Berlin habos oldala

2017.01.12. | Bőti László

A német főváros nemcsak nagyon hangulatos és megfizethető, de egyúttal rettentően „finom” célpont is…

Előző írásunkban megmutattuk, hogy egy hosszabb hétvégi kiruccanás során hol érdemes kezdeni a napot egy sütemény vagy egy jó kávé társaságában, most pedig sorra vesszük, hogy hol ajánlott befejezni egy korsó kisüzemi sör, illetve kolbásszal rakott tányér mellett.

Merthogy Berlin ezekben a sztereotipikusan német kategóriákban továbbra is tud maradandót és emlékezeteset nyújtani, bár a vendégeknek időnként le kell küzdeniük egy-két kisebb akadályt, mielőtt hozzájuthatnának jól megérdemelt habos vagy épp szaftos gyomorsimogatóikhoz. Nem kardinális problémákról van szó, de messziről jött emberként nemcsak arra érdemes felkészülnünk, hogy a bankkártyás fizetés jó pár helyen ismeretlen fogalom, de arra sem árt figyelni, hogy itt nem épp úgy számozódnak a házak, mint odahaza. Nincs páros és páratlan rész, mindkét oldal saját, önálló személyiséggel és számozással bír. Ezekért az apróságokért a kiváló és gyors éjszakai közlekedés, úgy gondolom, bőven kárpótol, ráadásul az sem kizárt, hogy a járműveken némi élő zenével, esetleg reinkarnálódott Napóleonokkal találkozunk.

Íme néhány hely azok közül, ahonnan jó eséllyel csak késő este, és akkor se szívesen teszi ki a lábát az ember!

Eschenbräu
Triftstr. 67, 13353 Berlin

Mi sem természetesebb, mint hogy az ember ott nyit sörfőzdét, ahol aztán a termékét azon hidegében el is tudja adni – lehetőleg minél nagyobb mennyiségben. Nem tudjuk, hogy a tapasztalat vagy a megérzés sietett a segítségére, de Martin Eschenbrenner megtalálta azt a helyet, ahol ez a feltétel maradéktalanul teljesül: egy kollégium alagsori részében. Ahogy a helyszínválasztás, úgy sok minden más is elég magától értetődő a nagyon barátságos ivóban, például hogy mivel nincs komolyabb konyhájuk, nyugodtan be lehet vinni akár egy komplett vacsorát is bedobozolva, ahogyan a mellettünk ülő család is tette. A cégérben sem egy sellő vagy egy mitológiai lény, hanem az alapító karikírozott képe és egy főzde jelenik meg, de a szó szerinti természetesség a sörök szűretlenségében és a hangulatban is visszaköszön. Ha valaki kifejezetten a folyékony kenyerekre koncentráló utazást tervez, böngéssze át a honlapjukon található – a szezonális söreik megjelenési dátumát is tartalmazó – itallapot, és hagyjon egy kis helyet a táskájában, mert a sör mellett különböző párlatokat, whiskyt és dobozos almalevet is készítenek a műhelyben!

Brauhaus Südstern
Hasenheide 69, 10967 Berlin

Kényelmes, minőségi, megfizethető, kisüzemi, kézműves. Tudjuk, hogy ez egy elég összetett kérdés, de Európa nyugati feléről hazatérve mindig sajnálattal vesszük tudomásul, hogy idehaza ezek a feltételek még mindig ritkán teljesülnek egyszerre. A második esténken meglátogatott étterembe oltott sörözőre és az ott elénk kerülő falatokra azonban nincs ilyen panasz! Kedves pincérlányok sürögnek-forognak az egyébként elég nagy helyen, ahol éppen a Hertha és a Dortmund csapatának mérkőzése megy a képernyőn. Itt is állandó és szezonális sörlapról, valamint egy elég korrekt, a húsok, káposzták és kolbászok felé kevésbé nyitottak számára tésztaételeket is tartalmazó étlapról választhatunk. Mi a kolbászos vonalon maradtunk, és jól tettük, mert szaftos-meleg, kellemesen fűszeres finomságokat kaptunk abból a fajtából, aminek a textúráján érződik, hogy valóságos húsból készült.

Alain’s Snack
Schönhauser Allee 116 (a plázával szemben, átmenve a magasvasút alatt)

Mondhatjuk, hogy a currywurst Berlin gulyáslevese, hiszen nincsen olyan autentikus magyar street food, amihez jobban tudnánk hasonlítani. Hogy mikor és hol született, arról megoszlanak a vélemények, sőt az ízekben is lehetnek eltérések, de az biztos, hogy egy ketchupszerű szósszal leöntött, curryporral meghintett kolbászkát fogunk kapni, igény szerint pékáruval és sült krumplival (pommes). Kizárólag ezért bizonyára nem érdemes odarepülni, de ha már ott van az ember, akkor ajánlott célba venni egy külsőre szimpatikus vagy a neten jó értékeléseket kapott utcai bódét. Mi ezt az utolsó napra hagytuk, ami talán nem is baj, mert az épp kicsit hidegebbre fordult időben jól esett a meleg, laktató és kicsit csípős étel. Jó pár helyen kérhetjük biováltozatban; mi is ezt választottuk, és egy meleg, nürnbergi fehérkolbászhoz hasonlító ételt kaptunk leöntve, megszórva, ahogyan azt illik. Kértünk mellé krumplit és zsemlét is. Jó döntés volt, ilyen finomat hosszú évek óta nem ettünk sehol!

Berlin persze még számos csodát rejt, nekünk ennyi fért egy téli hétvégébe. Nyáron visszatérünk, mert teljesen biztosak vagyunk benne, hogy a város egészen más arcát mutatja majd.

Kapcsolódó írásunk: Kávézzunk Berlinben!

Fotó:

Bőti László

Berlin habos oldala

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék