államokban élő Matolcsy Sárát, hogy térjen haza, és vegye át a birtok irányítását. Mi sem volt egyszerűbb. Sára kiváló gazdasági szakember, nagy lendülettel vetette magát a munkába, szinte az első pillanattól együtt lélegzett azzal a földdarabbal, amit Etyeki Kúriának neveznek. Én ebben az időszakban kezdtem komolyabban borokkal foglalkozni, és Sára a megismerkedésünk pillanatától fix pont volt az életemben. Soha nem értettem, és nem értem ma sem, hogy honnan veszi az energiát, de fáradhatatlannak tűnik, és a szemében a legkomolyabb pillanatokban is ott a derű. Határozott és nyilván erős kezű vezető – ezt nem tudom, soha nem dolgoztam vele, de kívülről így látszik –, viszont mindenre és mindenkire ezer szemmel figyel, félti és óvja a munkatársait, és valószínűleg bármit megtenne értük. Nem lehet könnyű, de biztos vagyok benne, hogy élmény vele dolgozni. Tizenöt éve vezeti a borászatot, és ma is ugyanazzal a szinte gyermeki lelkesedéssel képes a legszürkébb hétköznapról mesélni, mint amikor először találkoztunk. Mindenben megtalálja az örömöt, ami ritka kincs; sok Matolcsy Sára kellene a magyar gazdaságba.

A borászat Sára irányítása alatt hatalmas fejlődésnek indult. Ez természetesen nem kizárólag az ő érdeme, noha a szerepe nagyon fontos, de a helyzet nyilván akkor érett meg a komolyabb változásra. 2009-ben már 18 hektár földterületen gazdálkodtak, ráadásul Mérész Sándor személyében megnyertek maguknak egy igen kiváló főborászt. Sándor a szőlész-borász szakmérnöki diploma megszerzése után Toszkánában és Kaliforniában edződött, itthon pedig egy másik borászlegenda, Gál Tibor mellett dolgozott, volt tehát honnan és kitől megtanulnia a szakmát. Hihetetlenül nyitott és kíváncsi ember, megállás nélkül új utakat kutat, fölöslegesen nem beszél, ritkán szól, de akkor nagyot. Csak 2009-ben érkezett a borvidékre, de munkáját máris komoly tisztelet és megbecsülés övezi, a környékbeli borászok gyakran fordulnak hozzá tanácsért. Megfontolt, komoly ember, kifejezetten jó a közelében lenni. Neki köszönhető egyebek között, hogy az Etyeki Kúria termékpalettája jelentősen leegyszerűsödött, és akkor történt meg az arculatváltás is. A ma már minden borbarát számára természetes, keresztszemes hímzéses népi motívumokkal díszített címke egy bécsi székhelyű cég, az Alessandri Design Manufaktúra ötlete volt.

Az új gondolkodásmód természetesen új fejlesztéseket kívánt. Az Etyeki Kúria vezetői 2012-ben jó hangulatú alapkőletételre hívták az újságírókat, Mérész Sándor vázolta a terveket, mi pedig hitetlenkedve hallgattuk, hogy a következő szüretkor már az új feldolgozóba érkezik be a termés. És láttunk csodát. A 600 millió forintot is meghaladó beruházás eredménye ott áll az Öreghegyen, benne minden éppen úgy, ahogyan azt az alapkőletételkor a terveken láthattuk. A rengeteg üvegfelület barátságossá varázsolja a tereket, a „falakon túl” látszik a vidék. Az új épület és benne a legkorszerűbb berendezésekkel ellátott borászat nem csak a konkrét szakmai munkát könnyítette meg. Az Etyeki Kúria az utóbbi három évben valóságos zarándokhellyé vált. Miközben a borok békésen érlelődnek a pincében, a földfelszíni kóstolóterem és az épületet ölelő terasz baráti és szakmai találkozók, borkóstolások és színvonalas kulturális rendezvények helyszíne. Az egyik legújabb, a június végi ChardonnÉJ a borászat értékesítési igazgatója, Nagy Vince ötlete volt. Ebből is látszik, hogy a Kúria valamennyi munkatársa a szívén viseli a pincészet sorsát.

Az új feldolgozó épület átadása után mindenki azt gondolta, hogy egy darabig csend lesz a Kúria körül, de ebben is tévedtünk. Matolcsy Sára és Mérész Sándor különleges szakmai utat szervezett, amelynek során bemutatták az Etyeki Kúria legújabb szőlőültetvényeit Sopron határában, Balf közelében. Az ott lévő meszes altalajon remekül érzi magát a kék szőlő. A 20 hektáros ültetvényen kékfrankos, merlot és zweigelt terem. A szőlészeti munkákat Árti Milán, a burgenlandi Esterházy Pincészet szakembere végzi, ám a szőlő feldolgozása már Etyeken történik. Az itt születő kékfrankos a pincészet egyik legnagyobb büszkesége, de a zweigeltnek is nagy jövőt jósolnak.

Az Etyeki Kúria ma már a legkevésbé sem mondható kicsi pincészetnek, de a „családi” jelző továbbra is igaz rá. Az ünnepségen Sára szinte anyai büszkeséggel tekintett végig az „övéin”, a munkatársakon, az épületen, az ültetvényen. A világnak ebben a kicsi szegletében a szeretet és a racionális gazdálkodás a legészszerűbb szervező erő. Már akkor is szeretném őket, ha nem lenne jó a boruk. Hát még így! Isten éltessen benneteket!