Marrakesh, a vörös város, ahol jártunkban-keltünkben fűszer- és narancsvirágillatot érzünk, ahol azonnal beszippant a hagyományok, a kultúrák és a nyelvek színes kavalkádja. Marokkóban, a „legnyugatibb Kelet országában” jártunk!
A nagyrészt arabok és berberek által lakott Marokkói Királyság varázslatos, izgalmas világot rejt. Ezerarcú északnyugat-afrikai ország, ami azonban cseppet sem hasonlít Afrikára – jellegzetes keleti bazárjaival, egzotikus kertjeivel és rejtelmes hangulatával minden érzékszervünkre ható intenzív, egyedi élmény.
Az 1072-ben alapított Marrakesh mára az ország legnyüzsgőbb turisztikai célpontjává vált. Novemberben három éjszakát töltöttünk a jellegzetes terrakotta színű épületeiről híres „vörös városban”.
![]()
Íme nyolc tanács Marrakesh felfedezéséhez!
- Akár az Ezeregyéjszaka meséi – lakjunk riadban!
A riad hagyományos marokkói stílusban épült, belső udvarral rendelkező ház. Érdekessége, hogy kívülről, az utcáról semmi sem látszik, de a díszes bejárati ajtó buja növényzetű, kaktuszokkal, narancsfákkal beültetett illatos kertet rejt, sőt néhol egy apró medence vagy kút is megbújik. Minden szoba erről a belső udvarról nyílik. Néhány éjszakát riadban eltölteni túlzás nélkül olyan élmény, mintha belecsöppennénk az Ezeregyéjszaka meséibe.
![]()
- Egy tányérnyi tagine a Jemaa el-Fnaa főtéren
A Jemaa el-Fnaa főtér a város egyik legfontosabb látványossága, a medinában minden út ide vezet. Nappal rejtélyes varázslók, hennafestők, lelkes utcai zenészek, misztikus kígyóbűvölők és hastáncosok között találjuk magunkat. Az este beköszöntével változik a kép, és a gasztronómia kapja a főszerepet: érkeznek a „lacikonyhások”, szállnak az illatok. Mindenféle ételt kínálnak: a grillhústól a zöldségig, a gyümölcstől az édességig bármit választhatunk. Ha tehetjük, próbáljuk ki a marokkóiak nemzeti eledelét, a tagine-t! A tagine jellegzetes, kúpos fedelű cserépfazék: ebben együtt rotyog a hús és a zöldség. Többféleképpen variálható, a helyiek lepénykenyérrel fogyasztják. Vacsora után jólesik majd egy pohár frissen facsart gyümölcslé – itt, a főtéren szinte fillérekért megvehetjük, és garantáltan frissítő.
![]()
- A múlt ösvényein
Ha a régmúlt idők pompáját szeretnénk átélni, fedezzük fel Marrakesh palotáit! Az El-Badi palota monumentális romjai között gólyák fészkelnek, a XIX. században a király nagyvezére számára épült Bahia palota pedig árnyas kertjeiről és díszes termeiről ismert.
![]()
- Egy csésze arab kávé a Jardin Majorelle fái alatt
A szemkápráztató, öt kontinens növényeivel teleültetett Majorelle kert Jacques Majorelle francia festőművészről kapta a nevét. Különleges atmoszférája már sokakat megihletett – például Yves Saint-Laurent-t, aki később meg is vásárolta. Jellegzetes élénkkék színű villájában ma a Berber Múzeumot találjuk.
![]()
- Bazár, bazár, bazár…
Marrakesh óvárosa a világörökség része. A vörös falú, alacsony házak között mintha évszázadokat repülnénk vissza az időben… Nyüzsög a forgatag: találkozunk ősrégi szekereket húzó, nagy terhekkel megrakott szamarakkal, hagyományos ruhába öltözött férfiakkal, gyerekeket a hátukon cipelő nőkkel, koldusokkal, nagyhangú kereskedőkkel. Ha vásárolni szeretnénk, válogathatunk kerámiatárgyak, kozmetikumok, ruhák, bőrkabátok, fonott kosarak között – van itt minden, amit csak el tudunk képzelni. A souk (bazár) igazi labirintus, mégse bánjuk, ha eltévedünk… Alkudni pedig egyenesen kötelező!
![]()
- Kérjünk egy csésze mentateát. Azután pedig… igyunk még egyet!
Mindegy, hogy fényes délelőtt van, vagy lusta délután, netán zsibongó éjszaka – Marokkóban mindenki állandóan mentateát iszik. Az eredeti recept szerint a zöldteába mentalevelek kerülnek, sok cukorral vegyítve. Kifejezetten üdítő!
![]()
- Fűszermámor
A fűszerpiacon árustól árusig sétálunk: mindent megszagolunk, sőt akad, amit meg is kóstolunk. Ezer fűszer színe és illata keveredik, csak kapkodjuk a fejünket – igaz, a portékák túlnyomó részéről fogalmunk sincsen, még életünkben nem találkoztunk hasonlóval, de ne aggódjunk: bárki szívesen segít köztük eligazodni! Nehéz dönteni, de végül táskánkba kerül egy zacskónyi illatos berber teakeverék, fahéj, koriander, római kömény és egy kevés szantál. No meg néhány olyan portéka, amit eredeti szándékaink szerint eszünk ágában sem volt megvenni, de a marokkói kereskedők igazán meggyőzőek tudnak ám lenni…
![]()
- Kuszkuszvacsora egy tetőteraszon sötétedés után
Mikor leszáll az éj, szűk sikátoraival, sejtelmes árnyaival Marrakesh elsőre talán félelmetesnek tűnhet. Ám megnyugodhatunk, a város biztonságos, és nagy valószínűséggel senki sem támad majd ránk a sötétből. Aggodalom helyett inkább kapaszkodjunk fel egy tetőteraszra vacsorázni! Kóstoljuk meg a berber eredetű kuszkuszt, mely zöldségekkel és csirke- vagy bárányhússal készül. A kuszkusz hamar személyes kedvencünk lesz – néhány marokkói receptet biztos, hogy otthon is ki fogunk próbálni.
![]()
Falatozás közben letekintünk az éjszakai városra: eleven, színes, semmihez sem hasonlítható. Tudjuk, hogy az Atlasz-hegység vonulatai által körülölelt Marrakeshben szerzett élményeink
egy életre velünk maradnak.
Fotó:
Raab Zsuzsanna
Csóka Timea
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)