Vissza

Utazunk

Dűlőről dűlőre

2017.04.13. | Szabó Edit

Göntér, Bocor, Fekete-hegy, Ördögárok, Jammertal. Ismerősen csengő dűlőnevek, ugye? A Bock Pince új, exkluzív dűlőtúrája most nemcsak a helyszíneket mutatja meg a vendégeknek, hanem az ott született borokat is…

Jó bort kóstolni mindig élmény, ám van annak valami különleges bája, ha épp azon a helyen ízleljük, ahol született. A Bock Pince munkatársai által szervezett új, exkluzív bortúra éppen ezt az élményt kínálja az érdeklődőknek. A kiscsoportos kiruccanás során a vendégek megismerkedhetnek Villány emblematikus dűlőivel, a Bock család régi, muzeális pincéjével, valamint azokkal a szőlőültetvényekkel, amelyek a pincészet kiváló minőségű borait adják. A kirándulás nem gyalogtúra, a résztvevők terepjáróra pattannak, sofőrjük és kalauzuk pedig a Bock Pince egyik tapasztalt munkatársa, aki mindent tud a környékről, az ott zajló munkáról, és természetesen a borokról is.

Az útvonal és a program „tesztelésére” néhány tapasztalt újságírót választottak a szervezők. A meghívást nagyon köszönjük, élménybeszámolónkat az alábbiakban tárjuk az olvasók elé.

Április ötödikét írtunk, a kissé csalóka napfény kifejezetten illett a hangulathoz. Érkezésünk örömére fehér gyöngyözőborral (Fanni 2015) koccintottunk, és jólesett mellé a pincészet saját szőlőmagőrleményéből készült lepény is.

A túra a későbbiekben egy vagy két autóval indul majd, de minket az a megtiszteltetés ért, hogy Bock József is velünk tartott, így három terepjáró kanyarodott ki szép sorban a villányi főutcára, és vette az irányt az út első állomása, a Göntér-dűlő felé.

A Göntér

Ezen a Siklós közelében fekvő, alacsony dombokkal büszkélkedő területen 1994-ben, a privatizáció során jutott az első egyhektárnyi ültetvényhez a Bock család. Jelenleg négy hektár terület tartozik a pincéhez, és zömében Bock József egyik kedvence, a hárslevelű terem rajta. Béke és nyugalom üli meg a tájat, a szőlősorok között nyulak ugrándoznak, őzek pihennek, láthatóan egyiküket sem zavarja különösebben az emberek jelenléte. „Szerencsés csillagállás – és kedvező klimatikus viszonyok – esetén késői szüretelésű természetes édes bort is készítünk innen, mert a Göntérben képes úgy beérni a hárslevelű, hogy szinte már a tőkén lebomlik benne az almasav” – mondja Bock mester, miközben a 2014-es hárslevelűt tölti a poharunkba. A negyven évnél is idősebb tőkék terméséből született bor reduktívan készült. A lendületes savaknak köszönhetően üde és friss, kifejezetten jólesik kortyolni a tavaszi napsütésben.

A Bocor

A Fekete-hegy és a Tenkes-hegy között meghúzódó, kissé mészköves, agyagos talajú Bocor-dűlő remek termőterület. Bock József a meglévő négyhektáros ültetvényét 1994-ben vásárolta, de a telepítésre csak 2000-ben kerül sor. Jelenleg cabernet sauvignon és syrah terem rajta. Innen származik az a gyümölcs is, ami az igen népszerű syrah válogatás bort adja. Bocor azt jelenti, bokros, és ha körülnézünk, meg is találjuk az ültetvényt szegélyező galagonyabokrokat.

