Vissza
Oscar-díjas bubik
2016.03.09. | Szabó Edit
A pofátlan méznyalás tipikus esete – mondaná Tompa Imre borszakíró kollégánk, és lássuk be, kénytelenek vagyunk neki némiképp igazat adni. Aki a világ aranyérmes pezsgőinek legmeglepőbb tételeit egyetlen napon végigkóstolhatja, valóban kiváltságosnak érezheti magát…
Nincs VinCE Budapest Márkus György nélkül. A francia pezsgők és a burgundiai borok legkiválóbb hazai szakértője minden évben izgalmas mesterkurzusokon kényezteti Budapest legnagyobb nemzetközi borfesztiváljának vendégeit. Az idén a 2015-ös Champagne és Pezsgő Világbajnokság legmeglepőbb tételeiből kötött színes csokrot, hogy azt egy kóstolással egybekötött előadáson mutassa be az érdeklődőknek.
Az eredeti tervek szerint a mesterkurzusnak két előadója lett volna; Tom Stevenson, a neves angol borszakíró, a Champagne és Pezsgő Világbajnokság életre hívója azonban sajnos megbetegedett, így le kellett mondania az utazásról. Márkus György tudására és tapasztalataira hagyatkoztunk tehát, bár a kóstolt pezsgők mindegyikéhez olvashattuk Tom Stevenson jegyzeteit is.
A buborékos italok Oscarjaként is aposztrofált világbajnokságot 2014-ben rendezték meg először, tavaly volt a második, és már készülnek a bírák a májusban esedékes harmadikra. A verseny tavaly két héten keresztül zajlott, ám az idei akár egy héttel is hosszabb lehet, ugyanis 60%-kal több minta érkezett be, mint az előző évben. A bírálatot egy háromtagú nemzetközi csapat végzi, de van egy tartalék zsűritag is, aki ugyanúgy mindent végigkóstol, mint a többiek, hogy ha a zsűriből bárki kiesik, azonnal át tudja venni a helyét. Ez a bizonyos tartalék játékos a kezdetektől Márkus György, tapasztalata tehát van bőven a versenyről is, a pezsgőkről is.
A világbajnokságot a hagyomány szerint mindig Angliában rendezik, de minden évben máshol. A versenyszabályzat értelmében az érmek odaítélésekor mindhárom bírálónak egyet kell értenie – ha nincs konszenzus, nincs érem sem. A kóstolás kisebb panelekben zajlik. Ha bármelyik bírának a legkisebb problémája is akad egy borral, azonnal új palackot nyitnak. Egy-egy versenynapon a visszakóstolásokkal együtt 100-120 pezsgőt kóstolnak meg, egy ítész egy nap alatt 60 poharat használ fel. Az italok számozott poharakban kerülnek a zsűri asztalára, se a palackot, se a dugót nem látja egyikük sem, nagyon ügyelnek a verseny tisztaságára.
A mesterkurzusra Márkus György és Tom Stevenson olyan pezsgőket válogatott össze, amelyek valamiért számukra meglepetést okoztak a verseny során. A vendégek poharába kizárólag aranyérmes tételek kerültek, tehát a húszpontos rendszerben mindegyiket legalább 18,5 pontra értékelte a zsűri.
A pofátlan méznyalás tipikus esete – mondaná Tompa Imre borszakíró kollégánk a mesterkurzus ezt követő részére, és lássuk be, kénytelenek vagyunk neki némiképp igazat adni. Aki a világ aranyérmes pezsgőinek legmeglepőbb tételeit egyetlen napon végigkóstolhatja, valóban kiváltságosnak érezheti magát.
Márkus György nemcsak az italokról mesélt: amikor megízleltük a pezsgőt, egyben megismerhettük a készítőjét is. Láthattunk fotót a pezsgőházról, a pezsgőmesterről, így azonnal egy lépéssel közelebb kerülhetett hozzánk a poharunkban gyöngyöző bor is. A Mumm chardonnay-ból készült blanc de blancs-ját kóstolva láthattuk a főborász, Didier Mariotti portréját, aki Márkus szerint évről évre egyre jobb borokat készít. 2014-ben még nem sikerült aranyérmet kapniuk, ez a bor viszont már vitán felül kiérdemelte a legmagasabb elismerést. Nem csoda, mint hallottuk, hiszen az egyik legkitűnőbb champagne-i évjáratban, 2008-ban szüretelték hozzá a szőlőt. Finom citrusos, virágos illatával, könnyed testével és krémességével tényleg elbűvölő.
Előadónk meséje nyomán kiderült, hogy a Piper-Heidsieck pezsgőit készítő Régis Camus Champagne egyik leghíresebb pincemestere; hogy a Lansonnál soha nem bontanak almasavat; hogy a Goutorbe-Bouillot egyelőre az egyetlen olyan champagne-i kisbirtok, amelynek borát aranyéremmel jutalmazták a bírák; és hogy a Nicolas Feuillatte pincéiben több mint 100 millió palack pezsgőt őriznek.
Angol pezsgőket ritkán van alkalmunk kóstolni, pedig sokak szerint érdemes odafigyelni az Egyesült Királyság buborékos italaira is. Mondják, meglehet, hogy a globális felmelegedés eredményeként Anglia lesz a jövő Champagne-a. Ahol a Henners elkészítette aranyérmes pezsgőjét, ott harminc éve még nem volt szőlő. A szőlész-borász, Ben Murray 70% chardonnay és 30% pinot noir házasításával alkotta meg nagyszerű italát.
Az olasz borászatok is remek eredményeket értek el a versenyen. A Ferrari lett az év pezsgőpincészete, mert 9 benevezett tételük mindegyike aranyérmet kapott.A Rotari ízig-vérig olasz, gyümölcsös italában a friss degorzsálást jelző akácos aromákat is megfigyelhettük.
A kóstolás végére két igazi nagyágyú maradt. A Moët et Chandon neve jól ismert a hazai pezsgőkedvelők körében, de az itt bemutatott 2004-es magnum egyelőre nem kapható Magyarországon. A pezsgőmester, Benoit Guez határozott, szókimondó ember hírében áll, remek érzékkel készíti Champagne legnagyobb házának borait. Az aranyérmes champagne 38% chardonnay, 33% pinot noir és 29% pinot meunier házasításával készült, és 5 grammnyi cukortartalom teszi teljessé. Rendkívül izgalmas, tiszta, vibráló ital, elegancia és krémesség jellemzi.
A Champagne de Castelnau 1998-as, magnum palackba töltött pezsgőjének kóstolásakor kissé gondolataiba mélyedt a különben már élénkülő hallgatóság. Ez a nagyszerű ital figyelmet kért magának, és meg is kapta. Márkus György szerint még messze nincs a csúcsán, de aki teheti, most vásárolja meg, mert mire kiteljesedik, nem lesz már belőle egy palack sem. Nos, kedves gyűjtők, ne késlekedjenek sokáig! Mi, hétköznapi halandók pedig várjuk a következő alkalmat. Pezsgőt kóstolni mindig kellemes, a világ legjobbjaival találkozni viszont kivételes élmény.
.JPG)
.JPG)
