Vissza
Itt minden évszaknak megvan a maga csodája
2019.04.13. | Szabó Edit
Tizennyolc hektáros szőlőbirtokán ökogazdálkodást folytat, a borok címkéit a felesége rajzolja. Gyerekkora óta szerelmes Szigliget környékébe, Kabócás fantázianevű olaszrizlingjéért a fél ország rajong. Szászi Endrével beszélgettünk…
Aki az utóbbi években a Szent György-hegyen járt, jól ismeri Szászi Endréék festői borteraszát. Az építkezés 2013-ban kezdődött, a következő évben megnyílt falusi vendégasztalként, 2016 óta pedig már nemcsak jó borokkal, hanem színvonalas meleg ételekkel is várják a szomjas vándorokat. Szászi Endrével a teraszon üldögélünk, nézzük a tájat, szemben a szigligeti vár jellegzetes sziluettjét.
Mindig ezen a vidéken éltél?
Itt születtem, Szigligeten nőttem fel, a feleségem tapolcai. A közös életünket Szigligeten képzeltük el, de a telekárak akkor már az égig értek, esélyünk sem volt ott építkezni. Megtaláltuk viszont ezt a csodálatos helyet a Szent György-hegy lankás, déli oldalán, a szőlőültetvények között. Itt építettük fel a családi házunkat, és itt telepítettük el az első két hektár szőlőnket is, húsz évvel ezelőtt. A területeinken azóta is biogazdálkodást folytatunk. Mindig szerettük ezt a helyet, karnyújtásnyira a Balatontól, és sokszor üldögéltünk a kertben, a szigligeti várat csodálva.
Borászként végeztél, de kezdetben csak eladtad, amit mások megtermeltek. Miért álltál át a termelői oldalra?
Mert rájöttem, hogy ha az általam értékesített borokat teljes mellszélességgel képviselni szeretném, akkor azokat nekem is kell létrehoznom. Kezdetben azt hittem, hogy elég, ha megveszem a termést, de aztán be kellett látnom, hogy a szőlőt és a területet is ismernem kell, ha igazán tudni szeretném, mi kerül a palackba.
Igazolódott az elképzelés?
Túlságosan is. Emlékszel még, milyen csodálatos volt a 2003-as évjárat?
Igen, elég jól emlékszem, akkoriban kezdtem borokkal foglalkozni.
Na, ebből az évjáratból olyan bort készítettük, hogy azt hittük, eljött a Kánaán. Olcsón adtuk, nem tudtuk, mekkora érték van a kezünkben, el is fogyott az utolsó cseppig. A következő években viszont nem voltak olyan kegyesek hozzánk az égiek, nem tudtuk hozni azt a minőséget, és megértettük, hogy ez azért nem olyan egyszerű. Meg kellett tanulnunk tervezni, finanszírozni, vagyis gazdálkodni. Mostanra talán már tudjuk, hogy mindez mit jelent, de még mindig érhetik az embert meglepetések.
Régi álmod valósult meg, amikor a kedves kis vinotékád tőszomszédságában felépült az új borászat, tetején a borterasszal és az étteremmel. Most már mindenki kényelmesen elfér, és méltó körülmények között kóstolhatja meg a boraidat. Mikor vagytok nyitva?
A vinotékánk télen-nyáron üzemel, az étterem tavasszal hétvégente, júniustól augusztusig minden nap várja a vendégeket. A bisztrós hangulatú ételkínálatunkat sokan kedvelik, a konyhánk déltől este fél 9-ig fogadja a rendeléseket, ebédre is, vacsorára is szívesen látunk mindenkit.
Egy ilyen hely nagyon kellett már a Szent György-hegyre!
Igen, az éttermet valóban az igény szülte. A konyhafőnök környékbeli, helyi alapanyagokkal dolgozik, kiválóan főz, a környezetnél pedig kívánni sem lehetne szebbet.
Sok a vendég?
Szerencsére jóval csendesebb a hegy, mint a Badacsony, de így is gyakran van nálunk telt ház. Örömmel látom, hogy lassan megtanulnak pihenni az emberek, megengednek maguknak egy-egy szabadabb napot, sétálgatnak a hegyen, betérnek ide is, oda is, bort kóstolnak, ebédelnek, vacsoráznak, és közben élvezik a nyugalmat.
