Vissza
Reggeli a tengerparton
2017.11.02. | Németh-Hehl Szilvia
Franciaország földközi-tengeri partvidéke csuda hely. Feltérképeztük egy kicsiny szeletét, hogy aki arra jár, már biztosabban válogasson a helyi gasztronómia káprázatosan gazdag kínálatából. Reggelizzünk, piacozzunk, aztán nézzünk valami édesség után…
A borok és a gasztronómia szerelmesei sosem választanak „csak úgy” úti célt, náluk mindig a hedonista élvezetek keresése a fő motiváció. Mivel mi magunk is ebbe a csoportba tartozunk, úgy döntöttünk, nincs tökéletesebb célpont, mint a levendulamezőkről elhíresült Provence-i borvidék és a Földközi-tenger sziklás partja közé szorult apró, ékszerdoboznyi városkák sora, vagyis a Côte d’Azur.
Ezen összefoglaló elnevezésen általában sokkal nagyobb területet szokás érteni, mint amekkorát a mostani cikkünkben bejárunk, de a személyes élmények és tapasztalatok ezúttal a tengerparti rész csak egy szakaszát engedik érinteni: Menton városából indulunk, és eljutunk egészen a cannes-i pálmafákig.
Sokak számára már a kifejezés, a „francia Riviéra” említése is egyet jelent a fényűzéssel és a költekezéssel, és őszintén megvallva, a tengerparti sétányok kávézói között vagy Monaco kikötőjében sétálva valóban tanúi lehetünk, hogy milyen nyugalmat és eleganciát áraszt egy francia nyugdíjas házaspár, miközben pezsgőt kortyolgatva reggeliznek. Természetesen nem látunk be a kastélyok kerítései mögé, és azt sem tudjuk, hogyan élnek valóban, akik Monaco kikötőjében tartják hatalmas jachtjaikat, de az egészen biztos, hogy errefelé harmóniában élnek együtt a piacra járó helyi bácsik, a tengerparton sütkérező turisták és a sokszor nem is annyira irigyelt csilliárdosok.
Na, de lássuk a gasztronómiát, hiszen ez a fő témánk, és van is bőven miről beszélni. Az itt töltött 5 nap alatt egészen változatos színtereit jártuk be annak, hogy egy helyismerettel nem rendelkező turista milyen merítésből válogathat, ha valami finomat keres.
Kezdjük a reggelivel, hogy máris eszünkbe jussanak olyan csábító francia szavak, mint a croissant vagy a bagett. Azt gondolnánk, hogy messzire el kell kerülni a kisvárosok elegánsabb pékségeit, mert a gatyánkat is kifizetjük, azonban ha bemerészkedünk egybe, ahogy azt mi Menton városában tettük, akkor azonnal láthatjuk, hogy az árak észszerűek. 1-2 euró között találunk minden pékárut, így nem kell ellenállni a kísértésnek, és nyugodtan választhatunk többet is, mert érdemes. A francia péksüti méltán híres, kóstolhatjuk a csokis párnát vagy bármilyen croissant-t, mindegyik ellenállhatatlanul omlós, puha és könnyű. Ha már reggelizünk, a kávé sem maradhat el, de sajnos el kell fogadnunk a tényt: kávé dolgában a franciák nem olyan erősek, mint olasz szomszédaik. Ha megelégszünk egy egyszerű kapucsínóval vagy presszóval, akkor nem lesz gond, de egy finomabb latte már majdnem minden próbálkozásunkkor komoly kihívást jelentett. De semmi pánik: egy újabb falat croissant enyhít minden kávé ellen elkövetett bűnt...
