Vissza
A Gasztropuccstól a Séfek Séféig
2019.10.26. | Szabó Edit
Tizenöt éve a TV Paprika Gasztropuccs című műsoráért rajongott a fél ország. Döme, a punk szakács azóta ismert filmrendező lett, Kozit, a raszta lányt pedig a Séfek Séfe második sorozatában láthattuk viszont. Kozári Ágnessel beszélgettünk…
Magyarország első tematikus gasztronómiai csatornája, a TV Paprika 2004. november 2-án kezdte meg adásait. A kezdő csapat tagja voltál, Dömötör Tamással forgatott közös műsorotok, a Gasztropuccs sok családban kiverte a biztosítékot. Volt, aki gyűlölte, volt, aki rajongott érte, de közömbös senki nem maradt iránta. Emlékszel még, hogyan kerültél a csatornához?
Azt sokan tudják, hogy a TV Paprikát ugyanaz a tulajdonosi kör indította, amelyik évekkel korábban létrehozta és sikeresen üzemeltette a Filmmúzeum televíziót, ahol az egyik késő esti műsor szerkesztője voltam. Egyszer be kellett mennem a székházba, hogy valami papírokat aláírassak. Akkor szólított meg az egyik tulajdonos, hogy menjek be másnap, mert a TV Paprikába főzni nem tudó arcot keresnek. Mondtam, hogy ezt bukták, mert tudok főzni…
De azért mégis bejöttél másnap…
Persze, hogy bementem. Számomra a televízió ismerős terep volt, gyerekként évekig Földesi Margit színitanodájába jártam. Én voltam az egyverses tanonca, mert több szöveget nem voltam hajlandó megtanulni, de a forgatásokat már akkor is imádtam. Beléptem a stúdióba, ott volt Döme, mondták, hogy vele fogok közös műsort csinálni. Bemutatkoztunk egymásnak, azonnal kiszúrtuk, hogy mindkettőnk körme csutkára van rágva. Na, gondoltam, hogy lesz ebből sikeres műsor…
És lett. A szerkesztőség rajongó és átkozódó levelek tucatjait kapta, a támadások miatt a tulajdonosok a 20. rész után le akarták venni a képernyőről a sorozatot, de addig mesterkedtünk, amíg végül 52 rész készült el belőle, és még évekig képernyőn maradt.
Azt tudtad, hogy még a Facebookon is van Gasztropuccs csoport? Tegnap vettem észre. Álmomban nem gondoltam volna, hogy ennek a műsornak tényleg ekkora ereje lesz. Még ma is megállítanak az utcán, és kérdezgetik, hogy mit főzök, és sose tudom, hogy most a Gasztropuccs vagy a Séfek Séfe miatt érdeklődnek az emberek.
Dömével elképesztő ételeket tettetek le az asztalra, volt mackósajtleves, paradicsomleves betűtésztával, krumplifőzelék, rántott máj, csülök, te pedig mindig megjelentél valami papírra írt recepttel, amit próbáltál betűről betűre elkészíteni, több-kevesebb sikerrel. A menüknek fantázianevet adtatok. Anyád vár menü, Lacafacátlan menü, Vizváry Mariska menü, 4 forint menü és így tovább. Hogyan döntöttétek el, hogy milyen ételek kerüljenek egy-egy adásba?
Mindig találkoztunk előző este, és pánikszerűen összeírtuk az ötleteinket. Döme elmondta, hogy mit akar, azon elveszekedgettünk egy darabig, aztán hozzáírtam a desszertet, és megcsináltuk a bevásárlólistát.
Tényleg mindig mindent végigfőztetek?
Tényleg. Ez volt a koncepció. Eleinte nem ment nagyon olajozottan, de aztán lett egy Terikénk, aki a háttérben a kezünk alá dolgozott, és akkor már gyorsabban haladtunk. Terike Döme szomszédja volt, úgy került a műsorba. Imádott bennünket, mi is őt.
Mire emlékszel jó szívvel a TV Paprikából?
