Last minute

Szabadságra megy a Borsmenta augusztus elején, így én is kapok háromhétnyi szabadságot. Rám is fér. Lassan, de elegánsan felemésztenek a gyerekeim. Ezt a cikket is úgy írom, hogy a látókörömben maradjon a legkisebb.

Tudom, hogy nem szabad az ördögöt a falra festeni, csak mostanában annyira robotosan, kötelességtudóan vagy inkább automata módban élem a hétköznapjaimat, hogy ezzel is csak úgy vagyok: felfestem, kész, ott van, pipa, mi a következő feladat?

Látom, ahogy Andris a hónapokig gyűjtögetett, árnyékban szárított gyógynövényeimet nagy óvatossággal beleszórja a felmosó vödörbe. Kiszólok (már nincs erőm ordibálni), hogy abból anya teát szeretne készíteni. Huppsz, most önt rá vizet. Kész. Pedig Jóskám is mennyire biztatott, hogy jól tanuljam ki ezt a gyógynövényezést – szüksége lesz jó tanácsra, hogyan éljen túl engem. Jelen állapot szerint ez nem lesz komplikált.

Szőlő

Már megint kapálunk az új telepítésben – ezzel jár a bioagy. Nagyon át kell a technikát jövőre gondolnunk, mert ebbe bele lehet dögleni. Egyetlen vigaszunk, hogy megpályáztunk egy soraljművelő eszközt. Az álom a sorköz zöldtakarása, a tőkék alatt pedig talajművelés lenne.

Egészségügyileg rendben vannak a területek. Itt-ott megjelent a lisztharmat, de a fürtválogatásos kozmetikánál ezt majd kezeljük. Fürtválogatáson azt értjük, hogy egy hajtáson csak egy fürtöt hagyunk. Eltérni ettől akkor szabad, ha a tőke túlságosan erős vagy gyenge. A gyenge hajtáson nem hagyunk fürtöt, mert az éréskor úgysem produkálja a megálmodott minőséget. A túlságoson erős tőkéknél hagyunk néha kettőt – ugyanis ha egyre csökkentjük a fürtöt, az akkorára nőhet, hogy sok csapadék esetén szétcsattanhat a bogyó. Ráadásul ezeken a nagyon tömör fürtökön az aszúképződés sem egészséges. Erről természetesen még korai beszélni, de minden erőnkkel azon dolgozunk, hogy szüretre/aszúsodásra a lehető legoptimálisabb fürtszerkezetet érjük el.

A csonkázás, dugdosás is időszerű volt a csapadék miatt. Az eső utáni vágyam meghallgattatott, így most leírnám, hogy jöhetne egy száraz, napos augusztus (és szeptember is, ha lehet).

Címkézés

Természetesen kézzel. Van egy remek kis állvány, szól a zene, hűvös van a pincében. Szeptember elejéig szeretnénk az összes bort kiszállítani. Kell a hely a mustnak – remélem, jó sok lesz. A veszteség miatt tavalyról maradt öt háromszázliteres új hordó, most már ideje beavatni ezeket is.

Jászberényi Zootábor és Minden Áron

Biztosan van az országban nagyobb, szélesebb, kerekebb vagy akármilyenebb állatkert, a jászberényi akkor is a legkedvesebb a világon. Ha jól átgondolom, akkor közel egy évtizede járunk oda. Öt éve rendszeresen bedobjuk az éppen aktuális gyerekünket egy kis munkatáborba. Egy kis takarítás, méhészkedés, macifagyi-készítés, állatorvos a program. Az élvezeti szintet azzal tudnám jelezni, amikor első alkalommal Bendegúzom (aki 6-7 éves korában borzasztóan zárkózott volt) a tábor végeztével az autóból kihajolva azt kiabálta, hogy „jövőre is jövök”.

A beilleszkedés Vilinek sem volt nehéz, hiszen ugyanaz a csapat fogadja őket. Azt gondolom, hogy az állatkertet minősíti az is, hogy ugyanazok a gondozók várják szélesre tárt karokkal a gyerekeket. Az utóbbi időben a vendéglátó Sárközy családdal gyereket cserélünk. Hasonló habitusú kölykök, csak 15 évvel a mieink előtt. Mindig egy kis „utazás a jövőbe hangulatom” van ilyenkor. Józsival szinte egymás elől lopkodtuk a „nagy fiunkat”. Apaként élvezte, hogy a szőlőben/pincében együtt vannak, beszélgetnek. Én kifaggattam Áront az aktuális csajozós, fesztiválozós, egyetemi dolgokról. Még Bendit is képes volt motiválni. Megtanult pizzát sütni, és azóta edz a kertben.

Kamaszkodás

A farsangon és a mesehétvégén nyújtott segítségükért ismét sporttábort szerettünk volna, hiszen tavaly nagyon jól érezte magát mindenki. A „mit szeretnénk csinálni” listán szerepelt kajakozás, néptánc, bmx, főzés meg egyebek. Ahogy közeledett az időpont, egyre inkább éreztem, hogy nem értem a nyelvüket. Igazán nem is kell, mert az arcukra van írva, hogy van valami kamasz-panasz. A sporttábor helyett kalandparkozni, bulizni szerettek volna. Ám legyen. Megnéztük Caramel koncertjét a Fesztiválkatlanban. A Sátoraljaújhelyi Kalandparkban föl-le boboztak, mászkáltak a lombkorona magasságában, hófánkba csücsültek. Szombaton pedig diszkó lett a vége. Igazgató néninkkel a konyhában megbújva készítettük a szendvicseket, alkottuk a szülői felügyelet intézményét.

Nem győzöm elégszer hangsúlyozni: az én fejemben egy borász felelőssége Tokajban nem egyszerűen a lehető legmagasabb minőségű borok elkészítése. A borászoknak abban is példát kell mutatniuk, hogyan fordíthatják a sikereiket annak a közösségnek a javára, amelyben élnek. A minőségi borok elkészítéséhez tökéletesen asszisztál a természet. Nekünk azt kell kitalálni, hogy hosszú távon hogyan tudjuk a helyi közösségben elérni, hogy a fiataljaink ide kötődjenek, értékként tekintsenek a szőlőre-borra, a történelmükre, a világörökségi értékekre, és ezeken keresztül helyben teremtsék meg az egzisztenciájukat. Remélem, hogy e nemes cél felé megint tettünk egy aprócska lépést.

Most pedig ráülök édes szüleim nyakára, családostul, szeretettel – mert megérdemlem. Augusztus végén találkozunk!