.JPG)
Ha valaki kiadósabb, de egyben gazdaságos reggelire vágyik: irány a legközelebbi szupermarket, ahol olyan választék várja a mindennapi vásárlót, amiről mi kis hazánkban csak álmodozunk. Hibátlan és finom (!!!) zöldségek és gyümölcsök, kenyerek, felvágottak, amit csak kívánunk, nagy rizikót semmivel sem vállalunk. De ha romantikusabb élményre vágyunk, akkor keressük meg a helyi piacot, ahol már-már sablon, hogy mennyire csábító minden. Mi Antibes városában botlottunk bele egészen véletlenül a helyi piacba (így kénytelenek voltunk kétszer reggelizni aznap), ahol a helyi sajtkészítők minden gourmet delicate boltot zavarba hozó kínálatából válogathattunk.
Mellé egy kis füge, sonka, bagett, és más nem is kellett a boldogságunkhoz. Bárhol is szerzi be az ember a finomságokat, a tuti tipp mindig ugyanaz: fogd a cókmókod, és keresd meg a legközelebbi kijáratot a tengerhez. Legyen ez egy autóút menti kilátó, egy tengerparti sétány padja vagy egy kikötő lépcsője, nincs jobb hely elfogyasztani a reggelit, mint a tenger hangja és látványa mellett.
A kiadós reggelik és az izgalmas vacsorák között nem is nagyon szorultunk rá az ebédre, azonban az édesszájúaknak érdemes ilyenkor felkeresni a környék híres cukrászdáit. Aki ügyes, a patisserie keresőszóra egészen exkluzív és különleges helyeket is felfedezhet. Az általunk megtalált, kihagyhatatlan egység a LAC cukrászat egyik szalonja (több is található Nizzában). Sajnos helyben fogyasztásra egyik üzletükben sincs lehetőség, de bármelyik címet is választjuk, a kínálat ugyanaz lesz. Ahogy belépünk az üzletbe, szó szerint körbevesz minket az édesség-mennyország. Jobbról rögtön két hűtőpultnyi desszert kínálkozik, ahonnan gyakorlatilag lehetetlen kettőt választani. A nagyon segítőkész személyzet ajánlására bíztuk magunkat, így végül egy fehér csokis-málnás csoda és egy sós mogyorós-csokis gyönyör került a dobozba. A bejárattal szemben az „egyéb” kategória nem mellékes termékei – mint például mogyorókrém, marcipán, pillecukor és még sok ellenállhatatlan finomság – tökéletes ajándékként szolgálnak, de az igazi csábítás csak most kezdődik.
Ahogy balra fordulunk, egy egész pultnyi praliné mosolyog ránk. Aki elhivatott csokifaló, az tudja, hogy praliné és praliné között hatalmas különbségek lehetnek: hogy milyen, amikor egy csokiganache csak ránézésre az, aminek mondja magát, és ezzel szemben milyen feledhetetlen, amikor egy valódi ganache-krémben kirobbanó gyümölcsíz bújik meg a csokoládé alatt. A LAC ízkombinációi természetesen az utóbbi kategóriába tartoztak; nem árt, ha nem teli gyomorral érkezünk, hogy minél többet megkóstolhassunk közülük.
De hagyjunk helyet a nem elhanyagolható utolsó etűdnek, a macaronoknak is. Az utcafront felőli kirakatból hívogatják be az embereket csábító, de nem harsogó színeikkel. Hol máshol is merüljünk el a macaronok sokaságában, ha nem Franciaországban? A klasszikusok mellett találtunk különlegeseket is, például zöld almásat (ilyet nagyon kevés helyen látni), aminek finom, színtiszta almaízű töltelékébe egészen elegánsan csempésztek egy kis fűszerességet, csak hogy még izgalmasabb legyen. Mi 28 eurót fizettünk, és a végére nem maradt bennünk hiányérzet, de itt tényleg mindenki a saját igénye szerint költhet/kóstolhat. Ülőhely híján a tanácsunk ismét ugyanaz: irány a legközelebbi partszakasz vagy park. Ha útközben találunk egy igényesebbnek kinéző boltot, akkor biztos rálelhetünk egy kisüveges behűtött champagne-ra is, hogy teljes legyen a nagyvilági érzés.
A folytatásért kattints ide.
Fotó:
Németh-Hehl Szilvia