Ilyen a szellem a Palackban

A Palack az első borbárok között nyitott, ráadásul a budai oldalon, ahol nehéz jó vendéglátást vinni hosszú távon, hiszen a pörgés máig a pesti oldalhoz kötődik. Mégis hamar megtalálták a törzsközönségüket: szívesen járnak oda, akik szeretik a kuckósságot, na meg azt, hogy legyen szó akár első randiról, akár egy üzleti megbeszélésről, itt bármelyik jó hangulatban, jó borok között telik. Ráadásul nagyon erős a szakmaiság: a munkatársak személyes kapcsolatot ápolnak a borászokkal, szakmai kóstolásokra járnak hozzájuk. Így aztán nemcsak a bort ismerik, hanem az embert is mögötte, márpedig a jó sztorik mindig közelebb viszik a bort a vendéghez.

És itt aztán van mit közel vinni, hiszen folyamatosan lehet kóstolni vagy százféle bort, igazán válogatott tételeket. Megesik, hogy egy bizonyos fajta vagy egy évjárat borát csak itt találják meg az érdeklődők, mert előfordul, hogy a néhány száz palackos, limitált tételeket a Palack az utolsó cseppig felvásárolja. Persze a populárisabb ízlésűek is megtalálják itt a számításukat, a kínálatot pedig akár mi magunk is befolyásolhatjuk a hetenként megrendezett Teszt Szerda nevű tematikus kóstolókon. Ilyenkor egy bizonyos rendezőelv alapján összeállítva öt bort kóstolhat a közönség, és mindegyiket azonnal értékelheti is. A visszajelzések alapján könnyebb eldönteni, hogy milyen típusú borokat szeretnek jobban a kedves vendégek, így biztos, hogy a kedvencek a jövőben is ott lesznek a borlapon.

Bár karnyújtásnyira van a Gellérthegy és a Duna, mégsem hemzsegnek a turisták a Palackban, de akik betérnek, azok örömmel vegyes csodálkozással mondogatják: nem is gondolták, hogy a magyar borok ilyen jók. Ők nem tudatosan válogatnak, nem egy bizonyos bort keresnek, hanem inkább egy nekik tetsző stílus mentén kóstolnak, és rendre meglepődnek, hogy milyen széles és színvonalas a kínálat. Szóval a külföldi, ha már itt van, akkor magyar bort fogyaszt, a magyar meg lokálpatrióta, és inkább ismerőst keres. Így aztán nem kell magyarázni, hogy a polcokon javarészt miért a honi pincék kínálata sorakozik. Bár nem tudják mind a 22 borvidéket egyszerre bemutatni, és a népszerűekből kicsit nagyobb a választék, de szeretik a kis, eldugott, kevésbé ismert borvidékeket, így találkozhatunk a Palackban akár csongrádi vagy pécsi borral is. Szívesen mennek szembe az előítéletekkel, mert hiába mondják sokan még mindig, hogy a Kunságban nem minőségi, hanem mennyiségi bortermelés folyik, ők például nagy rajongói Gálné Dignisz Éva borainak. A borsznobság amúgy is távol áll tőlük.

Apropó, sznob allűrök! A Palackból indult el egy nagyon szórakoztató videoblog, amiben a borokról közvetlenül, kötetlenül, mégis informatívan mesélnek. A vlog ötletét a hétköznapok hozták: a vendégekkel beszélgetve kiderült, hogy nem feltétlenül mindenki tudja, hogy mitől reduktív egy bor, vagy hogy a bikavér nem egy szőlőfajta. A jelenlegi és a korábbi üzletvezető és résztulajdonos, Polák Dávid és Petrányi Gábor (utóbbi azóta az ifjabb tesó, a 0,75 borbár üzletvezetője) két éve nyáron kezdte el a kéthetenkénti videós edukációt. Volt már szó például a borospohárról, a pinceetikettről vagy éppen boros arcokról, így akik otthon megnézik ezeket a filmecskéket, felvértezhetik magukat a szükséges tudással, és kevésbé jönnek zavarba, ha legközelebb a szupermarket boros polca előtt álldogálnak.

A Palackban rendszeresen szerveznek különböző tematikus kóstolókat, teszteket, és a szokásostól kicsit eltérő boros programokat is. Ilyen például az egyik munkatárs, Borsos Kitty sommelier színháza, ahol nemcsak a borok és a borászok, hanem az irodalom és a színház is szerepet kap.

Szóval ilyen ez a palackos brigád: viccesek, de közben alázatosak a borral és a vendéggel egyaránt. Érdemes őket tesztelni – szerintünk állják a próbát.