Vissza
A végtelenbe és tovább
2025.03.11. | Zsirai Kata
Még mindig Thaiföld! A Katanapló 10. részében nem esik szó borról, sőt egyéb italokról sem, dzsungeltúráról és vadregényes szigetekről viszont annál inkább. Zsirai Kata ezúttal egzotikus élményeit osztja meg velünk…
Itt is repül az idő, nem csak otthon. Visszagondolva olyan, mintha már hónapok teltek volna el. Kalandos túránk lassan a végéhez közeleg, de lássuk csak, mik is voltak itt az utolsó szösszenetem óta.Kerüld a turistacsapdákat!
Egy ideig ez elég jól sikerült, de egy ponton muszáj volt feladni ezt a nézetet, ugyanis benyomultunk a dzsungelbe, ami nyilván nem játék. Mondjuk, nem töltöttünk ott sok napot, és ezt utólag nem is bánom. Sajnos a szervezett túrák nem mindig sülnek el jól, de cserébe csodálatos helyeken jártunk.
.jpg)
Hajóztunk egy gyönyörű, óriási tavon, aztán dzsungelsétára indult a csapat. Onnan mentünk még a szépséges tavon fel-alá, azaz mentünk volna, ha nem hagytunk volna a dzsungelben két embert. Minden rosszban van valami jó: legalább nem mi maradtunk hátra. Jelentem, végül csak kijutott mindenki a partra, de érthető módon van, akinek ez az átlagosnál emlékezetesebbre sikeredett.
.jpg)
Törlés, újragondolás
A következő állomásunk egy felkapottabbnak mondható sziget volt. Előtte a kikötővárosban éjszakáztunk, ahol szinte egész nap szakadt az eső, és úgy festett, nem is lesz hajlandó elállni egy percre sem jó pár napig. Mi ennek ellenére úgy döntöttünk, hogy startolunk, és másnap már a kompon ücsörögtünk. Kompoztatok már viharos tengeren? Elég kemény volt, de kikötöttünk, és összeszedtük magunkat.
_.jpg)
Még mindig szakadt az eső, mindenhol áradások alakultak ki. Megtapasztaltuk, hogy mennyivel másabb a hangulat az elturistásodott részeken, a kedves emberek eltűntek a látókörünkből. Ronggyá ázva, késő délután elérkeztünk a szállásra, ami akár jó is lehetett volna: kis bungaló a parton. Ebbe a napba azonban sajnos nem fértek be a jó dolgok, és mi ezt valamiféle jelnek fogtuk fel: ez a sziget minket nem szeret, jobb, ha menekülőre fogjuk. A szállásunk közelében, egy kevésbé nyüzsgő helyen költöttük el a vacsoránkat, aztán nyugovóra tértünk, és másnap visszaszálltunk a kompra. Mivel viharos szél már nem volt, sokkal jobb közérzettel landoltunk az ismert parton.
.jpg)
Éden a semmi közepén
A nagy kalandozások ezzel le is zárultak, cserébe megérkeztünk a béke szigetére. Egy folyó menti kis település lett az új otthonunk, ahonnan nem nagyon akarózik elindulni. Kipihentük a rengeteg élményt, új erőt merítettünk az itt élő emberek kedvességéből. Megtanultunk robogózni is, így már szabadabban mozgolódunk.
.jpg)
Sőt, a tulaj kutyusai mindenhova elkísérnek minket, szóval még személyi őreink is vannak. Olyannyira otthonosan mozgunk már itt, hogy úgy döntöttünk, addig maradunk, amíg csak lehet. Azonban elfogytak a szabad szobák, úgyhogy újra nekiestünk a szálláskeresésnek. Elhagytuk a partot, és cserébe egy nagyobb várost szemeltünk ki magunknak a környéken. Történetünk innen folytatódik majd, most azonban még kiélvezzük a tengeri levegőt. Viszlát!
A Katanapló előző része: Február furmint nélkül?!
Fotó:
Zsirai Kata