Nem könnyű a borászok élete

Itt a nőnap!

Közeledik a tavasz, és jön a nőnap is, amit most már harmadik éve ünneplünk saját rendezvénnyel. Az első két alkalommal még az urakat is invitáltuk, de az idén csak és kizárólag a nőkre fókuszálunk. 2024-ben Kovács Patrícia, Szamosi Zsófia és Tollár Mónika látogatott el hozzánk, és egy nagyon vicces színdarabot adtak elő, amit vacsora és borkóstoló követett.

Ez volt az első olyan rendezvényünk, ahová ismert embereket hívtunk meg. Volt is izgalom a szervezés körül, de olyan jól sikerült, hogy gondoltuk, hagyományt teremtünk. A következő évben Görög Ibolya protokollszakértő avatott be minket a női lét rejtelmeibe A nő és a hölgy című előadásával. Ibolya hihetetlen szórakoztató; ha valaki teheti, feltétlenül menjen el bármelyik előadására – én már rég nevettem ennyit. Az elmesélt történetek alapján sajnos nagyon nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit illik és mit nem az öltözködésben, a beszédben vagy akár a viselkedésben, és fogalmunk sincs, hogy mi különbözteti meg a csitrit a komoly hölgytől. 

Az idén egy picit családiasabb kereteket választunk, maradunk a pincében, és ragaszkodunk a kis létszámhoz. Divatbemutató már volt egyszer nálunk a NOS-sal együtt, és a nőnap kiváló alkalmat ad arra, hogy ezt megismételjük, ráadásul Schell Judit színésznő is bemutatja nálunk az ékszereit. Régóta figyelem a munkásságát, lenyűgöző a személyisége, csodálatra méltó a finom nőiessége, és rendkívül eredeti jelenség. Különlegesnek ígérkezik az este, és egyvalamit már előre tudok: nekem biztosan lesz Schell Judittól ékszerem.

És hogy miért ragaszkodunk ahhoz, hogy kizárólag nők legyenek jelen a mostani rendezvényen? Nagyon egyszerű az ok: azt vettük észre, hogy amikor nem volt a közelben a férj vagy a pár, a nők olyan hihetetlen flow-ba kerültek, hogy öröm volt nézni. Borospohárral a kezükben, finom falatokat csipegetve nézegették a divatbemutató gyönyörű ruháit, vagy önfeledten beszélgettek egymással. Néha ennyi pontosan elég egy felszabadult, örömteli estéhez. Ugye mindenki számára egyértelmű, hogy nem a férfiak ellen beszélek, de időnként kellenek olyan alkalmak, amikor csak mi, nők vagyunk, egymás között?

Annyit ihat, amennyit csak akar

És ha már a rendezvényeknél tartunk: úgy döntöttünk, hogy kevesebb tömeges, nagy rendezvényen veszünk részt országosan és Budapesten. Többen jelezték is nekem, hogy nem láttak minket itt vagy ott. Amikor 16 éve belecseppentem ebbe a világba, ezek a rendezvények még másról szóltak. Úgy érzem, hogy akkor tényleg volt értelme kiállni, megmutatni magunkat. Sok olyan borkedvelő jött el, akiket tényleg érdekeltek a borok, a mögöttük álló emberek és történetek. Az elmúlt két évben viszont azt tapasztalom, hogy a tömegrendezvényeknek az az egyetlen vonzereje, hogy egy fix összegért mindenki annyit ihat, amennyit csak akar. Köztudomású, hogy a bornak van alkoholtartalma, és ez egy idő után meg is látszik a közönségen. Magyarul: eljönnek berúgni az emberek. Elnézést kérek mindazoktól, akiket még mindig a bor kultúrája vonz az ilyen programokra – sajnos ők vannak elenyésző kisebbségben. 

Tudatosan döntöttünk tehát úgy, hogy több rendezvényt szervezünk a saját pincészetünkbe, hogy az oda látogató vendégek megismerjék a márkát, a borainkat és minket is a palackok mögött. Van benne rizikó, nem mondom, mindig izgulunk, hogy telt házas lesz-e a program. Az emberek mostanában szeretnek az utolsó pillanatban dönteni, mi pedig rágjuk a kefét, hogy vajon eljönnek-e, sikeres lesz-e a rendezvény, megtérülnek-e a költségeink. 

Szóval, nem könnyű a borászok élete, hiszen amellett, hogy helytállunk a szőlőben és a pincében, felszolgálók, rendezvényszervezők, árukiszállítók, takarítók, szakácsok, adminisztrátorok, előadóművészek is vagyunk egy személyben – meg amit még hoz az élet. Azt biztosan el kell fogadnunk, hogy ma már „csak” bort készíteni nem lehet, élményt kell hozzá adnunk, és fel kell tudnunk hívni magunkra a figyelmet, ami elég nehéz abban a zajban, ami a mostani világunkat jellemzi. 

Borvacsora külföldieknek

Ha a nagy kóstolókat nem is, a borvacsorákat kifejezetten szeretem. A múlt héten egy nemzetközi csapatnak mutattam be a borainkat, ételekkel párosítva. A vacsora előtt mindig egyeztetjük a séffel a menüt, kidolgozzuk a részleteket, a bor-étel párosításokat. Ha külföldieknek tartunk kóstolót, arra is mindig figyelünk, hogy magyar szőlőfajták borait is mutassuk az este során, hiszen ezekkel szinte csak Magyarországon találkozhatnak. Ez a csapat nagyon érdeklődő volt, jó kérdéseket kaptam, és úgy tűnt, hogy ők még nem hallottak az alkoholellenes lobbi tevékenységéről, mert nyitottan, örömmel kóstoltak. (Az alkoholellenes lobbiról majd írok legközelebb.) Mára ennyi, igyatok jó borokat, élvezzétek az ízeket és úgy általában az életet!