Vissza
Rajnai rizlingeket teszteltünk
2018.10.19. | Szabó Edit
Az egyik legismertebb szőlőfajta, valamiért mégsem igazán népszerű itthon, pedig feszes, izgalmas, bora nemcsak a fajta, hanem a termőhely karakterét is képes hűen megmutatni. Tizenöt rajnait teszteltünk, íme az eredmény…
A rajnai rizlinggel, vagyis a rieslinggel nagyjából úgy áll a helyzet, mint a bikavérrel. Na, nem mintha a rajnai kék szőlőből készült bor lenne, még csak nem is házasítás. Egészen más miatt hasonló a sorsuk: mindkettő eredete vitatott, és mindkettőért két terület verseng. A bikavért történetesen – mint ahogyan mindannyian tudjuk – két magyar borvidék, Szekszárd és Eger, a rizlinget viszont egyenesen két ország, Ausztria és Németország is szeretné magáénak vallani. Más közös vonásuk nincs, de valahogy el kellett kezdeni ezt a cikket. :)
(2).jpg)
A rajnai rizling egyébként a világ egyik legelterjedtebb fehér szőlője, nevét először egy elzászi forrás említette úgy hétszáz évvel ezelőtt. Kicsit később, nagyjából ötszáz éve egy német botanikus már azt is meghatározta, hogy a „Rüssling” nevű szőlőfajta a Mosel és a Rajna mentén terem.
Az osztrákok azonban előszeretettel hivatkoznak egy Ritzling nevű hegyre, amely már a 13. században is ezt a nevet viselte, és vajon miért nevezték volna így, ha nem azért, mert éppen rizling termett rajta?
Hogy kinél az igazság, talán sosem tudjuk meg, de valójában nem is fontos. A lényeg az, hogy ez a kicsi, de tömött fürtű, ízletes szőlő valahogyan eljutott Magyarországra, és mostanában a honi borvidékek egyikén-másikán is elég jó borokat készítenek belőle.
.jpg)
Miért a rajnai?
Olyan sok izgalmas magyar rajnait kóstoltunk mostanában, hogy elhatároztuk, ez a bor lesz az egyik Borsmenta Sajtóklub témája. Összedugtuk a fejünket, összeállítottuk a meghívandó borok listáját, aztán kijelöltük a napot, és összeültünk.
Hogy milyen borok érkeztek be a vaktesztre, azt néhányan tudtuk, de mivel a részt vevő újságírók közül néhányan meglepték a csoportot egy-egy titkos tétellel, valójában senki sem ismerte a teljes sort.
Eredetileg tíz bort terveztünk, végül tizenötöt kóstoltunk, és őszinte örömmel mondhatjuk, hogy egyik kiválóbb volt, mint a másik. Sok borban megtaláltuk a tankönyvi ismertetés szerinti intenzív, fehér virágos, zöldalmás, őszibarackos, mézes, rózsás, citrusos illat- és ízkaraktert, néhányban felfedeztük a mineralitás jegyeit, és legtöbbjükben jó ismerősként üdvözöltük a feszes szerkezetet biztosan tartó markáns savakat.
Hitték volna, hogy a rajnai rizling hazánk 22 borvidékéből 19-ben nemcsak megterem, de igen jó bort is adhat? Sopronban, Tokajban és a Somlón hiába keressük, de a Balaton környékén, Pannonhalma és Etyek térségében igazán népszerű, és mióta a gazdák kezdik megtanulni, hogyan kell vele bánni, nagyon sok arcát megismerhettük.
Tudjuk, hogy túl korán leszedni nem jó, mert erőteljes savai miatt éretlen állapotban élvezhetetlen bort ad, de jól áll neki néhány gramm maradék cukor, sőt édes változatban készíteni sem ördögtől való. Ismerünk néhány igazi klasszist ebből a stílusból.
Az igazán érlelt rizlingek jellemző illat- és ízjegye a petrolosság, amelytől a gyakorlatlan fogyasztók talán idegenkednek, ám a fajta kedvelői nagy örömmel üdvözlik ezt a jellegzetes aromakaraktert a borban.
