Vissza
Közös bor
2017.04.28. | Burai László
Már megszoktam, hogy közösködésből ritkán sülnek ki jó dolgok, egyszerűen az egyéni érdekek általában felülírják a közöset. Ezért is lepett meg a budapesti borbárok és a Bortársaság közös projektje, aminek eredménye már kóstolható.
Hallottam a kezdeményezésről persze, jól megpörgették vele a magyar boros sajtót, kikerülni nehezebb lett volna. Igazából engem a névválasztásnál kezdett jobban érdekelni a dolog, nem tagadom, az Egytőről név megnyert magának.De lássuk, miről is van szó: adott 8 budapesti borbár, a Bortársaság, a szekszárdi Sebestyén pince és a WineFlow boros oldal. Szeretnék, ha a bimbózó borbárkultúra, az élet szeretete és a hazánkra jellemző Kárpát-medencei fajták egy palackban testesülnek meg. A cél egy jól érthető és jól iható, könnyed bor volt – hamar eldőlt, hogy a kékfrankos lesz a megfelelő alap ehhez. Több körös közös kóstolás után 1200 palack készült belőle, nem nagy mennyiség, de gondolom, első évben nem akartak nagy kockázatot vállalni. Az elkészült bor természetesen csak a résztvevő borbárokban kóstolható, próbálják a mindennapok minőségi borfogyasztását tovább mélyíteni ezzel. Az összefogás továbbá közös programokban, borbártúrákban, a vendégek számára közösen szervezett vidéki pince- és dűlőtúrákban, egymásnál történő vendégszereplésekben is megtestesül majd.
Mindez remekül hangzik, de fikarcnyit sem ér, ha a végső termék, mármint maga a bor mindezt nem támogatja kellőképpen. Jobban átgondolva ez a közösen megálmodott palack lesz a nagykövete a sok magasztos elhatározásnak, és csak akkor valósul meg a sok elképzelés, ha jó a bor. Ebből a szempontból nem tűnt rizikósnak a pince kiválasztása, Sebestyénék elég tudatosan építkeznek évek óta, próbálják palackba zárni dűlőik és fajtáik karakterét.
A héten úgy hozta a sors, hogy az egyik közreműködő borbárban töltöttem egy baráti estét. Küzdöttünk a pult urával, a fél borlap nem volt készleten, így felcsillant a szemem, amikor megláttam az Egytőről palackját, ami meg a borlapon nem szerepelt. Elég is a morgásból, nem várhatjuk el egy borbártól, hogy az egyébként nem túl bő borlapját aktualizálja, nem?
Rendeltünk, kóstoltunk, beszélgettünk. És hogy milyen volt a bor? Pont olyan, amilyennek megálmodták, leírták: primőr borokat idéz az illata, de azoknál azért izgalmasabb. Főként cseresznye és meggy, de kevéske fűszerességet is éreztünk. A korty könnyed, egészen laza. Egyenes, karakteres sav és érintésnyi tannin. Ízben is hozza az illat jegyeit, egyértelmű gyümölcsök, málna, cseresznye. Nem bonyolult bor, de piszok jól csúszik, a visszafogott alkohol pedig nem fog minket megakadályozni egy második vagy harmadik pohárban sem.
A célt tehát elérték az ötletgazdák, már csak azon kell szurkolni, hogy az 1200 palack minél több új borkedvelőt érjen el, akik utána várják a jövő évi folytatást. Esetleg egy fehérbort is lehetne?