Vissza
Válogatáson innen, palackozáson túl…
2017.06.14. | Bodó Judit
Most arról, hogy virágzik a szőlő, palackban a borok többsége, de a feleségek néha nehezen viselik, ha a kis piros traktor is családtag. Amúgy szép az élet, csak néha nem…
Már csak a 2016-os aszú pihen a hordóban, az összes többi bort palackba zártuk. Lesz szemtelenül kicsi és szemtelenül nagy palack is, szépen sorban. Az idén sikerült a biodinamikus naptárt is figyelembe venni, és gyümölcsnapra időzíteni a munkákat a pincében.
Virágzik a szőlő, az ültetvények gyönyörűek, még mindig nem permeteztünk. Ennek egy prózai oka van: nem volt eső. Ha nincs eső, nem jön a gomba. A két héttel ezelőtti cikk délutánján ugyan eleredt, csak épp a Csontos-dűlő felett nem jelent meg még csak egy kósza bárányfelhő sem. A faluban a múlt héten egy 30 mm-es eső még károkat is okozott, kint a szőlőben alig 4 mm-t mértünk. Kezdjük szervezni az öntözést, ami sajnos rengeteg energiát, munkát és pénzt jelent.
Az idősebb ültetvényeknél kezdhetjük a csonkázást, mert a legtöbb helyen eléri a hajtás a harmadik drótot.
Pünkösd a Csontosban
Megkönnyítendő a Szentlélek dolgát, hogy a rendes évi „kiáradáskor” egyben találja a családot, kiköltöztünk a présházba a hosszú hétvégére. A spirituális ürügy mellett gyakorlati háttere is volt a kitelepülésnek. Nagyon sok vendég jelentkezett kóstolóra, szerettem volna a lóti-futit megspórolni Olaszliszka és Bodrogkisfalud közt. Lelki szemeim előtt már lobogott is a sparheltben a tűz, a kemencében sült a finom husi. Gondoltam, hogy jön a vendég, eszik, iszik, boldog, hazamegy. A lila köd hamar felszállt, mikor Jóskám beszállt a kis piros traktorba (idáig jutottunk, a gépet is családtagként tartja számon). Összezörrenés Nr. 1.
Összezörr Nr. 2. – kiszállunk a kocsiból, a legkisebb megszólal: „Menjünk haza kisházamba!”
A továbbiakat nem írom, de számtalan volt. Jóskám minden szabad pillanatát a kis kedvenccel töltötte. Előbb-utóbb kidobom (a traktort, nem az uramat). A javára legyen írva, hogy a két nagyobbat is tanítgatta a sorok között, és a talajmunkával is majdnem teljes egészében végzett. Áldom a szorgalmát, csak épp szeretném, ha néha többet fogná a szoknyám szélét.
Tökmindegy. Emellett is nagyon jól éreztük magunkat, mert nagyon jó emberek vettek körül. Először Bendegúz fiam biciklizett ki hozzánk az osztálytársaival együtt egy közös ebédre. A bevállalós tancsi bácsinak köszönhetően már második éve sátorozós-biciklis osztálykirándulás van. Pihegős, felszabadult kamaszok jöttek.
A svéd vendégek echte húslevest kóstoltak, a franciák pedig lemondták az esti sárospataki kirándulást. Hétfőn a barátainknak már semmi sem jutott, mert a hűtő pici, és minden megromlott. Levontuk a tanulságot: a bort a pincében, az ételt pedig a hűtőben kell legközelebb tárolni – és nem fordítva.
No comment
„Ha bölcsebb lennék, mint amilyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog.
A nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.”
(Várnai Zseni)
40 éves lettem hétfőn. Elméletileg meg tudom magyarázni, hogy sem az éveket, sem a kilókat nem számoljuk. A gyakorlat nehezebb, nem is értem magam, egyelőre küzdök még picit. Jóska nem nagyon tartotta számon a név- és szülinapokat, amiért én mindig megorroltam, ezért aztán bevezette a saját ajándékvers intézményét.
Részlet Jóskám egyperceséből:
„E virág a szimbóluma,
hogy a férjed nem egy puma,
Azok nem adnak virágot,
Boldogságod legyen áldott.”
Ezt a virágot meg Berecz Zsoltitól kaptam. :)
.jpg)
Volt még valami
Írjam, vagy ne? Zavarban vagyok. Ősapánk, Ádám érezhette magát hasonlóan anyák napján. A múlt héten borzasztó pár napom volt. Toporogtam egy helyben, elviselhetetlen reakcióimat meg sem tudom magyarázni. Undok voltam és mosoly nélküli. Aztán Balla Enikő kecskesajtos barátnőm megállapította a tuti diagnózist: lelkesedéshiány.
Ha emlékeznek az első bejegyzésre (ha nem, akkor itt megtalálják), megígértem, hogy csak jót, vagy semmit. Csak azért írom le, hogy éreztessem, hogy néha elfogy a mézes máz, és vannak nehéz napok.
Fotó:
Bodó Judit
A címlapfotót Milotta Lacitól kaptuk, itt a teljes kép, Köszönjük!