Ősz a „sógoroknál”

Ahogy a prospektusok hívogató képeit nézzük, kedvünk lenne azonnal vonatra vagy autóba ülni, és meg sem állni valamelyik, hamarosan fehérbe burkolózó, a síelők és a magashegyi kirándulók körében itthon is ismerősen csengő hegy lábáig. A Hochkar, a Rax vagy éppen a Schneeberg szerencsére egyáltalán nincs elérhetetlen távolságban, ráadásul a kulináris vagy épp kulturális programokat éppúgy nem nehéz levadászni, ahogy jó szállást sem kihívás találni. A határ túloldalán ugyanis nemcsak a nagyobb régióknak, de sokszor még a kisebb településeknek is van saját, jól működő, átlátható és igényes honlapja, amin MINDENT meg lehet találni.

Foglalhatunk például szobát Alsó-Ausztria egyetlen, szögek és ragasztás nélkül, teljesen fából készült szállodájába, a Molzbachba, olvashatunk az annabergi, kifejezetten családoknak szóló élményparkról, vagy épp átböngészhetjük a mariazelli vasút menetrendjét. A régiót egy-két tél vagy nyár alatt gyakorlatilag lehetetlen bejárni, hiszen több mint 24 síközponttal, 200 kilométernyi lejtővel és közel 100 sífelvonóval várja a kikapcsolódni, az életet élvezni vágyókat.

Ráadásul akkor még nem beszéltünk arról a megszámlálhatatlanul sok, gasztronómiai élményeket nyújtó hüttéről, étteremről vagy épp őstermelőről, akik nélkül az „élvezetek tartománya” nem lehetne ennyire széles. Utóbbiak közül néhányan az Alsó-Ausztriai turisztikai régió által szervezett sajtótájékoztatón is megjelentek, hogy pár ízes osztrák szó kíséretében maguk kínálhassák finomságaikat az érdeklődőknek. Érlelt és friss, somlekvárral „töltött” hegyi sajtok tanyáztak alpesi kenyerek társaságában az asztalon, amikhez természetesen számos finom bor és frissen szelt sonka is dukált.

Úgy tűnik, miként a turizmusban, úgy az élelmiszerek terén sem ismernek tréfát nyugati szomszédaink. Már a bolti termékek is magasra teszik a mércét, de az őstermelők keze alól kikerülők igazán mély nyomot hagytak bennünk. Az egyes falatokban tobzódnak az élénk, friss ízek, a natúr sajtokban a legelők tipikus növénye, a kakukkfű íze is egyértelműen felfedezhető. A melléjük mintegy kísérőként kínált, itt-ott idehaza is fellelhető zöld veltelinik pedig akár önmagukban is megérnének egy rendezvényt. Kellemesen borsosak, kellően testesek, jóleső lecsengésűek, egyszóval nem hagyják, hogy az ember megálljon egy pohárnál.

Az osztrákok pedig mindent elkövetnek, hogy ne tudjunk ellenállni a csábításnak, és úgy érezzük, hogy ezt nemcsak gazdasági megfontolásokból teszik. Igen, az is igaz, hogy jó pár tartományuk főként a turizmusból és az élelmiszer-előállításból él, de az is látszik rajtuk, hogy büszkék a termékeikre, hogy szeretnék azokat megmutatni. A határozott, ugyanakkor baráti kínálásnak pedig igazán nem érdemes ellenállni!

Vegyük hát célba a nyugati határt, és ki tudja, lehet, hogy másnap reggel már egy „Guga hö”-n, vagyis egy kora reggeli, a még érintetlen pályán zajló, majd helyi finomságokból álló reggelivel végződő csoportos síelésen találjuk magunkat.

Herzlich wilkommen in Österreich!