Vissza
Szekszárd, szüret előtt
2016.09.16. | Burai László
A Szekszárdi Szüreti Napokat már korábban ajánlottuk; nem véletlenül, ez az egyik legjobb borfesztivál az országban, a borok mellett az szekszárdi borászokat is kedveljük. Ez adta az ötletet, hogy a fesztivál előtt meglátogassunk pár pincét.
Bármilyen apropóból érkezünk, az első utunk általában a Kávé Házába vezet – ez most is így volt, egy kávé mellett beszéltük meg, hogy merre induljunk. A Tüske pince felé vesszük az irányt, ráadásul még a közelben is van, pont jó indítás lesz! A pince feletti kis teraszon ülünk le, innen már a kilátás is egész pofás, díszletnek kapjuk még a szomszéd gyalogművelésű kadarkaültetvényét is, Halmai Csaba viccel is azon, hogy a termést Vesztergombiék élvezik, a látványt viszont ő. Sillerrel nyitunk, a pincénél nem foglalkoznak fehérborral. Kerek, jól iható, igazi örömbor, csak a kártya és a társaság hiányzik mellé. A 2015-ös év nem feltétlenül volt ideális a kadarkának, érzékeny a fajta, ritkán állnak úgy a csillagok, ahogy a szőlő szeretné. Édes hangulatú, finoman fűszeres bor, könnyed test, szép savak, eper, csipkebogyó a kortyban, panaszra semmi okunk. A merlot már más tészta, de a 2012-es év is az volt, szép borok készültek Szekszárdon abból az évből. Tömény, fűszeres illattal nyit, szeder, áfonya, finom fűszeresség fogad. Vastagabb korty, helyenként már az alkohol is érezhető, az érett gyümölcsök mellett finom mentás karaktert is találtunk. Halmai Csaba cabernet franc-ültetvénye a Baranya-völgyben van, az innen készült borok sok örömet szereztek már, a 2006-os a mai napig etalon a fajtából. Most a 2011-est és a 2012-est is megkóstoltuk. Az idősebb érett, fűszeres illatot hoz, málna- és ribizlikevár, étcsoki, igazán vonzó kompozíció. A korty lágyabb karakterű, a 15-ös alkohol is csipked helyenként, a tannin finom. Gazdag bor, újabb és újabb rétegeit mutatja meg, szeder és áfonya is megjelenik az ízében, és visszafogott hordófűszer is felbukkan.
A 2012-es illatát egyértelműen a fekete bogyósok uralják. Krémes a korty, jobb arányú is, mint az előző, az alkohol alacsonyabb, ennél már nem tűnik fel. Kicsit több a tannin, de finomszemcsés ez is, cigánymeggy és szilva tűnik fel a fahéj mellett, hosszú lecsengéssel búcsúzik.
Vidáék a következő állomásunk, az őszi napfényt élvezzük a teraszon. Izgalmas a bisztróbornak szánt 2015-ös Kékfrakkos, ami egyötödnyi merlot-t is tartalmaz. Könnyed, gyümölcsös, remek inni, nem is kell ezen sokat agyalni.
Más liga az öregtőkés kadarka, bár Vida Péter szerint 2015 itt sem volt ideális, de ezek a tőkék már vannak olyan bölcsek, hogy alkalmazkodnak a körülményekhez. Remek arányú bor, játékos savakkal, cseresznyével, meggyel, finom fűszerességgel, finesszel.
Dűlős bor 2014-ből? Igen, a Hidaspetre kékfrankos olyan minőséget mutatott, hogy nem volt kockázat piacra dobni. Meglepően barátságos savak, hűvös elegancia, jó arányok, lazább szerkezet. Meggy és szilva határozza meg a kortyot ízben, visszafogott fűszerekkel búcsúzik a bor.
A 2013-as bikavér már a februári párbajon is izgalmas volt, az eltelt idő jót tett neki. A gyümölcsökről szól, hiszen kékfrankos adja a gerincét, izgalmas az ászokhordók fűszeressége, jó arányai semmit sem változtak, de a bor érezhetően kerekedett, öröm inni!
A pince csúcsbora jelenleg a 2012-es La Vida, ami ebben az évben egy házasítást takar, 90% merlot mellett 8% cabernet sauvignon és egy csipetnyi kadarka van benne. Nagypályás bor, bár nem igazán a méreteivel hódít, sokkal inkább a sokrétűségével, gazdagságával. Rengeteg gyümölcs, meggy, szilva, áfonya, mellettük édesfűszerek, lendületes sav, egy pillanatra sem hagy unatkozni, stílusos lezárása a kóstolósornak!
Szálka irányába indulunk, vár ránk a Lajvér borászat. Új szereplők, új telepítés, modern technológia, egyenes vonalak mentén haladnak. Mostanra termőre fordultak a telepítéseik is, egyre komolyabb súllyal vannak jelen a piacon is. Több bort is kóstoltunk a könnyedebb műfajból, mindegyik teljesen a kategórájának megfelelő minőséget hozza, a legnagyobb kedvenc talán az idei menoire rozé lehet, behízelgő bor, sokakat levenne a lábáról.
A komolyabb vörösek közül a 2012-es Bikavér selection igazán tetszett, bár a hordó még hangsúlyos az én ízlésemnek, de induló pincéknél állandó jelenség ez a markánsabb hordóhasználat, hiszen nincsenek még használt hordóik. Illatban így főként kókusz és vanília fedezhető fel, visszafogott piros bogyós gyümölcsösséggel. A korty már sokkal izgalmasabb, bár itt is megjelennek a hordófűszerek, de a szép savak elő gyümölcsösséget adnak, meggy, málna, fekete ribizli is előtűnik.
Az ügyvezető Nagy Gábor személyes kedvence a cabernet sauvignon, 2012-ben minden együtt állt egy szép borhoz. Cigánymeggy, fekete cseresznye, fekete ribizli és étcsokoládé határozza meg az illatot. Jó arányú a korty, jelentős tanninmennyiség, markáns sav, határozott, férfias bor komoly gyümölcsösséggel, hosszú lecsengéssel. Ennél a bornál is ott a hordó ízben és illatban is, de itt a bor maga alá gyűrte, finom fűszeresség marad csak, ami még izgalmasabbá teszi.
Három eltérő karakterű pincét látogattunk meg, eltérő kínálattal, mégis a kadarka vagy a bikavér mindenhol meghatározó volt. Teljesen érthető, hogy miért ezeket a fajtákat emelték ki a szekszárdi borászok, a szekszárdi stílust határozzák ezek meg, ami egyre könnyebben azonosítható lesz.
Fotó:
Borsmenta
-
honlap
