Vissza
Jó teát!
2016.04.26. | Szabó Edit
„Várom a napot, amikor a vacsora végén minden valamirevaló étteremben ugyanolyan bizalommal lehet majd kávét, desszertbort, konyakot vagy teát rendelni – és ugyanolyan minőségben is lehet élvezni.”
Jerzy Celichowski jó negyedszázada él Magyarországon. Kiválóan megtanulta a nyelvünket, megismerte a szokásainkat, elfogadta a rigolyáinkat, de azért van néhány dolog, amit még híres empátiájával és különlegesen fejlett toleranciájával is nehezen dolgoz fel. Az egyik ilyen: vajon miért van az, hogy relatíve fejlett gasztronómiai kultúrájú hazánkban egy átlagos vendéglátóhelyen (nem az erre szakosodott teázókról, illetve kávézókról beszélünk) tea címén csakis silány fekete löttyöt szolgálnak fel. Jerzy az alábbi cikkel azért kereste meg a Borsmenta szerkesztőségét, mert azt reméli, hogy írása nyomán elindulhat valamiféle párbeszéd, ami talán magával hozza a változást is…
Jerzy Celichowski írása:
Képzeljétek el, hogy egy tisztességes étteremben vizespohárban szolgálnak fel félédes, meleg, gyenge minőségű fehérbort – mert más nincs. Elképzelhetetlen, ugye? De ha a bort behelyettesítenénk (fekete) teára, és a többi részletet is hasonlóan kicserélnénk, akkor megkapnánk azt az élményt, amelyben egy teakedvelő folyamatosan részesül Magyarországon. Miközben a gasztronómia, valamint a borfogyasztási és kávékultúránk is szintet ugrott az utóbbi időben, sőt fejlődik töretlenül.
Magyarországon kevés teát isznak, fekete teát még annál is kevesebben, sokan pedig egyáltalán nem is teáznak. Így kis ördögi kör keletkezik: mivel kevesen szeretik, nem is fontos, hogy jó teát szolgáljanak fel, és mivel nincs jó tea, a fogyasztók nem is szeretik azt, amit tea címén adnak. A fekete tea mint olyan ráadásul sokak számára az Earl Grey, semmi más. Így rendszeresen, amikor teát kérek, csak ez a fajta kapható, és a pincérek nem hiszik el, hogy nem tiszta fekete teát hoztak, hanem egy bergamottal parfümözött fajtát. A teát általában bögrében szolgálják fel, a víz nem mindig forró, a végeredmény elszomorító.
Nem vagyok teaszakértő, de lengyel lévén – és a lengyelek sok teát isznak – könnyebb észrevennem a különbséget a jó és a nem jó tea között. Ezt a tapasztalatot szeretném megosztani most.
A teázás mint élmény néhány alapvető dolgon múlik: a teafű, az elkészítési mód, a szervírozás és a víz. Sorra veszem őket.
A teafű
Lehet filteres, lehet igazi fű. A filtert könnyebb kezelni, és ebből is teljesen decens teákat lehet készíteni. Nagy előrelépés lenne, ha pár jó márkájú forgalmazó (pl. PG Tips, Dilmah, Ahmed) egyszerű blendje (pl. az English Breakfast vagy az Assam) megjelenne a kínálatban. Az igazi szálas teafű nyilván jobb azért, és ha valaki emellett dönt – itt jóval nagyobb a választék, és sok kiváló lehetőség van –, más tényezőket is figyelembe kell vennie. Erről alább írok még.
Az elkészítés
Az elkészítés legegyszerűbb módja: forró vizet és hozzá egy filtert felszolgálni. A fekete teához rendesen fel kell forralni a vizet (kaptam már teljesen fel nem forrt, még kissé fehér lepedékes vizet), és arra is ügyelni kell, hogy a csésze is forró legyen, amiben majd a tea készül (ha nem kannában forrázzák).
Ha a teafüvet választjuk, akkor ezt (lehetőleg porcelán) kannában kell készíteni, amit előzőleg kiforráznak.
Úgy is készíthető, mint a török éttermekben, ahol mindig kiváló a tea – ami egyébként a legjobb bizonyítéka annak, hogy mennyire fontos az elkészítési módja. Egy vízforralóra, amiben forr a víz, és ami alatt kis lángon ég a gáz, rá kell tenni egy kisebb porcelán kannát úgy, hogy ez lezárja a vízforraló tetejét. Ezt a kis kannát ki kell forrázni vízzel, majd hozzáadni a teafüvet (minden egyes csészére egy kanállal kell számolni, majd hozzáadni még egyet), aztán rátölteni a forró vizet, és ott hagyni a vízforraló kannán kb. 5 percre, hogy elkészüljön a tea alapja. Ez erős lesz, ebből lehet majd kicsit – ízlés szerint – adagolni a csészékbe, majd felönteni forró vízzel. Így működik egyébként a szamovár is.
Ha valaki azt mondaná, nem elegáns úgy felszolgálni a teát, hogy a vendég nem látja a csomagolását, gondoljunk csak arra, hogy miként szervírozzák a kávét – ott sem látjuk a csomagolást, és azt sem szeretnénk, hogy az asztalon, előttünk készüljön az ital.
A szervírozás
A tea legjobban csészéből ízlik, ez – ha lehet – porcelánból készüljön, és ne bögre legyen. A csészében a formája miatt viszonylag gyorsan hűl a folyadék, ami segít elérni azt az optimális hőmérsékletet, amikor a tea még forró, de már iható – ez a hőfok mindenkinél más. A bögre általában azonnal lehűti a vizet, aminek köszönhetően a tea nem lesz aromás. A vizuális élmény sem elhanyagolandó – a tea színe fehér csészében mutat a legjobban.
A víz
Ez viszonylag kisebb probléma, mert idehaza általában megfelelő minőségű a csapvíz. Azonban ha valaki megteheti, hogy ezt a tényezőt is komolyan vegye, akkor érdemes valamilyen tiszta forrásvizet használni, amelyben legyen minél kevesebb az ásványi anyag.
Várom a napot, amikor a vacsora végén minden valamirevaló étteremben ugyanolyan bizalommal lehet majd kávét, desszertbort, konyakot vagy teát rendelni – és ugyanolyan minőségben is lehet élvezni.
Fotó: Chris Price, George Tziralis, captain.orange, Justin van Dyke, Alpha
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)