Adásszünet előtt

Mindenkinek jár a nyaralás, ez igaz a Borsmenta szorgos munkatársaira is. Így most egy hónapig csendben leszek, szeptemberben viszont folytatódik a naplóírás. De még gyorsan megírom, mi zajlott július végén.

Zöldszüret

A múltkori melankolikus hangulatból egy jó verjus-készítéssel szakítottam ki magam. Elkezdtük ugyanis a zöldszüretet, és úgy döntöttünk, nem hagyunk kárba veszni ennyi fürtöt. A Középhegy-dűlő termése adta az alapot, hajnali 5 órakor már kint voltunk. Ami a földre került volna, az most ládában kötött ki, jól megdaráltuk, és egy menő Kossuth préssel kinyomkodtuk. Így ni, kész is van. Aztán jött majdnem egy hét izgulás: életünk egyik legnagyobb Zsendülésére készültem – lelkileg is.

Zsendülés

Szeretem-rendezvénysorozatunk legújabb állomása a Szent Tamás-dűlőben zajlott, vacsora és jó borok társaságában. Volt három szülinaposunk is, nekik nyilván dukált pár torta. Már pénteken nagy sütés-főzésben volt a csapat, aki arra keveredett, az besegített. Pakolás ki a szőlőbe, aznap még dekor, még több pakolás. Aztán a kezdés előtt nem sokkal egy ponton az alkotók megpihentek, és arra a megállapításra jutottak, hogy csodaszép a helyszín, kár, hogy nem vendégként lesznek itt jelen.

Nem maradt túl sok idő arra, hogy saját magunkat is összeszedjük, gyorsan eljött a nyitás ideje. De még szervezőként is nagyon élveztük a rendezvény minden percét. Persze én szokásomhoz híven még végigizgultam az első egy-két órát, hogy minden rendben legyen. De nyilván minden rendben volt. Este még a tortácskáimat is felszeltük, kaptak gyertyát, ünneplés volt a javából. Még egyszer köszi mindenkinek, aki betért hozzánk.

Zsirai-féle logisztika

Mindig csak emlegettem, de eddig még nem fejtettem ki bővebben, pedig már jó ideje folynak a munkálatok a háttérben: megújult a pincészetünk arculata. Nagyon vártam már ezt a pontot, az első nagy lépés; új címkék a láthatáron. Rengeteg idő, kreativitás, több ember sok munkaórája van ebben, amiért nagyon hálás vagyok. Nem tudom röviden megfogalmazni, hogyan és miként jutottunk el idáig, mert nem lehet. De ha valakit érdekel, szívesen mesélek róla. Az a lényeg, hogy kész van, és fizikailag is elérhető már. Ennek apropóján szerveztünk gyorsan egy fotózást, amihez most Hurka is csatlakozott.

Most már biztos vagyok benne, hogy pályát tévesztett lányok vagyunk mi ketten, mert a logisztikai oldalunk egész menő. Petra is úgy meg tudja kavarni a dolgokat – ami egyébként teljesen logikus –, hogy végül az ország másik pontjából kocsi nélkül is idejutott valahogy. Egy valami volt még problémás: vasárnap fel kellett markolni a címkéket, hogy másnap legyen a fényképezőgépnek mit mutogatni. Végül ezt is megugrottuk, és míg kedvenc fotósunk a tesómmal a jobbján megérkezett éjszaka, mi előkészültünk. Másnap összeállt az álomcsapat – kedvenc fotós, kedvenc segítő és a Zsirai lányok – és 12 órán keresztül meg se álltunk. Szeretem ezeket a napokat, de ki ne szeretné! Rengeteg kreativitás, agyalás, természet és persze sok nevetés. Még másnap hajnalra is maradt erőnk, bár azt nem nagyon tudom, hogy honnan, mert napfelkelte is kellett a képekre. Aztán rögtön utána autóba pattantunk és tipliztünk Pátyra Hurkával egy családi eseményre. Persze útközben azért ki kellett rakni egy adag bort Pesten (már az új címkékkel!), így épphogy odaértünk. Aztán elváltak útjaink, én még este visszatértem.

Sokoldalú vendégház

Este gurultam be a faluba, és egy spontán szalonnasütés és borozgatás fogadott a vendégházunkban, ahol egyébként Editék (borsmenta.hu főszerkesztő) is ott voltak. Nagyon fáradt voltam, de olyan jót beszélgettünk már megint, hogy nem volt kedvem hazaindulni.

A munka viszont sose ér véget, másnapra is bőven jutott, azóta se nagyon álltam le. Most épp várom a lányokat, ugyanis elkezdődik a már szokásosnak mondható varrótábor a vendégházunkban. Ezt is nagyon szeretem, mert mindig olyan jó csapat jön össze. Most is szuper lesz. Csinálok egy adag lecsót, behűtöttem pár palack bort, már csak a csajok hiányoznak, és indul a kéthetes turnus.

Ha valakinek nagyon hiányoznának a soraim, akkor életjeleket augusztusban a saját weboldalunkon találtok majd. Vagy gyertek Hegyaljára! Vagy augusztus 9-én Cseri Barniékhoz!

Most pedig eldobom a tollat, mindenkinek jó nyarat, szeptemberben folytatás következik. Viszlát!