Vissza
Éjszaka a Somlón
2017.06.06. | Szabó Edit
Évek óta hagyomány, hogy a Somlón pirkadatig tartó bortúrával ünneplik Szent Iván éjszakáját a legelszántabb borturisták. Az idei program már kétnapos lesz, és különlegesen izgalmasnak ígérkezik...
Van, aki jó falatokkal, van, aki fergeteges zenével, és van, aki egyszerűen csak nyitott pincével és jó borral készül hazánk egyik legeredetibb pincetúrájára. Egy biztos: aki június 24-én ellátogat a Somló hegyre, garantáltan izgalmas programokban lesz része. A Déli pályaudvarról induló vonatok megállnak Somlóvásárhelyen, és a túrázók az 50%-os menettérti kedvezmény előnyeit is élvezhetik. A programokról részletes tájékoztatást ad a weboldal, de azért nem árt, ha térképet és elemlámpát mindenki visz magával. Sűrű tud lenni az éj a hegyen...
Kedvcsinálónak íme egy korábbi írásunk, amely a 2013-as, legelső túra hangulatát idézi fel.
„Ez itt a vulkánok birodalma, hát miért nem szítjuk fel újra a tüzet?” – tette fel a kérdést Kolonics Károly somlói borász egy szép napon. Az ország legkisebb borvidéke hiába bővelkedik meglepetésekben, vonzó turistautakban, hiába páratlanul szép a hegy tetejéről nyíló panoráma, és még a bor is hiába jó, ha a girbegurba utak mellett épült takaros pincékbe alig tér be valaki. Fel kell hát ébreszteni a kialudt vulkánokat, vissza kell hozni a tüzet, az életet a hegyre, értettek egyet a somlai borászok.
Az év leghosszabb nappalát követő Szent Iván-éj sokak szerint a csodák éjszakája. Nálunk évszázadok óta tüzek gyúlnak ezen a napon, miért ne lehetne hát éppen ez a varázslatos éj a somlói újjászületés kezdete? Beindult a gépezet, a Somlói Borok Háza vállalta a szervezést, egyre több pincészet csatlakozott a tervhez, és mire sikerült elérni, hogy a nagy napon a gyorsvonatok is megálljanak Somlóvásárhelyen, az összes szálláshely elfogyott a környéken.
A legtöbb pincészet már napközben várta a vendégeket, de mivel mindenki éjszakára készült, csak délután kezdett benépesülni a hegy. Akkor viszont mintegy varázsütésre. Bár a tervek szerint a nyitott pincéket lobogó tűz vagy gyertya fénye jelezte, a program kezdetét pedig a hegy kápolnáinak este tízkor egyszerre megcsendülő harangjai, alkonyatkor már csapatokba verődött turisták rótták az ösvényeket. Néhány pincészetnél kulturális programról, másutt jó falatokról is gondoskodtak.
.jpg)
A Somlói Apátsági Pincészet kerti asztalánál kellemes társaságba csöppenünk. Lelkes amatőrök és kőkemény profik élvezik a borász, Fazekas Tibor vendégszeretetét. A kényeztetés nem hétköznapi: juhfark borokat kóstolunk 2012-től visszafelé, egészen 2008-ig. A jellegzetes somlói ásványosságot leheletfinom édesség kíséri, ez ad e remek fajtának egyedi karaktert ennél a pincészetnél. Búcsúzóul bekeményítünk, és a 2009-es furmint intenzív, tűzköves ásványosságát ízlelgetve indulunk feljebb a hegy szoknyáján, a következő pincészet felé.
Sötétedik, haragos felhők gyülekeznek, de meteorológus barátnőnk megnyugtat, este tizenegy előtt nem várható eső. Barátságos kertbe lépünk, a térkép szerint ez a Puchinger Pince, ám mégis úgy tűnik, itt nem várnak látogatót. Gyorsan kiderül, hogy a jelzett hely a szomszédban van, de el ne menjünk, van itt is bor, érdemes kóstolni. Rizling kerül a pohárba, készítője, Feri papa büszke rá nagyon. Azt mondja, nem mindenhol kóstolunk ám ilyen jó bort. Amíg a tiszta, őszinte rizlinget kortyolgatjuk, Feri papa mesél. Gyerekkorában itt végig szőlő volt, fel, egészen a hegy tetejéig. Most meg el van minden vadulva. Pedig milyen szép vegyes ültetvények voltak! Annál jobb ma sincs. Még az öreg Ferenc Jóska is innen hordta a bort...
Sötétbe borult a hegy, a túrázók lámpafénynél keresik az utat. A nyomtatott térképek lobognak a szélben, de szerencsére még mindig nem esik. Barcza Bálint pincéjének kertjében hallgatjuk a bortúra kezdetét jelző harangzúgást. Hömpölyög a tömeg, Barcza gazda és párja alig győzi a kiszolgálást. A fiatal borász a Kreinbacher Birtokon kezdett dolgozni, majd 2007-ben készítette első saját borát. Azt mondja, leginkább a hárslevelű izgatja, szeretné megmutatni, mire képes ez a fajta Somlón, de elsodorja a tömeg, mondatát befejezni sem tudja, tele kell töltenie az üres poharakat.
Az eső a Hollóvár Pince teraszán ér bennünket. Takács Lajosék (azóta Tokaj-Hegyaljára költöztek, de akkor még javában itt éltek a hegyen) ízletes salátákkal és parázson sült finomságokkal várják a vendégeket. Kicsit szűken vagyunk, de a légkör barátságos és a bor finom, mint a Hollóvárnál mindig. Lajos szomszédjában Tóth Péter, valamint a Somlói Vándor – azaz Kis Tamás – kínálja legújabb borait. Fiatalok, lelkesek, örülnek az érdeklődésnek.
Stefan Spiegelberg szomorú mosollyal nyugtázza: elkéstünk. Most lett vége a zenének, pedig nagy buli volt. Maradt még egy kis cserépben főtt csülkös bab, nem kérünk? Kértünk. A terasz felett a csillagos ég, csendes beszélgetés, egy pohár bor, kell ennél több egy nyári éjszakán?
Lassan hasad a hajnal, ideje indulnunk a csúcsra. A meredek ösvényen fölfelé Stefan lelkesen mesél. „Én annyira izgultam, hogy mi lesz ebből a mai éjszakából. Nagyon készültem rá, mert ez volt az első alkalom, hogy az emberek feljöttek a hegyre. És tudod, mi a legjobb? Nem volt egyetlen részeg ember sem. Jövőre újra megcsináljuk.”
A Somló csúcsa lassan bontakozott ki a derengésből. A leglelkesebb túrázókat egy csoportkép örökítette meg a felkelő nap fényeinél. Büszkék voltunk magunkra. Hazafelé eltévedtünk, hat óra is elmúlt már, mire végre ágyba kerültünk. Nem baj. Ezt a tanulópénzt boldogan fizetjük. Jövőre már biztosan táblák jelzik az utat.