Vissza
Nyáribb már nem is lehetne
2016.07.15. | Burai László
Tegye fel a kezét, aki nyáron az Alföldről választ bort magának! Nem látok nagy tolongást... Pedig ha valamikor, akkor nyáron van igazán ideje kunsági borokat inni, akár fröccsnek.
A talajnak köszönhetően a kunsági borok jelentős része kifejezetten könnyed, jól iható, ez pedig pont nyáron nagy előny. Azt nem tudom, hogy Frittmann Jánosnak a Bëlga 2007-es Boros című slágere vagy az ugyanabban évben elnyert Év Bortermelője titulus hozott nagyobb ismertséget, de több réteget is elértek így, az biztos.A napokban lehetőségem volt végigkóstolni egy mélyebb merítésben a Frittmann Borászat kínálatát, ráadásul mindezt Frittmann János tolmácsolásában. A bevezetőjében pont arról mesélt, hogy a mai napig nehéz helyzetben vannak, az adottságaik miatt még mindig sokan negatívan állnak hozzá a kunsági borokhoz. Pedig sok szempontból sem könnyű a dolguk, a fagykár például az Alföldön a leggyakoribb, de a borvidéki összefogás sem egyszerű egy ilyen nagy kiterjedésű borvidéken. Képzeljük csak el, egy-egy borvidéki kóstolóra összeszedni a borokat akár több száz kilométer megtett autóutat is jelenthet. Ekkora terület a talaj szempontjából is elég különböző, nehéz azonos borvidékként értelmezni, amikor vannak területek, ahol már a Tisza a befolyásoló tényező, míg a legtöbb helyen a Duna
Érdekes volt meghallgatni azokat a történeteket, amik a „tablettás bor” korszakáról szóltak; bár azóta sem jellemző a hamisítás a borvidéken, ám ha valaki lebukik az országban, szinte mindig a Kunsággal kötik össze.
Elsőként egy 2015-ös kövidinkával kezdtünk Font Sándor pincéjéből. Alföldi fajtáról van szó, alacsony megbecsüléssel, az elmúlt korszakban tömegtermelésben tényleg gyenge minőséget hozott, de odafigyelve azért jóval szebb borokat is lehet készíteni belőle. Könnyű, gyümölcsös bor, kevésbé markáns savakkal, magában és fröccsként is kiváló szomjoltó lehet a nagy melegben.
A Frittmann pince kiemelten foglalkozik az ezerjóval, szerintük kevés olyan fajta van, ami ilyen sokoldalú, ennek megfelelően készül náluk reduktív és hordós változatban, sőt szerencsés években késői szüret is. A 2015-ös reduktív változat virágos, őszibarackos, citrusos illattal nyit, a korty fickós, lendületes savak határozzák meg, körte és őszibarack a legmarkánsabb ízjegyei. Üde, ropogós, nagyon csúszik, ennél nyáribb bort nehezen tudok elképzelni!
A generosa nem egy márkanév vagy házasítás, hanem egy viszonylag még ismeretlen fajta, ezerjó és piros tramini keresztezésével állították elő. Mivel új fajtáról van szó, ezért – megkönnyítendő a piaci elfogadást – a többitől eltérő címkecsaláddal kerül piacra. A bor nekem az ezerjóhoz képest jóval könnyedebb, kevésbé markáns savakkal, egyértelmű gyümölcsökkel – megértem, hogy miért szeretik a fogyasztók.
A 2015-ös rajnai rizling más kategória. Illatában citrusok, sárgaalma, némi túlérettség is, de ez ízben már nem jelenik meg. Vastagabb, sima a korty, remek savak, jó arányok. Könnyedebb, mint egy más borvidékről származó rajnai, viszont egyértelmű és barátságos, engem meggyőzött, főleg ha az árát is figyelembe veszem...
A 2015-ös Irsai Olivér tankönyvi, minden a helyén, úgy intenzív, hogy közben nem túlzó. Én még mindig nem tudok a fajtával megbarátkozni, de műfajában ez egy kifejezetten szép bor, igazi közönségkedvenc, ahogy Frittmann János elmesélte.
A színes címkés rosé cuvée 2015-ben pinot noir és zweigelt házasításával készült. Nem meglepetés, hogy ez is felettébb népszerű, hozza a műfaji kötelezőt: piros bogyósok illatban, ropogós frissesség, könnyedség a kortyban, mellette rengeteg gyümölcs.
Az utolsó fehérbor a fahordós ezerjó volt 2013-ból; kiderült, hogy a rejtélyes FPV jelölés a Frittmann Pince Válogatást jelöli ez esetben. Érettebb illat, sárga húsú gyümölcsök, főként őszibarack, kis vajasság és édesfűszerek. A korty arányos, kis krémesség, a sárga húsú gyümölcsök mellett itt a hordós jegyek is markánsabbak – jól iható bor ez is, már a komolyabbak közül. Ez a bor tényleg bizonyítja, hogy a fajta jó helyen van a Kunságban!
Újabb 2015-ös bor következett, de már vörös. Mintaként kóstoltuk a kadarkát, többen szerelembe estek vele, ami nem csoda: gyümölcsös, játékos bor, ribizlivel, szamócával, csipkebogyóval. Nem nehéz, jól iható, izgalmas fűszerességgel – ennél a tételnél sem lesz eladási problémája a pincének.
A sor végére a 2011-es merlot-t illesztette a borász: az illata lehengerlő, intenzív gyümölcsösség, fűszerekkel, étcsokival. A korty sem okoz csalódást, kerek, nem lóg ki semmi, puha tanninok, rengeteg gyümölcs, helyenként már szeder, áfonya is. Jó ízlésű hordóhasználat, fűszeres, de nem meghatározó vanília, fahéj. Nem a méreteivel, hanem az egyértelműségével győz meg, bőven az a merlot, amit még inni is jólesik.
Jól felépített, átgondolt termékpalettával dolgozik a Frittmann Borászat, ismerik az adottságaikat, és azokból erényt kovácsolnak. Ráadásul a boraik ára is a megfizethető sávban mozog, így nem meglepő, hogy mára nincsenek eladási gondjaik, egyes borokkal még sakkozniuk is kell, hogy melyik partner mennyit kapjon belőle. Lehet, hogy nem trendi és kézműves, de nyáron pont az ilyen borok esnek a legjobban!
