Vissza
Kiülős helyek
2024.07.13. | Vargha Márk
Tombol a nyár, ilyenkor a legjobb egy vendéglátóhely teraszán üldögélni. Vargha Márk néhány pazar kiülős helyet fedezett fel nekünk, kettőt Budapesten, egyet Észtországban és egyet Olaszországban…
Goli – Budapest, MagyarországBudapest belvárosában, az Arany János utca környékén eddig is sok volt a jó hely, ezek közé tört be a nemrég a Dining Guide által az Év Legszerethetőbb Éttermének választott Goli. Belül hamisítatlan tel-avivi pezsgés, azaz nagy zaj, így mi inkább az utcára kihelyezett asztalok egyikénél foglaltunk helyet. Vacsoraidőben fokozatosan megtelik ez a rész is, szóval mindenképp foglaljunk online. A séf izraeli, iráni kötődéssel, az étlapon minden tejmentes. Nem rossz, ha már júniusban tud az ember jó kukoricát fogyasztani – itt például sütik, és késsel fejtjük le a szemeket a csőről – de mi azért mégiscsak azt ajánljuk, hogy a vendégek bátran válogassanak az itthon még nem kellően ismert mediterrán, „bonyolultabb” fogások között. Rendeljenek például signature dish labneh-t, azaz „krémsajtot”, freekeh-t (tabulé, friss füstölt zöld búza, gránátalma, pirított citrom, menta-dzadziki) vagy araist (báránnyal töltött pita grillen sütve, tahina, friss paradicsom és amba – ez utóbbi ecetes zöld mangóból, ecetből, sóból, kurkumából, csiliből és görögszénából készül).
Két személyre minimum öt fogásra érdemes ráböknünk, és bizony nem könnyű a választás. Nekünk is vissza kell térni még, hiszen például a fantasztikus koktéllapról sem próbáltunk még ki egyetlen tételt sem. A kiszolgálás informatív, figyelmes és kedves (külföldi barátaink is örömmel hallgatták a – mint megtudtuk – Chicagóban felnőtt pincérlány ékes angolját), ami meg az ételeket illeti, egyetlen fogásba sem lehet még kicsit sem belekötni. Egymás után érkeznek a finomságok, és egyre jobban örülünk, hogy végre egy ilyen stílusú „tapasozós” hely is van Budapesten. Menjünk nagy társasággal, és kóstoljunk meg minél több mindent!
És Margarita – Budapest, Magyarország
Az, hogy egy magyar kisvendéglőnek a töltött paprika a büszkesége, nem meglepő. Az, hogy egy fiatalos bisztrónak a töltött paprikája vegán – vörös lencsével van töltve, és az alatta elterülő lecsócoulis-ban némi curry is felsejlik –, nem teljesen meglepő. Az, hogy a borlapon kizárólag fantasztikus magyar natúr borokat találunk – kicsit meglepő. Az, hogy mindez nem Budán vagy a pesti belvárosban, hanem a kvázi külvárosban, a Mester utcában van – na, az meglepő.
Nem lehet nem örülni egy ilyen kísérletnek, s miután végigesszük a rövid étlapot, már nem csak örülünk, de határozottan drukkolunk is, hogy a hely megkapaszkodjon a Ferencvárosban. A levesre azt hittük, hogy hideg lesz, ám mint kiderült, meleg fehérparadicsom-levest kapunk, benne két kicsi marhafasírttal és kapribogyóval. Jól kitalált fogás: a lé savas és édeskés, a hús nincs nagyon fűszerezve, hiszen a sósságot, a játékot a kitűnő arányérzékkel adagolt kapribogyó biztosítja. Remek, jöhet máskor is! A fentebb említett töltött paprikán kívül van még egy szuper vegetáriánus fogás (thai padlizsán, fetakrém, zaatar), egy könnyedebb húsos (csirkeroulade, sárgarépakrém, cukorborsó) és egy nehezebb húsos (sertésszűz, rizottó, jus). A desszert úgy telitalálat a nagy melegben, hogy fagylaltot nem tartalmaz (grillezett barack, kéksajthab).