Emlékszem, régen nagyon népszerű volt a kis vinotékátok. Ha ketten bementek, háromnak ki kellett jönni, de ott szorongtunk órákig, és csodáltuk a borokat; ha jobb volt az idő, akkor meg kiültünk a lugasba. Most már mindenki a teraszra jön?
Dehogy! Sokan ugranak be a vinotékába, hogy hazavigyenek egy-két palack bort, de ha már itt vannak, kóstolnak is valamit. Olyankor nem jönnek fel a teraszra, hanem a lenti lugasban üldögélnek, mint régen. Aztán megesik, hogy megéheznek, és itt ragadnak ebédre, vacsorára. A két üzlet remekül erősíti egymást.
A hely egyik legfőbb vonzereje azért mégiscsak az, hogy te is sokszor feltűnsz a vendégek között. Mindig jobban esik a bor, ha maga a borász tölti a poharunkba…
Sokszor benézek, de maradni ritkán tudok. Azért egy üdvözlés mindenkinek jár, és ha az időm megengedi, tényleg szívesen töltök a vendégeknek. Annak viszont nagyon örülök, hogy felnőtt a legidősebb fiam, és egyre több terhet levesz a vállamról. Szőlész-borásznak készül, a Corvinuson tanul, és sokszor ő tartja a kóstolókat, angol nyelven, ha kell. Annyi a munka a szőlőben és a pincében, hogy régebben mindig azt mondtam, milyen jó is lenne magam megduplázni. Úgy tűnik, sikerült.
Mekkora a birtok?
Most 18 hektár, és nem is lesz sokkal nagyobb. Ha a beékelődő pici földdarabokat is sikerül megvásárolnunk, talán felmegyünk 20 hektárig. Jellemzően helyi fajtákat termelünk, az olaszrizling a legmeghatározóbb, de van kéknyelű, rózsakő, zeusz, zenit, szürkebarát, ottonel muskotály, és tavaly megszületett az első furmintunk is.
Tudom, hogy ezen a vidéken főként fehérborok készülnek, de van azért kék szőlőd is…
Igen, van, és örülök is neki, mert keresik a vendégeink. Az alapot a cabernet sauvignon, a pinot noir és a cabernet franc adja, de telepítettünk kuriózumként 800 tőke csókaszőlőt is.
Úgy tűnik, a fiatal borászok számára is egyre vonzóbb a Szent György-hegy: összejönnek, beszélgetnek, rendezvényeket szerveznek. Ti, akik itt éltek évtizedek óta, mennyire örültök ennek?
Nyitottak vagyunk a változásra. A Szent György-hegyen gazdálkodó fiatal szakemberek különböző szőlészeti, borászati stílust képviselnek, van, aki bio, van, aki biodinamikus felfogásban készíti a borait, és ez is szélesíti az itteni kínálatot. Szurkolunk nekik. Az általuk szervezett rendezvények általában jól működnek, mi is szívesen csatlakozunk hozzájuk.
Csak ne legyen túl nagy a nyüzsgés, ugye?
Arra vigyázni kell. Én hiszem, hogy ebben a területben nagyon komoly lehetőségek rejlenek. Aki kalandra vágyik, induljon el gyalog, vagy akár biciklivel, és fedezze fel magának ezt a régiót. Aki eljön hozzánk nyáron, azt visszavárjuk egész évben, ősszel, télen, tavasszal is, mert itt minden évszaknak megvan a maga csodája.
További írásaink a Szent György-hegyről:
A Szent György-hegy bohém arca – interjú Gilvesy Róberttel (Gilvesy Pincészet)
Nagyot fog durranni ez a hegy! – interjú Ruppert Mártonnal (Gilvesy Pincészet)
Az angyal, aki a jó hírt hozza – interjú Kovács Beával (Búzalelke Pékség)
Emese álma – interjú Nyári Emesével (Nyári Pince)
Fotó:
Vető Gábor