Vissza
Legendás kocsmák, kocsmai legendák
2017.03.13. | Bőti László
Mi a közös az ókori egyiptomiakban, a honfoglaló magyarokban és a szocializmus idején a Balatonnál nyaraló németekben? Semmi, vághatnánk rá csípőből. Hacsak az nem, ami Švejket, a derék katonát, Dreher Antalt és a mi jó Krúdynkat is összeköti. Hacsak az nem…
Bizony-bizony, a malátából, komlóból, élesztőből és vízből készült, a vízparti horgászatok, a tavaszi kertásások és az egész nyáron át tartó fesztiválok elmaradhatatlan kellékének tekinthető sör szeretetéről van szó. A diszkréten gyöngyöző ital nemcsak távolra szakadt barátokat és korábbi ősellenségeket, de történelmi korokat és az akkor élt embereket is képes összekapcsolni. Ha fennköltek akarunk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy a folyékony kenyér a történelmet – és benne az emberiséget – összetartó, mindenütt jelen lévő kötőanyag, egyfajta pillanatragasztó.
Hogy mindenütt jelen volt, van és feltehetőleg lesz is, azt Katona Csaba, az MTA tudományos munkatársa roppant szórakoztató és szemléletes előadása után bátran ki is merjük jelenteni!
Merthogy néhány napja nemcsak sört, hanem vele együtt történelmet is ittunk Ogre bácsi jól ismert és általunk is igen kedvelt műintézményében.
A program szervezője, a Békésszentandrási Szent András Sörfőzde ugyanis úgy gondolta, hogy ha már javában dübörög a sörforradalom, a célok kijelölése közben talán ideje lenne kicsit beszélni a kezdetekről is. Az italéról éppúgy, mint a pesti kocsmavilág kialakulásról, hiszen a sokszor borivónak titulált nemzet fővárosában nem egyik napról a másikra nőttek ki a földből az előbb nyolc napig friss Kőbányait és aszpikos sonkatekercseket, később csapolt Ászokot és zenegépből áradó Jimmy-számokat, ma pedig egyre inkább kisüzemi söröket kínáló söntések.
Az előadás közben néha úgy éreztük magunkat, mintha egy stand up comedyba oltott időutazáson vennénk részt, hiszen Csaba úgy ülteti le az embert egy-egy híres pesti kocsma asztalához, hogy közben a történelem emberi, a tankönyvekben kevésbé taglalt oldalát is bemutatja. Hány történész szájából hallották például már úgy definiálni a forradalmat, hogy azt mondja: „A forradalom az, amikor úgy iszunk tovább, hogy innentől már nem fizetünk”?! És azt tudták, hogy a „zrínyizés” kifejezés jelentése nem más, mint fizetés nélkül távozás, azaz kirohanás a kocsmából?
A fentiek után talán már senkit sem kell hosszan győzködnünk arról, hogy a sorozatnak szánt, a tervek szerint háromhetente megrendezendő, a sörkultúrát mindig más nézőpontból és előadón keresztül megközelítő rendezvények estéit érdemes szabaddá tenni. Addig is, íme néhány most elhangzott érdekesség:
Sejtették például, hogy a németek egyik nemzeti büszkesége, a söreik tisztaságát garantáló 1516-os Reinheitsgebot eredetileg nem a minőség védelmét szolgálta? A törvény azért jött létre, hogy garantálja a hadsereg kenyérellátmányához szükséges búza mennyiségét, és kimondja, hogy sör csak árpamalátából készülhet. Így biztosították a búza kenyéralapanyagként történő hasznosítását.
És azt gondolták volna, hogy a sör olyannyira nem számított „macsó” italnak, hogy a legkorábbi feljegyzések szerint csak és kizárólag nők főzték, és hogy a főzés és az ital istene is női alak volt?
Nézzünk hát a pohár fenekére, hiszen sokkal több van benne, mint gondolnánk!
Fotó:
facebook
Baksi