Vissza
Csak nem lesz csend
2017.12.13. | Bodó Judit
Volt Gyengébb? Nem! könyvbemutató Keresztúrban. Sokan eljöttek a mi kis falunkból. Amúgy advent van, kész a kisfaludi betlehem, Vilike néha megeszi Szűz Máriát, de egyelőre békések a várakozás napjai. Ja, és megnyertük a pályázatot a Kerámiára...
Még egy kicsit a könyvről
Ez nem PR-beszólás, csak nagyon eleven és friss élmény még ez a könyv az én lelkemnek. Ritkán fordul elő, hogy helyi emberekhez kell szólnom. Fura is volt, amikor a Gyengébb? Nem! című könyv tokaji bemutatójára kezdtem el a nekem kedves barátokat meginvitálni. Elképzelni sem tudtam, hogy Edit (Szabó Edit, a könyv szerzője) mivel tudja érdekessé varázsolni azokat a borászlányokat, akikkel a helyiek napi szinten érintkeznek. Az itt élőknek nem vagyunk kuriózumok. Megszokták, hogy én is Tóni bácsinál veszem a drótot, a boltban 20 deka szalámit kérek (ami nekem is 19 vagy 22), ugyanolyan hangszínen cirkuszol a gyerekünk az ovibejáratnál, mint a többiek. A borász lehet nő is – nincs ebben semmi különleges. Kedves este lett a vége.
Beszéltünk például a borítóról. Első körben nekem túlságosan ellentmondó volt a tartalommal. Sötét, borús. Ha valaki kinyitja a könyvet, akkor teli van színes ételekkel, borokkal, zsibongással és vidámsággal. Hiányoltam a színeket a borítóról. Aztán rájöttem valamire. Ebben az évben is túl vagyunk egy csomó nagyon feszes és nehéz napon. Ilyen esetben este igyekszünk egy pohár bor mellett letenni minden nyűgöt. Kezemben a pohárral szó szerint élem meg a vasárnapi mise szövegét, miszerint ez az én vérem kelyhe – az új és örök szövetségé. A borítón lévő kehely nekem most már ennek a jelképe lesz.
Advent – közösségi várakozás
60+
Tavaly nem volt betlehem a faluban. Hiányoltuk a gyerekekkel a sötét sétáinkon (értsd: esti gyereklegeltetés). A bodrogkisfaludi nyugdíjasklub vállalta ezt minden évben, így náluk érdeklődtem a miértről. Válasz: tavaly ellopták a szerecsent, meg ilyesmi. Legnagyobb örömömre Anikó néni vállalta, hogy összeszedi és felújítja a teljes „legénységet”. Boldogan segédkeztem a felállításnál. Vágtuk a gallyat, drótoztuk a kunyhó oldalát. A háttérben Ferdi bácsi nyomta a szentes vicceit, miszerint a kicsit viseltes nejlonon ott van, hogy ez valódi betlehemi portéka. Gyönyörű lett. Bárcsak minden kis közösség ilyen lelkes lenne.
3+
Beérett a sokévi közösségi ténykedés: végre vannak követők. Gallovics Bea barátnőnk egy kis rózsaszín tank. Hatalmas erővel és akarattal valósítja meg az ötleteit. Szervez, telefonál, intézkedik, tesz-vesz, és mindezt bájosan. Ezt nem biztos, hogy el szabad mondani, de civilben egy börtönben dolgozik. Szerintem pár év, és eléri, hogy a kedves bentlakók maradék pamutból egymásnak horgolják karira a rózsaszín bilincset, a csíkos sálat meg a kiskesztyűt. Komolyra fordítva a szót: Bea adventi vásárt szervezett a Tölgyfa alá. Az eső miatt a tornaterembe kényszerültünk, de ez mit sem változtatott a hangulaton.
Helyi kézművesek mutatták be munkáikat. A gyerekeknek mézeskalács-díszítő verseny volt. Ennyi kölyköt a kalózhétvégén láttam utoljára egy helyen. A két nagy gyerekem egész nap egymást cukkolta, a verseny közben mást sem hallottam, csak: igen, Bendi, köszönöm, Vilike, ide még egy kis mázt, Bendi, oda még ragassz ropikerítést, Vilike – bennük van az angyal (még ha néha patás is a lelkem). Jóskámmal a forraltbor-alosztály voltunk – büszkén.
Iskola
Jött az iskolai készülődés. Itt a szülőkkel készítettünk egy csomó karácsonyi díszt, amit a kis sulivásárban áruba bocsátottunk. Majd jól elosztálykirándulják a gyerekeink. Ezt is Bea szervezi, és persze maradék fonal, használt kávékapszula és egyéb, szemétbe illő dolgok kerültek felhasználásra.
Család
Bendi születésével jött a feladat, hogy valami kis hitet plántáljunk a csemetéinkbe – ha lehet, úgy, hogy mindenki jól érezze magát. Elkezdtünk tehát játszani. Felépítettünk egy Duplo-betlehemet, és ha tehettük, esténként énekeltünk, miközben gumimaci-szereplőkkel eljátszottuk Jézuska születését. Énekért cserébe gumimaci volt az ajándék. Így aztán később Vilinek sem okozott gondot a három királyok neve, vagy karácsony estén mendikálni. Természetesnek kezeltük a játékot, mígnem az oviban a lelkészasszony kérdésére, hogy ki hogyan készül a karácsonyra, Vilike elmesélte, hogy minden este megesszük Szűz Máriát.
Némi magyarázattal tisztára mostuk a család becsületét, a játék folytatódott. Napjainkban sajnos Bendi kijelentette, hogy ez már neki ciki. Megértem. Ráadásul Andris annyira türelmetlen, hogy az összes szereplőt az éneklés előtt lelopkodja. Így marad a gyertyagyújtás, éneklés, háttérben a betlehem. Így is szép nagyon.
Szőlő
A fiúknak köszönhetően pótoltunk 600 darab oltványt. Furmintot. Az utoljára vásárolt terület össze-vissza van ültetve mindenféle csemegeszőlővel. Nagy elhatározás, hogy zöldoltással hárslevelűt varázsolunk belőle jövőre. Bizony, lesz a Csontosban hárs! Egyre jobban érdekel a két fajta házasításának témája.
Pince
A száraz borok erjedése borzalmasan lelassult. Az elmúlt két hétben nem is fejtettünk bort. Ízben és illatban rendben van minden, csak ilyenkor jön a para. Behúztuk a villanymelegítőt – egyelőre a villanyóra gyorsult fel, az erjedés még nem.
Túl vagyunk a német és az amerikai exporton, Tajvan jön még a héten.
Kerámia
A borászati beruházásos pályázatunk sikeresen nyert. Ez azt jelenti, hogy indíthatjuk a közbeszerzési eljárást. Ez annyit tesz, hogy 5 céget kell felkeresni, felkérni ajánlatkészítésre. Ugyanakkor ez azt is magával hozza, hogy eggyel kevesebb férjem lesz a következő két évben.
Pedig vártam a csendet.
Most majd vágyakozhatom.
Fotó:
Bodó Judit