.jpg)
A sorról
A Borsmenta Sajtóklub 15 bora közül három Badacsonyból, három a Pannonhalmi borvidékről, kettő Etyekről, kettő Ausztriából, egy a Mátrából, egy a Kunságból, egy Szlovéniából, egy a Balaton-felvidékről, egy pedig a tó déli partjáról érkezett. (Amint az a képen is látható, a fotózáskor balaset érte a Gál Pincészet borát, de természetesen volt belőle tartalék palack.)
A legfontosabb, amit elmondhatunk, hogy mindegyik, még a Vabrik Pince 2011-es évjáratú tétele is állta a próbát, és legtöbbjüket bármikor gondolkodás nélkül az asztalra tennénk. A borok színvonalát mutatja az is, hogy 80 alatti átlagpontszámot (százas rendszerben pontozunk) összesen egy esetben adtunk, viszont az első három helyen végzett bor átlagpontszáma 83 és 8415 között mozog, tehát eléggé egyformán gondolkodtunk.
A legjobbak
A jelen lévő újságírók lelkes csapata a Kislaki Bormanufaktúra 2015-ös válogatás tételét ítélte a legjobbnak ezen az estén, a második helyen nagy meglepetésre a sokunk által egyáltalán nem ismert, ám annál izgalmasabb nadapi bor, a Nagy Gábor és Társa Kispincészet kiváló rajnaija, a harmadik helyen pedig a Villa Tolnay Borház 2016-os Tavasz fantázianevű tétele végzett. Őket követi hajszálnyival lemaradva a Sabar, majd a Cseri és a Pannonhalmi Apátsági Pincészet, és csak itt jelent meg első külföldi borként a 2017-es Huber Ausztriából.
(2).png)
A mezőny utána is elég szoros maradt, tizedpontnyi különbségek döntötték el a sorrendet, ezért ezt nem is tartjuk fontosnak ismertetni; a lényeg az, hogy igazán kiváló rajnaikat kóstoltunk, és mindegyiket őszintén ajánljuk olvasóinknak.
A részletes leírások természetesen ezúttal sem maradnak el, a borokat egymás után bemutatjuk majd a „Tesztelünk” rovatban.
Az esemény megszervezésében és lebonyolításában a Kóstolom Borbár kiváló csapata volt a partnerünk. Köszönjük a szakértő segítséget Pintér Zsanettnek, aki zsákba húzta és kitöltötte nekünk a borokat, hogy valóban senki se tudhassa, mi kerül a poharunkba.
A teszten az alábbi kollégák voltak jelen:
Kriston Orsolya (VinCE Magazin), Zacsek Ágnes (Wine is Fine), Tóth Zoltán (szabadúszó), Horváth Ágnes (szabadúszó), Kalmár Borbála (Kóstolom Borbár), Káli Balázs (Kóstolom Borbár), Szabó Edit (Borsmenta) és Hatvani Szabolcs (Borsmenta).
.jpg)
Íme a teljes borsor – a pincék szerinti betűrendben:
Babarczi Pince: Rajnai rizling 2017; Bencze Családi Birtok: Aries 2015; Cuk Borház (Lendva, Szlovénia): Rajnai rizling 2017; Cseri Pincészet: Barni rizling 2017; Gál Pincészet: Rajnai rizling 2017; Huber Borászat (Traisental, Ausztria): Rajnai rizling 2017 és 2014; Káli Kövek Borászat: Zánka Rajnai rizling 2017; Kerekes Pince: Rajnai rizling 2016; Kislaki Bormanufaktúra: Riesling válogatás 2015; Nagy Gábor és Társa Kispince: Rajnai rizling 2015; Sabar Borház: Rajnai rizling 2017; Vabrik Pincészet: Rajnai rizling 2011; Villa Tolnay Borház: Rajnai rizling Tavasz 2016.
Fotó:
Vető Gábor