Vissza
Barolo és szarvasgomba
2016.11.03. | Robotka Gábor
Piemont ősszel a legjobb, és nem csupán a környék híressége, a fehér szarvasgomba miatt…
Az Alpok lábainál elterülő Piemont a kevés tengerpart nélküli olasz tartomány egyike, és így szinte ideális célpontnak tűnik tavaszi vagy őszi túrák úti céljaként. Ha már a két évszak között kell választanunk, akkor legyen inkább az ősz, hiszen ilyenkor érnek a szőlők, és mostanság terem a helyi „gyémánt”, vagyis a világhírű fehér szarvasgomba is.
.JPG)
Piemont felfedezését érdemes a tartomány fővárosában, a kulturális és történelmi látnivalókban bővelkedő Torinóban kezdeni. A több ezer éves múlttal büszkélkedő város minden korosztály számára kínál látnivalót. Római romok, barokk templomok, neogótikus paloták és art nuovo stílusú lakóépületek váltják egymást az olaszos pompát árasztó belvárosban. A folyóparton hatalmas közparkok sorakoznak főúri kastélyokkal, kellemes sétautakkal, kávézókkal és éttermekkel. Ha kultúrára vágyunk, mindenképp nézzük meg a Krisztus szemfedőjének tartott torinói leplet, de érdemes meglátogatni a világ legmagasabb múzeumát, az olasz Nemzeti Mozimúzeumot, vagy az egykori FIAT gyár közelében található autós kiállítást, ami garantáltan elszórakoztatja a család összes férfi tagját. A belvárostól kissé távolabb található Superga hegyi katedrálisa, a savoyai hercegek és a szárd királyok temetkezési helye. Az impozáns bazilika tornyából remek panoráma nyílik a Pó folyó partján elterülő metropoliszra.
Az egykori olasz fővárost magunk mögött hagyva kezdetét veheti a hangulatos településekkel pöttyözött, dimbes-dombos vidék felfedezése. Piemont, mint azt neve is mutatja, a hegyek lábánál fekszik. Így errefelé nem látunk drámai hegycsúcsokat, azokért a szomszédos Valle d’Aosta felé kellene indulnunk. Viszont méretes, magyar szemmel már szinte hegynek tűnő dombokból nincs hiány. A dombok tetején Toszkánához hasonlóan középkori falvakat és életteli kisvárosokat találunk. A domboldalakon pedig szőlőültetvényeket, ameddig a szem ellát. Piemont legfontosabb borai a helyi nebbiolo fajtából készülnek, köztük is a két leghíresebb a barolo és a barbaresco, amik a kiváló dűlőknek helyet adó falvak nevét viselik. A nebbiolo fiatal korában robusztus, tanninban és savban gazdag, mély színű bort ad, ezért igényli és meg is hálálja a hosszú palackos érlelést. Komoly borfogyasztók nem igazán nyitnak ki tíz évesnél fiatalabb barolókat vagy barbarescókat. Könnyebb ételek mellé a fiatalon is jól fogyasztható, rusztikus freisát vagy a dolcettót kortyolják a helyiek. A Barbarescóból származó vörösborokat hosszú ideig a barolo szegény vidéki rokonaként tartották számon. De mindez megváltozott, amikor a XX. század második felében Angelo Gaja elkezdte palackozni kifinomult és magasan árazott barbarescóit. A minőség és a marketing megtette hatását, és a régebben lesajnált barbaresco mára ugyanolyan presztízsmárka lett, mint a nagyra tartott barolo. A faluban járva láttunk olyan Gaja-bort, amelynek decijét 55 euróért mérték az étteremben. Szerencsére ennél barátságosabb áron is kóstolgathatunk. Barbaresco központjában a kis templomot ugyanis vinotékává alakították, és itt, az oltárral szemben helyet foglalva megízlelhetjük a helyi termelők aktuális kínálatát. Meghökkentő élmény pont a katolicizmus hazájában ilyen helyszínen borozgatni, de a kiváló vörösek gyorsan oldják a hangulatot.
A helyi etalonnak számító Barolóban sikerült felkeresnünk az elegáns borairól híres G.D. Vajra pincészet. A pincét vezető energikus, fiatal borász, Guiseppe Vajra már a kapuban várt bennünket, és kért, hogy csatlakozzunk a kóstolóteremben a „magyarokhoz”, amíg ő behozza az éppen leszüretelt szőlőt. Azt gondoltuk, hogy összekevert bennünket a többi vendéggel, de amint beléptünk, kiderült, hogy tényleg egy tucatnyi hazánkfia ül náluk az asztal körül. Hiába, a jó bornak híre megy…
A Vajra család generációk óta palackoz fajtajelleges, hosszan érlelhető vörösborokat a környék legjobb dűlőinek terméséből. Vörösboraik mellett rajnai rizlinget és egy klasszikus stílusban készülő nebbiolo-pinot noir pezsgőt is találunk kínálatukban. A Vajra-borok elegánsak, tiszták, életteliek, és végül, de nem utolsósorban teljesen vegyszermentesen készülnek. Érdemes ismerkedni velük, ha sikerül beszereznünk egy-egy palackkal a világszerte népszerű tételekből.
A borok mellett persze helyi szalámikat, szélben szárított sonkákat, kiváló sajtokat és rengeteg friss zöldséget is kínálnak a kis települések heti piacai. A legnépszerűbb Alba szombati rendezvénye. Itt az élelmiszereken túl a ruházatig és a háztartási eszközökig mindent megtalál az érdeklődő. Alba ősszel más okból is vonzó célpont lehet, hiszen októberben rendezik a Fehér Szarvasgomba Fesztivált, ami ínyencek ezreit vonzza a városba a világ minden részéről. Az éttermesek és az olasz háziasszonyok mellett hollywoodi hírességek is gyakran átröppennek magángépeiken, hogy bevásároljanak a világ egyik legkülönlegesebb és legdrágább fűszeréből.
Aki viszont túlságosan extrémnek tartja a szarvasgomba ízét és a kis gumók árát, az könnyen vigasztalódhat a város másik híres termékével, a mogyorókrémmel. Alba városát ugyanis nem szőlők, hanem hihetetlen méretű mogyoróbokor-ültetvények szegélyezik. A mogyoróból készülő nugát roppant népszerű az olaszok körében, és ha megemlítjük a helyi Ferrero család által készített Nutellát, akkor mindenkinek összefut a nyál a szájában.
Ha sikerül október közepén utaznunk, akkor keressük fel Asti városát is, hiszen ilyenkor tartják a „palio”-t, az 1300-as évek óta megrendezésre kerülő látványos lovasversenyt. A palio tiszteletére az egész belváros középkori díszbe borul, és így várja az Olaszország különböző régióiból érkező zászlóforgatókat és lovascsapatokat. Astiban járva érdemes megkóstolni Piemont könnyed desszertborát, a környékén szüretelt muskotályból készülő, friss barackízű Moscato D’ Asti pezsgőt, és mellé egy tálka panna cottát, hiszen a legenda szerint ezt azt ismert édességet egy Piemontban élő magyar asszonyság találta ki évszázadokkal ezelőtt.
Fotó:
Robotka Gábor
