A prosecco felemelkedése

Beteglátogatás a baleseti sebészeten – nem a legjobb hétvégi szórakozás. Amikor végül kijövök az épületből, azt látom, hogy a parkoló kocsim útját méretes tréler állja el: láthatóan egy lerobbant autót kell elszállítani. A tulajdonos ékes olasz nyelven magyaráz. Noha egy szavát sem értem, pontosan tudom, miről beszél. Mosolyogva – és angolul – próbálom megnyugtatni, hogy átérzem a helyzetét, türelmesen várok, ne aggódjon. Láthatóan nem érti a szavaimat, de nyilván tudja, miről beszélek. Amikor a csörlő befejezte a munkáját, a férfi a tréler mellé lép, magasra nyújtózva kinyitja a kocsija csomagtartóját, kivesz belőle egy palack proseccót, és átnyújtja, mintegy fájdalomdíj gyanánt. Igazán nem volna rá szükség (ráadásul jó, ha öt percet kellett várnom), de ő ragaszkodik hozzá, hogy elfogadjam.

Nagyon megköszönöm, és hozzáteszem: a legjobb helyre került, hisz borszakértő vagyok. Látom rajta, hogy nem tudja, miről beszélek, de úgy tesz, mint aki érti. Bólogat, mosolyog, mosolygunk. Ilyen az, amikor egy nem túl jelentős prosecco (utánanéztem a neten, 7-8 euró a bolti ára) becsesebb lesz, mint egy magnum palackos Veuve Clicquot.

Utóirat: rájöttem, hogy „véletlenül” van otthon egy kis füstölt nyelv, meg némi megbízható, de korántsem szofisztikált krémfehér sajt. Ezzel a nem ortodox kísérővel fogyasztottuk el a jól behűtött proseccót – egyben az időátállítás súlyos gondját is letudván.

Tanulság1: mindig legyen a kocsidban egy palack prosecco (esetleg furmint vagy kadarka), hátha lerobbansz, és meg szeretnéd köszönni valakinek, hogy türelmes volt!
Tanulság2: tarts otthon füstölt nyelvet, hátha váratlan ajándékként egy palack prosecco landol a kezedben!