Spontán

Bennem nagyon sokszor megfogalmazódik a kérdés, amikor komoly borszakértők leírásait és elemzéseit olvasom, hogy vajon az ő szintjükön találnak-e még élvezetet a borban. Hiszen az eléjük kerülő palackok 99 százaléka egészen biztosan nem hoz izgalmat a számukra. Vannak ők persze olyan profik, hogy bármilyen bornál ki tudják emelni a pozitívumokat, de nem hiszem, hogy őszinte a mosolyuk a huszonharmadik rozé után, bármilyen jól elkészített borról is van szó.

Pedig a bor alapvetően a társaságról, a jó hangulatról az élet szeretetéről szól, jó esetben a borász rengeteg törődését és energiáját adja tovább, emelve ezzel egy-egy találkozás fényét. Én a mai napig életem egyik meghatározó borának tartom Németh Janó 2003-as merlot-ját, ami egy véletlennek köszönheti a létét is, szerencsés csillagzat alatt született. Sosem volt a pince ékköve, de az évek alatt szépen fejlődött, majd egy egészen szép nyári estén a sokkal komolyabb tételek után érdekességként mutatta meg Janó, egy klassz vacsora után, a csillagos nyári égbolt alatt. Úgy emlékszem, fontos dolgokról beszélgettünk, a bor pedig tökéletesen passzolt hozzánk, abban a pillanatban minden a helyére került.

Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy egyik este egy nagyon kedves barátom kerek születésnapját ünnepeltük meg egészen spontán módon. Csak egy telefon, és fél órával később már hárman beszélgettünk. A kellő nyitottság mindhármunkban ott van, de az ünnepelt kérésére egészen izgalmas italokat választottunk, előbb konyakokat kóstoltunk, majd miután egy torta is került, előbújt belőlünk a játékos én, és megkíséreltünk rumot illeszteni a desszerthez. Innentől még izgalmasabbá vált a játék, kóstoltunk, próbálgattuk, ízleltük az italokat és az édességet, külön is, és magában is. Élmény volt figyelni, ahogy idővel változtak az ízek, kinyíltak az italok, másnak éreztünk a sütemény közben, után. Jó móka volt, sokat nevettünk, és bár valószínűleg nem találtuk meg a tökéletes párosításokat, mégis elégedetten indultunk haza.