Italok közé születtem

2016.07.23. | Szabó Edit

Beszélgetés Pampetrics Milánnal

„Nem szőlősgazda gyermeke vagyok, de a kötődésem legalább ennyire erős. A szüleim több mint harminc éve italkereskedéssel foglalkoznak. Hat éve nyitottuk ezt a kis boltot Keszthely belvárosában...”

Keszthely belvárosában, a korzón szokványos, de ízléses fabódék sorakoznak, a Fő téren hatalmas színpad áll. A „díszlet” két eddig külön életet élő rendezvény boldog házasságát hirdeti. A KeszthelyFest zenei eseménysorozata és A bor összehoz Keszthelyen gasztrofesztiválja immár egy helyen, egy időben várja a kultúrára és igényes vendéglátásra egyaránt szomjas látogatókat. A két rendezvény nászát a boros programok szervezője, Pampetrics Milán szorgalmazta, aki legendás borboltot visz Keszthely sétálóutcájában, és fiatal kora dacára jelentős mértékben meghatározza a balatoni város boros arculatát. A fesztivál zárónapján beszélgettünk vele.

Idén ötödször hirdettétek meg, hogy „A bor összehoz Keszthelyen”. Hogyan született, mennyit változott a program az évek során?

A rendezvényt édesapám indította útjára, és ő szervezte négy éven keresztül, én csak az idén vettem át tőle. Az első alkalommal tizenegy borászat jött el hozzánk, de évről évre egyre többen csatlakoztak, és az idén már huszonhárom pincészet állított ki nálunk. Egy-egy borvidékről általában egy vagy két borászat jön, de aki egyszer itt volt, visszatérő vendéggé válik, mert ennek a hétvégének tényleg nagyon jó a hangulata. „A történelmi borvidékek találkozása Keszthely belvárosában” – ez a mottónk, és valóban szeretnénk a régiók minél szélesebb spektrumát bemutatni az érdeklődőknek.

Úgy tűnik, komoly szerepet vállalsz a város boros életében. Honnan az indíttatás, miért kezdtél el borokkal foglalkozni?

Minden jött magától, italok közé születtem. Nem szőlősgazda gyermeke vagyok, de a kötődésem legalább ennyire erős. A szüleim több mint harminc éve italkereskedéssel foglalkoznak. Korábban egy borokat, söröket és röviditalokat forgalmazó nagykereskedést vittek, de 2005 óta már csak borokat értékesít a család. Hat éve nyitottuk ezt a kis boltot Keszthely belvárosában, amit azóta is fejlesztünk, szépítgetünk, és igyekszünk megtölteni nemcsak áruval, de programokkal is. Gyerekkorom óta italok vesznek körül, nagyon sokat tanultam a szüleimtől, de később magamtól is igyekeztem gyarapítani a megszerzett tudást.

Hol, merre tanultál?

Eredetileg szakácsnak készültem, elvégeztem a keszthelyi vendéglátó szakközépiskolát, sőt dolgoztam is pár évig a szakmában, de úgy alakult, hogy 2009-ben kikerültem Svájcba, és ott maradtam hat évig.

Mit csináltál ott olyan hosszú ideig?

Eleinte szakácskodtam, és közben szakácsiskolába is jártam. Aztán az egyik kedves főnököm nyitott egy vinotékát, és megkérdezte, hogy lenne-e kedvem vele dolgozni. Hihetetlen volt a hely, 1100 féle bor a világ minden szegletéből. Hát persze, hogy igent mondtam. Ennél jobb iskola nem létezik. Tavaly áprilisban jöttem végül haza, hogy az öcsémmel együtt átvegyük a családi borkereskedés vezetését.

A Pampetrics Borkereskedés a borfesztivál egyik központi helyszíne. Sokan innen indulnak kóstolókörútra, vagy itt pihennek meg a teraszon, ha már túl sok volt a jóból. Hogyan áll össze az üzlet kínálata?

Itt összesen 500-féle bort tartunk, ebből 430 magyar, a többi külföldi, jól megválogatva. A város másik végén viszont van egy nagykereskedésünk is, ahol még színesebb a kínálat. 1400-féle tétel van a szortimentünkben, és bár megvannak a jól bevált, régi nevek, akiket soha nem lehet kihagyni, igyekszünk figyelni a friss pincészetekre is.

Hogyan vezeted be a közönségnek az újabb, ismeretlenebb neveket?

Egyrészt mindig legalább húszféle bort tartunk nyitva, hogy az érdeklődő vásárlók itt helyben meg tudják kóstolni, amit még nem ismernek, másrészt nagyon sok kóstolót tartunk. Ilyenkor többnyire én mutatom be a borokat, de sokszor előfordul, hogy maga a borász is eljön. Ügyelünk arra, hogy a kínálatban mindig legyenek különleges, limitált mennyiségben készülő borok, kuriózumok, hogy a hazai és a külföldi vendégeket egyaránt ki tudjuk szolgálni.

A pult mellett áll egy ügyes sonkaszeletelő gépezet, tegnap láttam akció közben is a teraszon. Gyakran használjátok?

Olaszországból hoztuk, valóban nagyon szép darab, és természetesen nemcsak kiállítási tárgy. Ezt a kicsi boltot tavaly áprilisban úgy alakítottuk át, hogy kóstolgatni is lehessen. A bor mellé kínálunk sonkát, szalámit, sajtokat, de ezeket is mindig a környékről szerezzük be. A mostani fesztiválra több olyan termelő kitelepült, akiktől mi is vásárolunk.

Tapasztaltuk, hogy minden egyes borról hosszan tudsz mesélni. Ebben a pozícióban megengedheti magának az ember, hogy legyenek kedvencei?

Hát persze. Nekem is vannak kedvenceim, de mindig más. Minden borvidéknek megvan a maga karaktere, és én mindig a hangulatomnak megfelelően választok. A legegyszerűbb fehérbor is lehet a legszebb, ha éppen az illik az alkalomhoz. A Balaton partján, nagy melegben egy habzóbor vagy egy fröccs a legjobb, karácsonykor viszont édesanyám libamájához kinyílik a hatputtonyos aszú. Nagy az én szerencsém, mert ebben a boltban bármelyik borról könnyű lelkesen mesélni, hiszen mindegyik azért van itt, mert szeretem. Itt a vásárlónak sincs nehéz dolga, nem nagyon nyúlhat mellé, mert csak azt árusítjuk, amiben hiszünk. Jó terméket eladni öröm.

Svájc után nem lehetett könnyű visszacsöppenni a magyar valóságba. Mit látsz, mennyire képzettek a magyar vásárlók, mennyire értik a bort az emberek?

Szerencsére egyre jobban, de azért Franciaországhoz, Svájchoz képest még gyerekcipőben járunk. Az elmúlt huszonöt évben rengeteget fejlődtünk, egyre szebb borokat készítünk, de azért még sok a dolgunk. Itt a boltban is igyekszünk mindent megtenni annak érdekében, hogy a vásárlóink egyre jobban értsék, értékeljék a bort.

Változnak a fogyasztói igények?

Igen, a divat sok mindent meghatároz, de ez nem baj, sőt. A rozék még mindig tartják magukat, de most a habzóbor és a pezsgő kezd divatba jönni nagyon. Ennek kifejezetten örülök, mert Magyarországnak magas szintű pezsgőkultúrája volt régen, jó lenne, ha vissza tudnánk hozni. A pezsgő örök, soha nem megy ki a divatból, és ha olyan szép eredményekkel büszkélkedhetünk, mint a Kreinbacher aranyérmei, akkor biztosan eljön majd egy újabb szép időszak.

Szeretsz Keszthelyen élni?

Nagyon szeretem ezt a várost, és remélem, mindenki a szívébe zárja, aki ellátogat hozzánk. Nem is kell feltétlenül nyáron jönni. Mindenkit biztatok, hogy töltsön itt egy pár napot.

Vasárnap késő délután van, a hétvége kezd lecsengeni, a sétálóutca mégis megtelt borra szomjazókkal, és a Fő téren is sokan várakoznak Szabó Balázs koncertjére. Látni már, hogy az új „közös” fesztivál mennyire váltotta be a hozzá fűzött reményeket?

Lehet, hogy az elégedetlenkedők nem nekem panaszkodnak, de én eddig csak dicséretet kaptam. A látogatók is, a kiállítók is azt mondták, hogy ez a fesztivál így volt teljes. Mindenki elégedettnek tűnik, és ennek nagyon örülök.

Miért gondoltad, hogy érdemes lesz összekapcsolni a két rendezvényt?

Eddig is csak egy hét választotta el a kettőt, és teljesen egyértelmű volt, hogy mindkettőből hiányzik valami. A KeszthelyFestet az önkormányzat szervezi, velük egyetértésben hoztuk meg a döntést. Idén a közönség két borkóstolás között, előtt vagy után például Fábián Juli és Zoohacker, Rúzsa Magdi vagy Szabó Balázs bandája koncertjét hallgathatta. Három színpadon 23 előadó lépett fel, miközben véletlenül épp 23 pincészet kínálta a borait. Úgy érzem, nem csalódott, aki ezt a hétvégét Keszthelyen töltötte.

Fotó:

Borsmenta - honlap

Italok közé születtem

Fotó:

Kapcsolódó hírek

címkék