A séf a több neves étterem konyháját megjárt Szabados Levente. A hely jópofa neve, valamint logója (Behemót macska, mancsában egy pohár natúr borral) Bulgakov kultikus regényére utal. Egy kommentelő ezzel az alapművel kapcsolatban azt írta valahol az interneten, hogy így ajánlaná egy barátjának: „Olvasd el. Ha nem tetszik, nincs bennünk semmi közös.” Azt hiszem, én is valami hasonlót mondanék az És Margaritáról: „Ebédelj vagy vacsorázz ott. Ha nem tetszik, …”
Telliskivi – Tallinn, Észtország
Megfontolandó, hogy egy forró nyáron ne „meleg” helyet válasszunk úti célul, hanem kellemes időben fedezzük fel az egyébként máskor igencsak hideg északot. Egyik kedves helyem Tallinn, ahol júniusban már harmadszor fordultam meg – és most először egyértelműen rövidujjas időben. Észtország emberléptékű fővárosában rengeteg szerethető dolog van. Ha például csak a gasztronómiát nézzük: nagyon sok kézműves sörfőzde működik az országban, melyek kínálata elérhető a fővárosi bárokban és éttermekben. Nagyon kedvelem továbbá az itteni borókabogyós sajtot és a kohukét, a magyarnál százszorta finomabb túró rudit. (Elnézést kérek a patriótáktól!)
Tallinn rozsdaövezeteit folyamatosan rehabilitálják, a városban mindenhol darukat látni, egymás után nyílnak a menőbbnél menőbb helyek, a franciák által vitt igazi francia pékségtől a trendi reggelizőhelyeken át a belga sörözőkig. Mégis, Telliskivinek egyelőre (nálam) nincs versenytársa, talán Európában is csak kevés hely fogható ehhez a kiülős oázishoz. A Telliskivi Kreatív Város fizikailag a közel 130 évig itt uralkodott gép- és elektronikai ipar maradványa. A terület középpontjában, nem messze a világörökségi óvárostól, a vasúti sínek mellett mozdony- és vagongyár, majd alkatrészgyár működött. Itt készültek például az első szovjet holdjáró félvezető eszközei.
A gyárat az ország függetlenné válása után privatizálták, és elköltöztették a város központjából. Az épületek sokáig üresen álltak, első „lakójuk” a tallinni Fekete Éjszakák Filmfesztivál volt. Mára ez a kis városrész a kreatív vállalkozások centruma. A 10 régi gyárépületen nagy falfestmények, közel 30 üzlet, bohém hangulat. Az úgynevezett Vörös Házban Tallinn talán legfontosabb tárlata, a Fotográfiai Múzeum. Galériák, zenekari próbatermek, sportpályák, óvoda, játszótér. No és a lényeg: körülbelül tucatnyi, jobbnál jobb kiülős hely. Felsorolás helyett csak egy tanács: miután – lehetőleg közösségi kerékpárral – megérkeztünk Telliskivibe, üljünk ki a Kő-Papír-Olló (Kivi Paber Käärid) nevű, gluténmentes ételeket kínáló étterem elé, és kortyoljunk el egy finom, hideg rebarbarabort (Nudist Rabarbra)!
Monte Isola, Olaszország
Ha Észak-Olaszországba és tópartra készülünk, ne csak a 370 km2 területű Gardában, a 213 km2 területű Maggioréban vagy a 146 km2 területű Comóiban gondolkodjunk, hiszen ezeknek vannak „kistestvéreik” is. A „nagyobb kicsik” közé tartozik a 65 km2 területű Iseói-tó, ami egy borrajongó számára azért is lehet kötelező célpont, mert ez az állóvíz az északi határa Franciacortának, ahol az azonos nevű, csuda finom olasz tradicionális pezsgőhöz való szőlőt szüretelik. (Figyelem! A franciacorta és az itthon jóval híresebb prosecco két külön műfaj, utóbbi ugyanis nem tradicionális, hanem tankpezsgő – ez másik módszer és persze másik vidék!)
Iseo nagyon kellemes városka, ahová közúton vagy Bresciából motorvonattal lehet eljutni. Voltak félelmeink, hogy a turisták hadától élvezhetetlen lesz az ott töltött napunk, de szerencsére ez egyáltalán nem igazolódott be. A hegyek és a víz együttes látványa szívünket megdobogtató, a hajózás pedig emiatt is kihagyhatatlan program. A traghetto Iseóhoz legközelebbi állomása a csúcsos sziget, Monte Isola, annak is a Peschiera nevű parti falucskája. Itt számtalan kiülős hely sorakozik, de ha igazán jót akarunk magunknak, béreljünk a hajóállomás közelében kerékpárt, és tekerjük körbe a szigetet. Mindössze 9 kilométerről van szó, amelyből csupán 1 kilométer az emelkedő. Az élvezetes suhanás során bárhová tekintünk, szépséget látunk (például más, nem látogatható szigeteket), de ha egy óránál több időnk is van, álljunk meg jól behűtött franciacortát inni, vagy akár fürdeni a sok büfé egyikénél. Nem sok tó és még kevesebb sziget biztosít hasonló dolce vita élményt, ráadásul Magyarországtól nem is túl messze!
Fotó:
Vargha Márk
