Gondolj másképp Pannonhalmára!
Bár a boraikat kifejezetten szeretem, legutóbb 13 évesen jártam Pannonhalmán, így kifejezetten örültem, amikor az Apátság sajtókirándulásra hívott. Ugyan a program szerint nem elsősorban a borokra helyezték a hangsúlyt, mégsem lehetett kihagyni a túrát.
Egyből a közepébe is vágnék: Pannonhalma nagyon egyben van. A nap folyamán bepillantást nyertünk az egész csomagba, és minden részlet azt sugallta, hogy átgondolt, jól megtervezett az egész „portfólió”. Persze egyből jön a világi szemlélet miatt a kérdés: hogy lehetséges az, hogy a keresztény szerzetesrend ilyen komoly kereskedelmi birodalmat épített ki?
Ezt a kérdést természetesen Várszegi Asztrik pannonhalmi főapátnak is feltettük, aki elmondta, hogy nekik olyan felületeket kell teremteniük, ahol az emberekkel tudnak találkozni, mert csak így tudnak üzenetet közvetíteni. És ugyan ők egy keresztény intézmény, de a gasztronómiában is lehet küldetésük. Nos, ezt a küldetést tökéletesre csiszolták, a csomag minden eleme megállja akár külön-külön is a helyét, de egyben szinte verhetetlen.
A reggeli Vis Vitalis ásványvízüzemben tett látogatás után hamar a Pausa kávézó teraszán találtuk magunkat. A kilátás pazar, az Apátság épülete előttünk magaslik a domb tetején, sötét felhők borítják, pillanatok alatt vihar kerekedik. Ez persze nem zavar senkit, a reggeli kávé mellé remek cukrászsüteményeket és fagylaltot kínálnak, ilyen minőségre őszintén szólva nem számítottam…
Az aktuális Szent Márton-évhez kapcsolódik most szinte minden esemény Pannonhalmán, én főként az Osztás 10x10 fotókiállítást élveztem, ahol 10-10 képen keresztül mutattak be egy-egy emberi történetet, megidézve Szent Márton gondolatiságát. Ez elsőre nem biztos, hogy nagyon izgalmasnak hangzik, de régen nem voltam ilyen jól megrendezett, modern installáción; még arra is volt pénz és energia, hogy kifejezetten a kiállításhoz okostelefonos applikációt fejlesszenek ki, ami a képekhez kapcsolódva extra tartalmat mutat meg. Csillagos ötös!
Tartalmas programokat kínál Pannonhalma, de engem mégiscsak a borok érdekeltek a legjobban. Szerencsére az ebédnél Liptai Zsolt, az Apátsági Pincészet főborásza mesélt a borokról. Olyan tételeket kóstoltunk, amik újdonságnak számítanak, frissen palackozva várják, hogy hamarosan a boltok polcaira kerüljenek. Az előétel mellé felszolgált Prior 2015 szokásosan dűlő- és fürtválogatás rajnai rizlingből, kicsit később szüretelt alapanyag, de még a túlérés jegyei nélkül. A korábbi évjáratokban szép borok születtek, a 2015-ös is követi a mintát: friss, tiszta illattal nyit, fiatalos, őszibarackkal, körtével. A korty remek arányú, lendületes savak és szép egyensúly jellemzi, az illat gyümölcsei mellett itt már megjelenik egy érettebb, sárga húsú irány is. Azt gondolom, hogy ez egy mindenki számára jól érthető bor, de mélységet is mutat már.
A főétel mellé két bort is kínáltak, a döntést ránk hagyva, hogy melyiket gondoljuk közelebbinek a kacsatrió ízeihez. A 2015-ös fehér Hemina 60% chardonnay, 25% pinot blanc, 15% sauvignon blanc és viognier házasítása, amely 6-7 hónapot töltött hordóban, egész intenzív seprőkeverés mellett. Már az illatban is megfelel ennek, édes-buja hordófűszerek, vanília, őszibarack és érett ringló jelenik meg. Közepesnél nagyobb test, lágyabb savak, krémes karakterű korty, némi alkoholérzettel. A fűszeresség határozza meg az édes-érett karakterű kortyot, itt már hangsúlyosabban érezni a fiatalságot, ez a bor idővel még kerekebb lesz.
A pincészet majdnem 10 hektáron foglalkozik pinot noirral, három dűlőben is vannak tőkéik, elsősorban burgundi klónokkal dolgoznak. A borkészítésnél a fő szempont, hogy az Óvilág karakterét próbálják meg követni, de nyitottak az újvilági hordóhasználatra is, a gyümölcsösséget elsődlegesen szem előtt tartva. A 2015-ös pinot noir még nincs készen, palackozás előtti mintaként kóstoltuk, ennél a bornál is az édesfűszerek meghatározók mind illatban, mint a kortyban – kedves bor, nekem talán kevésbé hozza az elegáns, hűvös pinot noirra jellemző karaktert, de erről a fajtáról mindenki másképp gondolkozik.
Egy igazi különlegességhez is szerencsénk volt, 2015-ben Liptai Zsolt egy pinot blanc-chardonnay narancsborral is kísérletezett, a borászat történetében először. Érdeklődve kóstoltam, kíváncsi voltam, hogy a pincére jellemző hihetetlen precizitás miként jelenik meg ebben a sokkal lazább kategóriában. A borász elmesélte, hogy mindennél fontosabbnak tartotta, hogy tiszta, hibáktól mentes bort készítsen, a kézművesség nem lehet kifogás a technológiai hibákra. Az illat lassan nyílik, de fokozatosan újabb rétegeket mutat meg, az elején szinte kávés, fanyar jegyeket szépen felváltja egy narancslekváros, édesfűszeres karakter. A korty némileg az alkohol felé billen és jócskán tanninos, ám ebben a műfajban ez nem meglepő. Ízben is hozza a kicsit fanyar, narancslekváros karaktert, tiszta, fokozatosan mélyülő bor, igazi kuriózum. Kis mennyiségben készült, érdemes lesz a Bortársaságot figyelni, hogy mikor kerül piacra az a pár száz palack!
Tiszta, egységes kép alakult ki Pannonhalmáról a nap végére: úgy tűnt, bármibe is fognak, azt igyekeznek a lehető legmagasabb színvonalon végezni. A „Pannonhalma-élmény” engem meggyőzött arról, hogy ez jóval több, mint az Apátság épülete, és érdemes akár egy egész hétvégét tervezni, ha az ember szeretné egy kicsit jobban megismerni őket. Mondjuk, akár a július eleji dzsesszfesztivál alkalmával...
Fotó:
