Túlélő kadarka

Nem mondhatnám, hogy rengeteg bor fogyott itthon mostanában, leginkább főzéskor szoktam keresni magamnak egy-egy palackot, erre meg ez elmúlt időszakban kevés idő jutott. Főzni most sem főztem, de vacsora után maradt még egy kis hiányérzetem, keresgéltem a készletben, kedvem támadt kadarkázni. Az elmúlt hetek jóval nagyobb testű vörösborokról szóltak, akár a barolókra, akár a többi olasz vörösborra visszagondolva. Úgy gondoltam, hogy jól esne olyan bor, ami lendületes, friss gyümölcsös, kis fűszerrel. Ez pedig csak egy kadarka lehet, nem?

Sokat nem válogathattam, széles választék nincs itthon, a kiválasztott bor is csak nemrégiben került hozzám Toronyi György pincéjéből. A borász még viszonylag új arcnak számít a borvidéken, pár éve palackoz csak, talán nem bántom meg, ha azt írom, hogy az igazi áttörés még várat magára. A legtöbb területük a Csötönyi-völgyben van, a kadarkájuk a Cinka-dűlőből készül, délkeleti fekvésű területről.

Nem számítottam kiemelkedő borra, hiszen 2014 nagyon nehéz évjárat volt, főleg a kadarkánál; vékony héjú, emiatt pedig a legtöbb pincénél még a szüret is kimaradt ebben az évben, ahogy ők mesélték: a kadarka „lefolyt” a tőkéről.

Ilyen felvezetés után bontottam meg a palackot, könnyű dolga nem volt, az biztos! Az illata elsőre hűvös karakterű, friss gyümölcsösséggel, főként meggy és ribizli dominál. A fűszeresség inkább a hordóból származónak tűnik elsőre.
A korty élénk, lendületes, a sav bőven több, mint amit a test kívánna, és van némi tannin is. Friss gyümölcsösség, ropogós meggy, némi fűszeresség felbukkan itt is, kis ászokhordós karakter, ami ad egy kis rusztikus jelleget, de jól áll neki.

Valószínűleg nem ez a pince legszebb kadarkája, de abból az évből, amikor alig volt borász Szekszárdon, aki meg tudta volna menteni a kadarkát, ez egy kifejezetten szép próbálkozás. Igaz, színeiben talán elmarad attól, amit a fajta tud, de az alapokat nagyon biztos kézzel hozza – azt hiszem, megérdemel egy próbát az új évjárat is!