Például a Gasztropuccs konyhájára. A bútor, azt hiszem, úgy került hozzánk, hogy valaki ki akarta dobni. Azt építették be a stúdióba, és a grafikusunk, Varga Vince, aki azóta ismert művész lett, kezelésbe vette. Szerettem az előkészületeket a felvételek előtt, Dömével még turkálóba is mentünk ruhákat válogatni. Voltak őrült programjaink. És magát a forgatást is nagyon szerettem. Amikor véget ért a műsor, hazavittem a konyhaszekrény egyik darabját, ami most is itt van nálam, meg azt a narancsszínű gömblámpát is lenyúltam, ami szintén benne volt minden adásban. Évekig itt állt a lakásomban, de sajnos eltört. Kár érte.
Dömével szoktatok még néha találkozni?
Ma már nem. A Gasztropuccs után még vezettünk együtt rádióműsort, de más közös megmozdulásunk nem volt. Pedig évekig terveztük, hogy csinálunk a BBC-nek egy utazós műsort, mert vicces lenne, hogy két kelet-európai fiatal hogyan fedezi fel a világot. Én jól beszélek angolul, sőt ugyanolyan hülye vagyok angolul, mint magyarul, lehetett volna ez egy érdekes felállás.
Mi minden történt veled a TV Paprika után?
Semmi különös. Utazom, főzök, sütiket sütök különböző rendezvényekre, szülinapokra. Az egész családom odavan az ételeimért, a kutyám kivételével. Pedig neki is főztem, sőt elkezdtem írni egy kutyaszakácskönyvet, ez meg hálából egyszer lehányta a bokámat, úgyhogy azóta felhagytam a projekttel, ő pedig kénytelen száraz táppal beérni. Képzeld, magánszakácskodom is néha.
Azt meg hogy?
Anyukám ingatlanokkal foglalkozik, és időnként szól, hogy segítsek be a takarításba. Szeretem csinálni, mert látom, hogy van értelme, ráadásul jó fogyókúra. Egyszer felmentem rendberakni egy lakást, ahol épp két velem egykorú srác lakott, egy orosz és egy német. Kicsit beszélgettünk, kiderült, hogy tudok főzni, és két héten keresztül az én kajáimon éltek. Ez volt az első alkalom, de azóta már többen megkértek, hogy főzzek nekik.
Eléggé öntörvényű vagy. Van azért valaki, akitől elfogadsz tanácsokat?
Talán a nagyanyámmal a legszorosabb a viszonyom, tőle elfogadnék, de nem ad, nem szokott soha okoskodni. Általában mindenben egyetértünk. Budán él, 84 éves, felnevelt négy fiút, és engem is fiamnak hív. A Séfek Séfe válogatója után elképesztően leteremtett, hogy mit képzelek magamról, mekkora az egóm. Aztán meg azért hordott le, mert Vomberg Frigyessel nem fogtam kezet. Egy darabig morgott, aztán meg azt mondta, tudja ő, hogy nem provokálni akartam, egyszerűen csak zavarban voltam, izzadt kezem, és ezt nem tudtam jól lereagálni. Nagyanyám jobban ismer engem, mint bárki a világon.
És jól is főz?
Csodálatosan. Most éppen a leveseit próbálom eltanulni, de ha főzök, szinte naponta felhívom.
Amikor bekerültél a Séfek Séfébe, mi volt az első gondolatod?
A kétségbeesés. Lerágtam mind a tíz körmömet, kaptam három infarktust, aztán úgy döntöttem, hogy azonnal elmegyek egy étterembe sztázsolni, hogy képezzem magam. Egy hétig tartott a nagy elszántság, aztán lemondtam róla, gondoltam, lássuk, hogy mit tudok a magam erejéből. Hasonló műsorokat gyakran néztem otthon, nagy álmom volt, hogy egyszer részt vegyek az ausztrál versenyben. Aztán lett a Séfek Séfe.
Nem bántad meg, hogy nem voltál felkészültebb?