A távoli Kisharsány templomának harangja épp elkongatja a delet, amikor megkóstoljuk a Bocor-dűlő 2014-es syrah-ját. A színe sötétvörös, az illata mély és fűszeres, az érett gyümölcsösséget kis mentás hűvösség ellenpontozza. Másfél évig érlelték új tölgyfa hordóban, ennek is köszönhető, hogy utóízében felerősödnek a csokoládés, vaníliás jegyek. Jó inni, sűrű és gazdag. Sokáig bor lesz még, jó lenne megkóstolni pár év múlva újra – ha ugyan marad még belőle.

A Fekete-hegy

Csodálatosan művelt szőlőültetvények között vezet az utunk. Ragadozó madarak röptét figyeljük, öreg tőkék gacsos ágait, s rajtuk a pár centis friss hajtást, a tomboló tavasz csalhatatlan bizonyítékát. A fokozottan védett Fekete-hegy felé igyekszünk, amely ritka növények és állatok természetes élőhelye. Nevét onnan kapta, hogy a mellette meghúzódó Szársomlyó árnyékot vet rá, ezért távolról szinte minden napszakban feketének látszik. A 341 méter magas hegy mészköves talaját lösz és agyag takarja. Legendásan jó termőterületként tartják számon. Bock József ültevénye a hegy déli oldalán található, cabernet franc, kékfrankos, portugieser és 1500 tőke kadarka terem rajta. „Amikor a cabernet franc-t telepítettük, alaposan megdolgoztatott bennünket a hegy. A tőkéknek pajszerral kellett lyukat vájni a kövek között” – mondja a gazda.

Bizonyára nem volt könnyű dolguk, de a bort kóstolva úgy tűnik, hogy a befektetett munka nem volt hiábavaló. A Fekete-hegyi cabernet franc csak kiemelkedő évjáratokban készül, és az erjedést követően 24 hónapig érlelődik barrique hordóban. Mi a 2013-as évjáratot kóstoljuk. A színe sötétvörös, illatában érett és aszalt gyümölcsök aromavilága, amely ízben egy csokoládés, dohányos vonulattal egészül ki. A nagy pillanatok bora. Jó volt a hegy lábánál megízlelni.

Az Ördögárok

Ugye ismerik a mesét a boszorkányról, az ördögről és a boszorkány lányáról? Igen, azt, amiben szerepel a kakas is. A történet szerint maga az ördög szántotta fel a Szársomlyó oldalát, s az általa dühösen eldobott eke nyomán tört fel a harkányi gyógyfürdő kénes vize. Ez a 200-280 méter tengerszint feletti magasságú dűlő valaha csodálatos termőterület lehetett, ám meredeksége miatt megművelni oly nehéz, hogy a szocializmus éveiben lemondtak róla. A gondosan megépített teraszokat benőtte a gyom, az elhagyott szőlőtőkék között vígan tenyészett az akác és a csipkebokor, az emberek el is felejtették, hogy a tüskés ágak alatt egykor szőlő lehetett. De szerencsére azért volt, aki emlékezett rá. Az Ördögárok 1990-ben indult meliorációja Magyarország akkori legnagyobb volumenű szőlőtermelési célú földmunkája volt. A közel hatvanhektáros egybefüggő ültetvényt jelenleg öt villányi borász birtokolja, a Bock Pince 16 hektárnyi területén egy kevés portugieser, pinot noir, cabernet franc és merlot terem. Az itteni szőlőből készül a pince csúcsbora is, a Magnifico.

Vannak pillanatok, amikor az ember semmi mást nem szeretne, csak ott állni örökké, ahol éppen van. Az Ördögárok hegy-völgy irányú szőlősorait, a fölötte köröző madarak röptét lehetne nézni órákon át. Persze marasztaló az is, hogy közben egy kis 2009-es Magnificót töltött a poharunkba Bock úr. Ehhez a valóban csodálatos, egyedi ízvilágú borhoz az Ördögárokban szüretelték a merlot-t. Kizárólag kiemelkedő évjáratokban készül, 24 hónapig érlelődik barrique hordóban, és utána még palackban is pihen. Sűrű, sötét, komplex, izgalmas bor, amelyben a fekete bogyós és az aszalt gyümölcsök ízét kevés dohányosság egészíti ki. Karakteres és emlékezetes. Mély víz. Csak úszóknak!

