Vissza
Finnország, én így szeretlek!
2019.03.13. | Vargha Márk
Hamisítatlan finn szaunaélmény, gasztrokalandok Tamperében, Helsinkiben, sőt ha jól szervezzük az utat, még egy gyors tallinni kiruccanás is belefér egy néhány napos túrába Európa egyik különleges vidékén…
Hogy miért megy az ember februárban Finnországba szaunázni? Azért, mert a szauna ott nem pusztán elfoglaltság, hanem intézmény. Családdal a sajátunkban, vagy – mint ahogy mi is tettük – valamelyik közösségiben, harmincan összezsúfolódva (fura módon sokan kötött sapkában), miközben odakint, a mínuszokra fittyet hányva grilleződik a virsli, és kézműves sörök sorakoznak nyitásra várva. És persze a 100 fokos forróság után a befagyott tóba vájt lékben való megmártózás sem olyan, mint ahogyan azt egy hazai wellness szálloda merülőmedencéjében megszoktuk. Bakancslistás program volt, egyszer át kellett élnünk. Aztán jöhettek a tamperei kulturális programok, na meg a kiváló vendéglátóhelyek, amelyekből örömmel nyújtunk most át egy csokorra valót. Hátha valaki követi a példánkat, és arra jár…
.jpg)
Pizzeria Napoli
(Aleksanterinkatu 31, Tampere, Finnország)
Ez a népszerű pizzéria 1978 óta várja vendégeit Tampere központjában. Folyamatos a telt ház, hétvégén több méteres sorban állnak a helyiek, hogy bebocsátást nyerjenek. Ez egyébként a személyzet profizmusának köszönhetően negyedóra elteltével meg is történik. Kereken százféle különböző lepényből válogathatunk, amelyeket klasszikus, halas, húsos, csirkés, vegetáriánus, tipikus nápolyi, texmex és gourmet változatban kínálnak. Utóbbi csoportra esik a választásunk, hiszen itt találjuk a legizgalmasabb feltéteket: rénszarvassonka, rénszarvashús, vaddisznóhús, strucchús, kéksajt, erdei gombák – és ezek mindenféle variációja. A pizzák tésztája jól átsült (vastag és gluténmentes változatot is kérhetünk), így kézbe is vehetjük a szeletet, az ízkombinációk láthatóan átgondoltak, harmonikusak. Ha nem laknánk jól – ami szinte képtelenség –, korlátlanul kóstolgathatjuk a salátabár ajánlatát, az is benne van az árban.
2. Tillikka
(Hämeenkatu 14, Tampere, Finnország)
Tampere két tó találkozásánál fekszik, melyek között 18 méteres szintkülönbség van. Ha képeslapot kapunk innen, egészen biztosan rajta lesz a zsilip épülete a vízeséssel és a rá telepített erőművel (mindezek esti kivilágításban nagyon hangulatosak), mellettük pedig az art deco stílusban épült, 1904-ben nyílt színház. A Tillikka a teátrum étterme, a környezet tehát, ahol vacsoránkat elfogyaszthatjuk, patinás, bár a gyenge megvilágítás és a nem túl ergonomikus asztalok nem fokozzák az élményt. A szerviz régimódi és bohókás, az itallap meglepően unalmas, az étlap viszont változatos. A nem túl hívogató miliő ellenére a tálalás, az ízek és a textúrák nagyon kellemes meglepetést okoznak. Egyebek mellett a háromfogásos menüt is kipróbáltuk (leves, választható főétel, desszert). Selymes, jóízű a rákleves, tökéletesen sült a tengeri hal, amit ízüket megtartott zöldségekkel és burgonyagratinnel ajánlanak. Lezárásként vaníliás helyett csokoládés krémmel készített crème brûlée bizonyítja, hogy a séf nem csak rutinból főz.
3. Tislamoo
(Työpajankatu 2a, Helsinki, Finnország)
Három jó barát összefogott, és több mint száz év után újranyitott egy régi lepárlót a finn fővárosban. Az épületegyüttesben ezt megelőzően hatvan éven keresztül vágóhíd működött, a felújításra és a funkcióváltásra annak bezárása után került sor. A kis társaságnak bejött az üzlet: a whiskey-jükre a legbüszkébbek, de készül itt prémium gin (szárazon vagy különböző ízekkel, például a homoktövis törkölyét is felhasználva!), akvavit és applejack is. Minden terméküket pillanatok alatt eladják, bővülést egyelőre nem terveznek; pénteken és szombaton kóstolással egybekötött idegenvezetést tartanak, ami a fent említett italok kedvelőinek kötelező program!