De igen. Engem ebben a műsorban nem az vonzott, hogy ismert szakács lehetek általa, hanem az a lehetőség, hogy jó nevű séfektől tanulhatok. Frigyes csoportjába kerültem, ami nagy szerencse, mert óriási élmény őt látni munka közben, de mindig volt bennem egy kis hiányérzet, hogy a másik két szakáccsal nem találkozom ugyanígy. Jó lett volna, ha van többféle képzés.
A tévénézők azt látták, hogy Vomberg Frigyessel eleinte nagyon feszült volt a viszonyotok, aztán minden átfordult az ellentétébe. Elmondod, hogy mi történt köztetek?
Ismersz, tudod, hogy milyen vagyok. Eleinte nagyon ellenálltam, nem nyitottam felé, és szerintem ez őt külön izgatta. Jött, hogy beszélgessünk. És tényleg elkezdtünk beszélgetni, egyre gyakrabban, kamerán kívül is. Végül nagyon megszerettem. Azt hittem, hogy nem lesz képes változtatni rajtam, de neki mégis sikerült. Kicsit már idős vagyok hozzá, de egyszer még nagyon szívesen lennék a tanítványa.
Viszonylag korán kiestél a versenyből. Rossz volt ezt megélni?
Őszintén? Számomra megkönnyebbülés volt. Egyrészt azért, mert az egyik kedves barátom, Dúzs Zoli is kiesett, aki miatt még sírtam is a műsorban, annyira sajnáltam, hogy búcsúznia kell, másrészt pedig egy olyan öntörvényű ember, mint én, nehezen viseli, ha napi 12 órában előírják neki, hogy mit csináljon. Olyan volt, mint egy kiképzőtábor. Kíváncsi is voltam rá egyébként, hogy rá tudnak-e kényszeríteni erre a fegyelemre, mert elég vadul élek, de elérték, hogy alkalmazkodjak, ami engem is meglepett.
Mi volt az első dolgod, amikor a verseny után hazaértél?
Sírtam egy jót, kiment belőlem a feszültség, aztán aludtam egyet, és másnap reggel 8-kor felkeltem, ami velem egyébként ritkán fordul elő. Főztem egy brokkolikrémlevest meg egy paprikás krumplit, napközis stílusban, és a pasim boldog volt, hogy végre minden visszatért a normál kerékvágásba.
Van a gasztronómiának olyan területe, ami különösen izgat?
Most a tisztított vaj a mániám, magam készítem a ghít, és mindent azzal főzök, de az erjesztett ételek is nagyon érdekelnek. Van házi kimcsim, szórakozom a tejsavóval, és persze sütök megszállottan.
Persze, például a híres csokicsipszes sütit, aminek a receptjét senkinek nem árulod el…
Nem bizony! Rátetováltatom a talpamra, és ha valakit érdekel, a halálom után elolvashatja, de addig hétpecsétes titok!
Legközelebb megint valamelyik tévécsatornán bukkansz fel, vagy éttermet nyitsz a bulinegyedben? Mi a terved?
Most az a legfontosabb célom, hogy megtanuljak németül. Mindig azt mondtam a versenyzőtársaimnak is, hogy tanuljanak nyelveket, mert anélkül ma már képtelenség élni. Továbbra is szeretnék sütni-főzni, és embereket ezzel boldoggá tenni, egészen egyszerűen azért, mert ez tetszik nekem. Hogy tévé lesz-e még az életemben, nem tudom, ez nem olyan dolog, amit az ember előre tervez. Éttermet viszont szívesen nyitnék, de még nem most, és biztosan nem itt, hanem mondjuk Spanyolországban. Vannak jó terveim, de ezekről egyelőre nem beszélek. Egyszer mindennek eljön az ideje.
Megjegyzés: a cikk szerzője a Gasztropuccs című sorozat indításakor a TV Paprika tévécsatorna főszerkesztőjeként részt vett a műsorötlet kidolgozásában és a sorozat létrehozásában.
Fotó:
Vető Gábor