Jammertal

Siralomvölgy. Ezt jelenti a dűlő neve. A legenda szerint az 1687-es szársomlyói csata után még hetekig betöltötte a környéket a sérült törökök jajgatása, ezért kapta a dűlő ezt a szomorú nevet. A mi történetünk ennél sokkal vidámabb. Virágzó orgonabokrok mellett haladunk el, ez meglepő így április elején. Ebből is látszik, hogy a különleges fekvésű dűlőben megül a meleg, ezért kiváló az érlelőképessége. A terepjárókonvoj egy tornácos ház mellé kanyarodik, ez volt a Bock család öreg présháza egykor. Ma már átépítve, új pinceágakkal várja a kirándulókat, ám a bor a pincében valóban muzeális. Bock József gyerekkorának helyszínén járunk, itt hajdan csirkék is éltek, vidáman káráltak a tőkék között egészen addig, míg a szőlő érni nem kezdett. Házigazdánk idézi a múltat, amikor még bort nem ivott, mert piálni, ahogyan ő mondja, csak katonakorában kezdett el. „Most már piálok, fater!” – jelentette be a tényt az édesapjának, aki hallván, hogy a fia Kunbajai fehéret iszik a seregben, legyintve csak ennyit mondott: „Hülye vagy te, fiam!” Minket viszont 2012-es cabernet sauvignonnal kínálnak, a szőlő itt termett a Jammertalban, a bor 24 hónapig magyar tölgyben érlelődött, sűrű, sötét és intenzív, szinte harapható, mint a csokoládé.

A pincébe vezető lépcsőkön lefelé haladva mintha egy másik világba érkeznénk, a hordók sora után következik a titkos szentély, a pihe-puha pincepenésszel vastagon belepett palackok varázslatos birodalma. Mintha ősidők óta nem járt volna erre senki, a vattaszerű penész benőtte a tárolót, a palackokat, néma méltóságba dermesztve az egész pinceágat. Kis csapatunk felveri a meghitt csendet, bort választunk, egy 1995-ös házasítás jön velünk a felszínre, él és lélegzik, élmény kóstolni.
Fent terített asztal vár, sonka, sajt, kolbászok, helyi ízek a helyi borok mellé, jólesik a falat a csendes délutánban.

A hazafelé vezető úton még benézünk a pezsgőpincészetbe. Ez a hivatalos túrának ugyan nem része, de itt van a Jammertalban az is, örülünk, hogy bepillanthatunk. A fiúk épp degorzsálnak, a munka kézzel zajlik, a látvány izgalmas, de kóstolni most sajnos nem tudunk.

Az Óbor Étterem

A faluba visszaérve első utunk Bockék modern pincéjének mélyére vezet. Álldogálunk a kupola alatt, megcsodáljuk a szinte templomi méltóságot sugárzó belső teret, aztán „lopunk” egy kis friss bort az ott pihenő hordók egyikéből.

Az Óbor Étteremben nagy a sürgés, amint megérkezünk, jön az előétel. Libamájparfé göntéri édesbor-gyönggyel, bébi salátával. A főfogás Charolais marhaszegy paprikásan, omlós és ízletes, mellé a tanyasi galuska régi emlékeket idéz. A csupa csokoládé desszert tökéletesen illik a pincében kiválasztott huszonkét éves óborhoz.

Remek hangulatban készülődünk a hazaútra, nagyszerű kalandokban volt részünk. A túra mostantól minden borrajongó számára elérhető. Aki végigjárja, ne felejtse el finoman megsimogatni a Cladosporium cellare bársonyos rétegét a muzeális pince falán!

Fotó:

Deutsch Richárd

Dűlőről dűlőre

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék