Vissza
Itt mindenki szerelemből borászkodik!
2016.05.31. | Szabó Edit
A siller a nyár vörösbora, fröccsnek is jó, tisztán is jó – jellemzik kedvenc borukat a paksi gazdák. Őszinte lelkesedésüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a hétvégén immár a 9. Országos Sillerfesztivált rendezik a Duna-parti városban.
A paksi Sárgödör tér hangulatos pincéit ma már sok borkedvelő látogatja. A tulajdonosok egy része szőlőt is termel, más része azonban az atomerőműben dolgozó vagy onnan nyugdíjba ment hobbiborász. Esténként, hétvégén, különösen, ha már jobb az idő, kinyílnak a pinceajtók, és a Sárgödör tér megtelik borozgató, beszélgető helyiekkel. A tér történetéről, a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületéről, az Országos Sillerfesztiválról bármelyik kis pince tulajdonosa örömmel mesél.
„Amikor Mária Terézia betelepítette a svábokat Paksra, mindenki házat épített magának. Itt volt akkor a falu széle, sokan innen hordták az építőanyagot. Rengeteg gödröt kiástak. Így alakult ki a Sárgödör tér. A szőlőültetvények fent voltak a Sánchegyen, de mikor jött a filoxéravész, a szőlő elpusztult, és a hegyen épült kis pincék, présházak elnéptelenedtek. Ez itt gazdátlan terület volt, a kiásott gödrök helyén épültek meg az új pincék” – mesél a régmúltról Kovács Mihály, a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesületének főpohárnoka, aki nyugdíjazásáig az atomerőmű vezető gépésze volt.
„Pakson a háború előtt nagyon sok sillert készítettek. Tudomásom szerint harmincöt olyan kocsma volt Budapesten, ahol kizárólag paksi sillert árultak” – veszi át a szót az egyesület alelnöke, Polgár Zoltán. „Nekem volt még olyan beosztottam, aki minden héten kettőt fordult Budapestre két öthektós hordóval.”
A Sárgödör téren ma takaros présházak sorakoznak, a gazdák munka után szívesen gyűlnek össze, lecsattintják a lakatot a kis házak ajtajáról, s jó szívvel mutatják boraikat egymásnak is, meg az érdeklődőknek is.
„Mindig szerettük ezt a teret, de mi tagadás, sokáig nem úgy nézett ki, mint most” – fűzi tovább a történetet Kovács Mihály. „Nem volt ivóvíz, nem volt megoldott a szennyvíz elvezetése, eső után térdig jártunk a sárban. Egy ismerősöm tanácsára alakultunk egyesületté, és azonnal pályázni kezdtünk. Szinte a tér minden pincetulajdonosa csatlakozott hozzánk, mellénk állt az atomerőmű és az önkormányzat is. Ma már sok olyan tagunk akad, akinek nincs is pincéje, de lelkes aktivista, jól érzi magát velünk, örül, hogy segíthet. Közösséggé kovácsolódtunk az évek során.”
Az egyesület 15 évvel ezelőtt alakult. A tagok célja a kezdetektől a kulturált borfogyasztás és a paksi siller népszerűsítése volt, na meg a helyi borok minőségének javítása. Gyakran összejöttek, beszélgettek, kóstolgattak, de szerették volna, ha boraikat a nagyközönség és a szakma is megismeri. Ezért határozták el kilenc éve, hogy létrehozzák a borversennyel, kulturális, zenei és gasztronómiai programokkal egybekötött Sillerfesztivált.
Az első Sillerfesztiválon összesen huszonhárom bor versenyzett, de mi már akkor is boldogok voltunk, hogy ilyen sokat találtunk” – folytatja a történetet Polgár Zoltán. „Egy évvel később közel hatvan mintánk volt, az idén pedig már több száz bor érkezik szerte az országból, de még a határon túlról is. És nemcsak a mennyiség nőtt meg örvendetesen, a bírák egybehangzó véleménye szerint a minőség is évről évre javul.”
A helybéli gazdáknak gyakran felteszik a kérdést, hogy vajon mitől más az ő sillerük, mint az összes többi. Bár sokan még azt se tudják, mi a siller egyáltalán, mondogatják, és mosolyognak megértően. Azért van a fesztivál, hogy mindkét kérdésre megadják a választ.
„A siller valahol a rozé és a vörösbor között van félúton” – magyarázza Kovács Mihály, miközben tölt is a pohárba, hogy megmutathassa a színét. „Az a jó, ha alacsony a tannintartalma, és a savai lendületesek, mint egy fehérboré. Friss, üde, jól iható, hűtve is fogyasztható vörösbor, a halászlé legjobb kísérője. Míg a „sima” siller kék szőlőből készül, a paksi sillerhez régen együtt szüretelték és erjesztették a kék és a fehér szőlőt. Persze ma már nem olyan fajtákkal dolgozunk, amik egyszerre érnek, úgyhogy nem a szüret, hanem az erjesztés, érlelés zajlik együtt. Ma is sokan vitáznak, hogy ezt lehet-e. Mi úgy vagyunk vele, hogy nálunk ez a hagyomány, ezt követjük.”
„A város turisztikai referense kitalálta, hogy hívjunk össze egy sillerkonferenciát, majd a hozzáértő emberek megmondják, mi a paksi siller. Lett konferencia, egymás után három is, és Kállay professzor kimondta a definíciót” – meséli mosolyogva Polgár Zoltán. „Eszerint a paksi siller az, amelyhez együtt erjed a kék szőlő és a fehér szőlő mustja. Ebben mindenki megnyugodott, mert mégiscsak az a legfontosabb, hogy a paksi bor jó. És nemcsak a siller. Itt bármelyik pincébe nyugodtan bemehet, jóízű borral fogják kínálni.”
És hogy mit jelent Paksnak a siller?
„A kitörés lehetőségét” – bólogat Kovács Mihály, és látszik, nincs kétsége afelől, hogy ez sikerülni is fog. „Itt nálunk később kezdtek az emberek borral foglalkozni, mint Móron, Szekszárdon vagy Villányban. Az atomerőmű megoldotta a munkahelyi problémákat, Pakson mindenkinek van állása, viszont aki lehúzta a maga 8 óráját, meg még esetleg túlórázott is, utána már nem szívesen ment a szőlőbe. De azért aki szereti a földet, csak talált rá időt, így lassan kialakultak a hobbiborászatok. A mi családunk mindig fuvarozással foglalkozott, de volt saját borunk, mert apám azt vallotta, sokkal könnyebb egy üzletet megkötni egy pohár bor, mint egy pohár víz mellett. Az eredmények már most látszanak, úgy érzem, nem dolgoztunk hiába. A rendezvényeinket nemcsak a paksiak szeretik, jönnek a környékbeliek is, egyre többen, sok a fiatal, szól a zene, mindenki jól érzi magát.”
„Most is nagyon jó programok lesznek” – mondja Polgár Zoltán, és már sorolja is, miért érdemes a hétvégén Paksra látogatni. „Pénteken van a szakmai napunk, akkor zajlik a sillerverseny, de délután már elkezdődik a muzsika is a színpadon. Sok fiatal kívánsága teljesül, mert az esti nagy koncertet Szabó Balázs Bandája adja, aztán lehet folkkocsmázni a Násfa együttessel. Szombaton sokan részt vesznek a sillerhez illő nemzeti és tájjellegű ételek főzőversenyén, lesznek gyerekprogramok, este pedig a Péterfy Bori & Love Band áll színpadra. A város fiataljai mindig nagyon várják ezt a rendezvényt, és jó látni, hogy örömmel kóstolgatják a sillerünket. Nekünk az a legnagyobb siker. Mert egyvalamit tudni kell” – mondja ki a zárszót Polgár Zoltán. „A Sárgödör téri présháztulajdonosok túlnyomó többsége nem a borból él. Itt mindenki szerelemből borászkodik, és ez így jó.”
