Vissza
Bruegelék konyhája
2019.01.12. | Lovranits Júlia
Ötszáz éve élt flamand festő, és még humora is van! Az idősebb Pieter Bruegel életművét most egy nem mindennapi tárlat mutatja be Bécsben. Mi természetesen a gasztronómiai tartalomra fókuszáltunk…
Idősebb Pieter Bruegel már a maga korában is népszerű, elismert művész volt. Az életművéből sajnos sok minden elveszett, az utókor számára megmaradt képek pedig számos országba szétszóródtak. A Bécsi Művészettörténeti Múzeum a világ minden tájáról kérte kölcsön azokat az alkotásokat, amelyek még néhány napig együtt láthatóak. A gyűjtemény még soha nem volt ilyen teljes, és talán soha nem is lesz, sérülékenységük miatt több kép tulajdonosa kizárólag a festő halálának 450. évfordulója alkalmából járult hozzá a művek szállításához. Aki volt olyan szerencsés, hogy bejutott a kiállításra, egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb. A többiek azzal vigasztalódhatnak, hogy az alkotások többsége külön-külön ezután is látható lesz majd a világ múzeumaiban.
A kiállításon látványos, nyomasztó víziókat és hihetetlen részletgazdagsággal ábrázolt életképeket egyaránt láthatunk. A tárlat egyik megkapó momentuma, hogy egy kicsit bepillantást nyerhetünk a kor emberének mindennapjaiba.
Bruegel hitelesen jeleníti meg az adott kor étkezési szokásait és az akkoriban használatos mindennapi használati tárgyakat. Az utóbbiak egy részét a rotterdami múzeum jóvoltából meg is nézhetjük élőben a kiállításon: Bruegel korából való, a képen láthatóakkal hajszálra megegyező cipőket, gyertyatartókat, edényeket is elhelyeztek a teremben.
A festmények tanúsága szerint nagyböjt előtt akkor is több húst és tojást ettek az emberek. Kedvelték a perecet, a halat. A gyerekek pedig szerettek torkoskodni, ahogy ezt a Parasztlakodalom című kép sarkában nassoló kislány is mutatja. De utánozták a felnőtteket is: a Gyermekjátékok című képen az egyik kislány boltosat játszik, téglaport mér a mérlegén. Kertészeknek is kedves, gasztronómiai momentum az Évszakok sorozat cseresznyeszüretelős részlete.
A farsang és böjt harca című festményen szereplő tálak, kanalak a kép melletti vitrinben megszemlélhetőek, körül is járhatóak. Szép állapotban megmaradtak a korsók; a mázas tálak pedig még egy mai, modern konyhának is díszei lehetnének.
Az egyik leglátványosabb ezek közül az 1500-1550 körül készült zöld, mázas agyagedény, rajta egy bagollyal. Elfogadnánk a saját konyhánkba is. A festményen a tálat fánkokkal telve ábrázolták.
Mellette egy másik vidám, mázas tál, a farsangra utaló bolond arcképével. Ebbe a képen kelt tészta került. A fakanál az 1620-1750 közötti időszakból való, sajnos ennél többet nem tudtunk meg róla.
Nem csak mi szeretjük a kagylót! Izgalmas és az eredeti, farsangi festményen könnyedén észrevehető a lyukacsos, furcsa „habkanál” is. Rézből készült 1550-1560 körül, és kagyló adagolására használták.
.JPG)
Nem minden korsó arra szolgált, hogy a szomjukat csillapítsák az emberek a bele töltött vízzel. Az 1500-1550 körüli időkből származó köcsögduda nálunk is jól ismert népi hangszer, akkoriban a farsangi időszak állandó szereplője volt. A köcsög száját disznóbőrrel vonták be, és nádcsövet szúrtak bele, amit nedves kézzel mozgattak, aminek következtében az agyagedény morgó hangot adott. Az italt nagy kőkorsókban tartották.
Fantasztikus látni, hogy a gyakran a háború árnyékában élő emberekben (talán éppen ezért) mennyi életszeretet, életigenlés volt. Szerettek enni, táncolni, mulatni, örömüket lelték a vadászatban, a méhészkedésben, nem vetették meg a jó bort, és néha még a csínytevést sem, így akár az is előfordulhatott, hogy a részeg cimbora tréfából néhány órára a disznóólba került.
A képeken egy ötszáz éve letűnt világ elevenedik meg újra, klasszikus szereplőivel, eszközeivel, hangszereivel, ételeivel. Mi pedig csak állunk, szemléljük, és egyszerűen nem tudunk betelni a látvánnyal.
A kiállítás január 13-án zár.
Fotó:
Lovranits Júlia