.JPG)
A kicsiny lepárlóüzem fölött Tislamoo néven fiatalos, trendi, a helyhez illő ételbár működik. Az étlap kóstolás előtt és után sem mondható izgalmasnak, de a termékekből készült koktélok igen jók. Szívesen ajánljuk a homoktövises gin, campari, kávés vermut és szóda kombinációjával készült Sbagliato névre hallgató mixet, vagy a romantikusan csengő Evening in Rome fantázianevűt, amelyet száraz gin, málnainfúziós campari, egy americano bianco nevű piemonti aperitif és friss citrom felhasználásával készítenek.
4. Gourmet Coffee
(L. Koidula 13a, Tallinn, Észtország)
Az észt főváros legnagyobb parkja, a Kadriorg elsősorban a családos fiatalok Mekkája. Ha télen teszünk sétát itt – és közben az egész Tallinnban tisztítatlan, több centiméter vastag jéggel borított járdákon nem törjük kezünket-lábunkat –, változatos beltéri programok között választhatunk: egy barokk kastélyban például művészeti múzeumot találunk, de vannak más gyűjtemények is. (No meg a köztársasági elnök palotája.) Ha ebédet is tervezünk, kellemes órákat tölthetünk a parktól egy perc sétára lévő Gourmet Coffee-ban, ahol a gyerekek kezébe kifestőt adnak, a felnőttek elé pedig az észt kulinária büszkeségét, az édeskés és tömör barnakenyeret, a Muhut teszik, vajjal. Ha dél körül érkezünk, a bőséges és finom reggeliből is juthat még, és az á la carte fogások sem okoznak csalódást: különleges a zöldfűszerekkel megszórt, savanykás ízvilágú húsleves, de a világon bárhol megállná a helyét a sertésszűz is.
5. Kolm Sibulat
(Telliskivi 2, Tallinn, Észtország)
Tallinnban élő barátaink egészen biztosan ajánlani fogják, hogy látogassuk meg a Telliskivi negyedet, ami alapvetően két részre oszlik: a pályaudvar közelében lévő egykori mozdonygyár területére, ahol – nyilván a finnek példáin is inspirálódva – újjászületnek a régi barna üzemcsarnokok, hogy galériáknak, kluboknak, kocsmáknak és bisztróknak adjanak helyet. A transzformáció üdvözlendő, de teljességét csak késő tavasztól, „kiülős” időben tudnánk élvezni. Ezért inkább a negyed távolabbi, kertvárosias részébe igyekeztünk, hogy az észak-európai mértékadó étteremkalauztól (White Guide) „jó konyha” minősítést kapott (ez az 5 kategória közül sorrendben a 4.) Kolm Sibulatot (szó szerint: Három Hagyma) próbáljuk ki. Az észt konyhaművészet itt ázsiai fúzióban jelenik meg, hibátlan fogások, jól felépített tányérok kerültek elénk, az ételek szín- és ízvilágukban egyaránt pazar formát mutatnak.
Pincérünk kezdőnek tűnt, de mindvégig figyelmes volt, sosem hagyta üresen a poharainkat. A kötelező Muhu kenyér elmajszolása után már az előételek lenyűgöztek. A tormás sajtkrémmel, rozskenyérmorzsákkal és feketeecet-dresszinggel érkező hering ízének simulékonysága volt az első meglepetés, amire jótékonyan segítettek rá a savak, és a tökéletesen adagolt, ropogós „müzli” gondoskodott az izgalomról.
Másodikként pedig a brióson tálalt hideg és papírvékony kacsamellszeletek, csakúgy, mint a zseniális marinált rókagomba és a kissé pikáns, de mégiscsak az umamit lágyítani hivatott sült tökös aioli varázsolt el minket. Rántott csirkét választottunk főételnek, ami nem nyújtotta azt az „aha”-élményt, mint az előételek, mindenesetre a petrezselymes-fokhagymás-vajas szósz, a kuszkusz és a savanyú karfiol remekül passzolt hozzá: az utolsó falatig elfogyott. Valódi koronája volt vacsoránknak a homoktövises sodó: a fanyar és az édes soha nem tapasztalt harmóniáját hozta össze a séf. A krém önmagában annyira káprázatos volt, hogy azt éreztük: a kiegészítői – bogyós gyümölcsök és törökmogyorós meringue-lapok – nélkül is bármikor tudnánk enni belőle.
Ha Európa eme különleges szegletébe visz olvasóink útja, örömmel ajánljuk a fentebb listázott helyek mindegyikét, és szívesen fogadjuk a visszajelzést. Reméljük, nem fognak csalódni.
Fotó:
Vargha Márk