Vissza
Hétvége a Karsztvidéken
2019.05.02. | Vargha Márk
Budapestről 6 óra alatt elérhető autóval, az emberek két nyelven beszélnek és ibolyaárnyalatú bort isznak. Ez a Karsztvidék, Trieszttől északra. Fedezzük fel, érdemes!
A Karsztvidék, azaz a Carso a hatalmas kiterjedésű Szlovén-karszt olaszországi folytatása, mely Trieszttől az Adriai-tenger partján észak felé nyúlik. Nem nehéz beleszeretni ebbe a különleges, a tájképét tekintve még inkább közép-európai, mintsem mediterrán vidékbe. Most elmondjuk, mit lehet itt csinálni egy hétvége alatt.
1. Péntek este megállni Ljubljanában.
Érdemes már pénteken elindulni úti célunk felé, és este sétálni egy nagyot Szlovénia bájos fővárosának központjában, a Ljubljanica folyó partján. Éttermek és bárok csábítanak, amik tömve vannak a hetet maga mögött hagyó, felszabadultan szórakozó helyi fiatalsággal. Az egyik legmenőbb egység itt a város legajánlottabb street food helye, a Pop’s Place, ahol a különösen ízletes és szaftos, hibátlanul megkomponált hamburgereket több tucatféle (többségében szlovén, de akár magyar) kézműves sörrel öblíthetjük le. Szombat reggel ne kerüljük el a piac forgatagát: szemet-szájat gyönyörködtető portékákra és utcazenére számítsunk, ez megalapozza a hangulatunkat az út folytatásához.
2. Rácsodálkozni a Grotta Gigantéra.
A nagytestvér Postojnát sok magyar ismeri a benne futó kisvasútról és a szomszédos sziklába vájt Predjama váráról. Ha azonban belépünk a Trieszthez egészen közel fekvő Grotta Gigante nevű cseppkőbarlangba, rögtön elbizonytalanodunk, s csakhamar rájövünk: valójában ő a nagyobb testvér. Ez ugyanis a világ legnagyobb látogatható ürege: 98,5 méter magas, 167,6 méter hosszú, 76,3 méter széles, 365.000 köbméter térfogatú, elférne benne a római Szent Péter Bazilika is. Szánjunk rá bő 1 órát, a minden irányban lenyűgöző látványért megéri leereszkedni és a túlsó végében felkapaszkodni az összesen 850 méternyi lépcsőn és ösvényen.
3. Rilke nyomában bámulni a tengert a duinói kastélyból.
A belépőjegyünk árért rögtön két építményt kapunk: a romjaiban is fenséges 10. századi, régi és a 14. században építeni kezdett új kastélyt, két külön szikla ormán. Bár a környéken többször is végigsöpörtek a történelem viharai – gondoljunk csak a közelben zajlott isonzói és piavei véres csatákra –, a kastély mindvégig a Thurn und Taxis (olaszul Torre e Tasso) családé volt, ahogy ma is az, de nagyobb része látogatható, és több pontjáról is gyönyörű a panoráma. Az egyik ilyen pont egy erkély, ahol Rainer Maria Rilke, az osztrákok nagy romantikus költője a Duinói elégiákat írta. De nemcsak ő volt az európai postai szolgáltatást évszázadokon át szervező, a művészeteket pártfogoló, a Napóleonokkal és a görög uralkodókkal egyaránt rokonságban álló arisztokraták vendége itt (először egészen pontosan 1911-12 telén és tavaszán, majd később még háromszor), hanem Richard Strauss, Paul Valéry, Victor Hugo és Mark Twain is. Az ízlésesen berendezett 18 szobán túl a gyönyörű kert és az épület alatti második világháborús bunker is megtekinthető.
4. Osmicében falatozni.
Kétnyelvű vidéken vagyunk, az olasz mellett – sőt, helyett – gyakran hallhatjuk az embereket szlovénul beszélni, hiszen a Karsztvidék hajdanán teljes egészében az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. Még a monarchiát megelőzően, 1784-ben született azonban II. Józsefnek az a rendelete, miszerint évente nyolc (szlovénul: os) napig a helyi gazdák termény- és termékfeleslegüket saját házaiknál árusíthatták. Ez a hagyomány ma már nyitott pincék formájában él itt tovább szinte egész évben (a határ túloldalán sajnos a jugoszláv szocializmus évtizedei igen sokat ártottak), de vigyázat: ajánlott előzetesen tájékozódnunk, hogy melyik faluban melyik osmice (olaszul osmize) van épp nyitva. Amire biztosan számíthatunk bármelyikben, miután a pultnál rendelünk: saját termelésű terrano/teran, egy helyi, jó ivású, könnyed vörösbor, erősen ribizlis-szilvás ízjeggyel, ibolyás színnel. Mellé kézműves sonkák, felvágottak, sajtok, egyéb borkorcsolyák érkeznek kísérőnek. S bármelyik kispincébe is vezet utunk, valami különleges biztosan lesz a lokációban is: például Ivan Gabrovecnél (Prepotto/Praprot) egy hatalmas diófa árnyékában, Matej Kocmannál (Sgonico/Zgonik) szőlőtőkék között, a Corettiben (Trieszt határa) a szemközti dombra épült hatalmas Rozzol Melara nevű brutalista stílusú lakótömbre való rálátással merülhetünk el a kulináris élvezetekben.
5. Elveszni az EATaly polcai között.
.JPG)
Trieszt persze külön cikket érdemelne, de maradjunk most annál, hogy ha az otthoniakra (vagy éppen otthoni önmagunkra) is gondolunk, kihagyhatatlan a kikötőben az idén januárban nyílt EATaly nevű 3000 négyzetméteres „gasztropláza”: a földszintjén ételbárok, az alagsorában nagy borszaküzlet régiónkénti bontással, az emeletén tengerre néző étterem. Mindez szinte körbeölelve sok-sok polccal, melyeken roskadásig állnak a legínycsiklandóbb olasz különlegességek a pisztáciakrémtől a százféle olívaolajon át a rizsekig. Érdemes feltankolni, s ha már nem bírjuk a nyüzsgést, de jól megéheztünk (nem nehéz), mindössze 5 perc sétára található egy kedves családi étterem, az Osteria Salvagente, ahol csendben élvezhetjük az egyszerűségükben tökéletes friss fogásokat. Nos, éppen ez az az élmény (többek között), ami miatt mindig visszahúz a szívünk Itáliába.
Fotó:
Vargha Márk