Vissza
Hellowin(e)/Helló, Mindenszentek
2017.11.15. | Bodó Judit
Emlékezés, gyertyagyújtás, család. Na meg az aszú. Ebből áll az élet mostanában. A taposó gumicsizma talpa ragad a folyékony aranytól. A szőlő pihen, de engem nem hagynak. Nem is gondoltam, hogy egyszer még vonzó lesz az Antarktisz…
Idegenkedem a kifejezéstől. Nem szeretem, ha amerikai barátaink ünnepeit eleurópaiasítják. Mindenszentek ünnepén hazautaztunk. Szeretjük Felvidéken megélni. Gyökerétől stabil az ember – meg a fa. Várom ezt a napot – érzem én, hogy morbid, de ez van. Nehezen fogadom el, ha valaki elmegy a közvetlen környezetemben – ez sajnos az éven sokszor előfordult. Egyetlen kiutat találtam magamnak. Azért adok hálát, hogy ezekkel az emberekkel mennyi csodálatos élményt élhettem át. A felidézésre az a legjobb alkalom, ha két percig a gyertyagyújtáskor mesélünk, és közösen emlékezünk déd- és nagyszülőkről, nagybácsikról, nagynénikről, barátokról, ismerősökről. Titkos kapcsolatok, kínos történetek meg ilyesmik. A legifjabbik természetesen nem bírta. Tisztelt Slezsák Mihály 1946-ban elhunyt falubélink síremlékéhez tapadva ordibálta, hogy haza akar menni. A síremlékből kiindulva a bácsinál az utóbbi 60 évben mi töltöttük el a legtöbb időt, nem csöndben. Édesanyámmal röpke fejszámolást végezve kijött, hogy gyermekeim 104 db gyertyát gyújtottak. Édesapám mesélte, hogy én ennél kicsit idegesítőbb voltam, mert már akkor is a kedvenceim közé tartozott ez a nap. A gyújtogatás mellett kénytelenek voltak kivárni, ahogy én a forró faggyúból galacsinokat formázok órákon keresztül a sötétben.
Aszúrecept
Gyerekes izgalommal, ünneplő gumicsizmában fogtam neki az aszúszemek betaposásának. A tökételes aszúszem-feltárás érdekében a 300 kg bogyót kettéosztottuk. Taposva, tapicskolva körbe-körbe jártam két 400 literes borászati műanyagkádban. Majd jött 300 liternyi csodálatos, késői szüretelésű alapmust a Csontos-dűlőből. 27 mustfokról indult, a bekeverésnél kb. 6% alkoholtartalma volt. Kicsit szürke, nagyon undi egyveleget kaptunk – ezt kóstolva lepergett szemem előtt az idei nyár összes meleg, napos, örömködős hangulata. Mézédes ízkavalkád.
A kád szélén gubbasztva néztem a gumicsizmáról csöpögő folyékony aranyat: vajon ez így, ebben a formában mennyit ér? Aszús gumitopán 40 000 Ft/db + áfa + postaköltség. A szemeket 39 órán át áztattuk, többszöri átkavarás mellett. A préselést követően vadonatúj hordóban tölti most napjait zubogva, fortyogva.
.jpg)
A többi tétellel érdekes a szitu. Kétféle bor van jelenleg a hordókban. A száraz nagyon száraz, ami édes, az pedig tömény. Csupán egy tétel erjedt ki teljesen ez idáig. A szárazak esetében az erjedés hihetetlen lassú, az első szüretből származó muskotály és a Teleki is mozog még. Az édesre nagyon kell figyelni, mert hirtelen éri el a fejtési időpontot. A fejemet fogtam, mert mire észbe kaptam, 15%-os alkoholtartalmat mért a labor az egyik hordónál.
Pihen a szőlő
Csend lett odakint. A sárga és barna színek viszik a prímet. Meg a vadak. Megkezdtük a kármegelőzést. Mindent számba véve muszáj valamit csinálni. A Határi-dűlőben a vegetációs időszakban a friss hajtások kb. 20%-át állandó jelleggel visszarágtak az őzek. A Csontosban az új telepítést tapossák folyamatosan. A szőlőtermés elfogyasztását már nem is említem, mert ez lenne a legkisebb tétel a pakliban. Vadkerítést húzunk. Inkább nem részletezem ennek költségeit.
Egy boszorka van, három fia van…
.JPG)
Leteszem Andrist aludni. A szobából kikóvályogva az a kósza ötletem támad, hogy rendbe rakom magam tetőtől talpig. Zubog a víz, nő a hab, biolevendula-illattal teli a levegő. Jön Bendi a „tökjó felfedezést láttam a Jútubon, anya”-monológgal. Kimegy. Bejön Vili folyó ügyeket intézni, miközben be nem áll a szája, és persze minden mondata anyával kezdődik. Kimegy. Pár perc, és bejön legkedvesebb férjem, aki a kád mellett kucorogva próbálja kihúzni belőlem, hogy mi a tervem az újonnan bejelentkezett lengyel kereskedővel. Emlékeztetem a helytelen idő- és helyválasztásra, illetve hogy milyen céllal gondoltam bevenni a fürdőszobát. Erre ő: „Jucika, neked önértékelési problémáid vannak.” Magyarul: nyugodtan legyen zsíros hajad és szőrős alvégtagod, de nehogy már kizárj minket a nem létező magánéletedből. Uff. Tud valaki egy jó hotelt az Antarktiszon?
Fotó:
Bodó Judit
