2020.12.12. | Pesti Eszter-Szabó Edit
A GoBri Pince borásza, Ludányi Gábor a Mátrai borvidék új generációjának egyik elhivatott tagja, zöld veltelinije máris fogalom. Az embert is, a bort is érdemes megismerni…
Mit jelent a GoBri?
Ez a gyerekkori becenevem, a keresztapámtól kaptam, de ő se tudja megmondani, hogy miért nevezett el így. Mindenesetre megszerettem, és mióta a pincém is ezt a nevet viseli, egyre többen szólítanak Gobrinak.
Ludányi néven Gyöngyöstarjánban nem is lenne túl szerencsés pincét nyitni…
Nem igazán. Ebben a faluban 2300 lakos él, abból 400-450 biztosan Ludányi, és közülük négyen is szőlőműveléssel, borkészítéssel foglalkoznak. Ezért választottam más nevet.
A családod is régóta foglalkozik szőlővel és borkészítéssel?
A szőlő régóta része a családunk életének, de hogy bort mióta készítünk, azt nehéz lenne megmondani. Az biztos, hogy a dédszüleimnek úgy 100 évvel ezelőtt már volt bora, de kezdetben csak a saját örömükre. A nagyapámék viszont a hetvenes években már szállították a kishordót lovas kocsin Gyöngyösre, Szolnokra, de még Pestre is. Apáék a kétezres évek elején abbahagyták, de én tizenegy éve úgy döntöttem, hogy folytatom a családi hagyományokat. Azóta foglalkozunk palackozott borok értékesítésével.
Gyermekkorod óta érdekel a szőlő?
Kisgyerekként még élveztem, hogy szaladgálok a szőlősorok között a kisputtonnyal, mint a nagyok, de később inkább tehernek éreztem. A többiek mehettek játszani, bringázni, nekem meg dolgozni kellett, ha munka volt a szőlőben. És a szőlőben mindig van munka. Inges-nyakkendős állásra vágytam, közgazdasági szakközépiskolába jártam, aztán mégis visszaszippantott a föld. A gyökereitől nem tud elszakadni az ember.
Mit jelent számodra a Mátra és Gyöngyöstarján?
A Mátra az életem, Gyöngyöstarján pedig az otthonom. Itt van a családom, itt élek, itt szeretnék megöregedni. Most ugyan Gyöngyösön lakunk a feleségemmel, de hamarosan felújítjuk a nagyszülői házat, és jövünk vissza Tarjánba. Nagyon szép ez a környék, a falut körbeveszi a szőlő, ezeket a hegyeket, ezeket a fákat szeretem nézni, és nem tudom megunni soha. Sokan kérdezték már, miért nem megyek külföldre, hiszen az én tudásommal ott sokkal biztosabb lenne a megélhetés. Az agyam tudja, hogy ez így igaz, de a szívem nem enged el innen.
A szőlőültevényeid is ott vannak a falu közelében?
Másfél hektár fekszik Gyöngyöstarján és Gyöngyöspata határában, a Csák-berekben, a többi itt van a Puttonyosban, a Paskomban és a Király-berek-dűlőben. A távlati terv az, hogy az összes szőlőm itt legyen a falu közvetlen közelében.
Bővülést tervezel?
Az a terv, hogy felszaladok 10 hektárig. Csak előre lehet menekülni. A birtok nagy részén már fiatal az ültetvény, de van még néhány régi, háztáji szőlő, amire ráfér a felújítás. Nagyon fontosnak tartom a környezetvédelmet, ezért környezettudatos növénytermesztést folytatunk. Nem használunk felszívódó szereket, a kártevőket csapdázzuk, a védett madarakat madárodúk kihelyezésével óvjuk.
Milyen szőlőfajták teremnek az ültetvényen?
Elég nagy felületen termelek szürkebarátot és rizlingszilvánit, de ezeket leginkább szőlőként értékesítem. A nagy szerelem a zöld veltelini, kék szőlőben pedig a kékfrankos és a cabernet franc, ha bővülök, ezekből szeretnék még plusz területet. A Puttonyosban sárga muskotály és olaszrizling is van, mindkettő hálás fajta, jó bort lehet belőlük készíteni. Fajtabővítést nem tervezek; ha meg tudom mutatni, hogy ezek a szőlők mire képesek a Mátrában, boldog leszek.
Neked melyik a legfontosabb?
A zöld veltelini. Tíz éve palackoztam az elsőt, de minden évben tökéletesítem. A vásárlóim is egyre jobban szeretik, lassan már erről ismerszik meg a GoBri. Nagyon izgalmas fajtának tartom, most például van könnyed, gyümölcsös, jó ivású alapborom és egy sűrű, gazdag prémium kategóriás tételem is belőle.
SKR. Ez áll a prémium zöld veltelinid címkéjén. Mit jelent a név?
Az anyai nagyapámnak szeretnék vele emléket állítani. A falunak azt a részét, ahol ő lakott, mindig csak Sikarként emlegettük, ezért nekem ő volt a sikari papó. Imádta a szőlőt, lényegében kint élt a hegyen, hajnalban kelt, kakasszóra, délben pihent egy kicsit a fa árnyékában, aztán folytatta a munkát sötétedésig. A természet és a munka szeretetét tőle örököltem. Amikor elmúlt nyolcvanéves, mondtuk neki, hogy lassítson egy kicsit, de ő mindig azt mondta, hogy ha nem dolgozhat, akkor minek élni. Nyolcvankettő volt, amikor itthagyott bennünket. Ha ránézel a címkére, az SKR betűkből akár a „siker” szó is eszedbe juthat, és nem tagadom, örülnék, ha sikeres lenne ez a bor.
A jelek szerint van rá esély…
Bízom benne. Régi álmom volt már egy komolyabb zöld veltelini. A szőlőt négy éve ültettem a Puttonos-dűlőben, amit kiemelkedő termőhelynek tartok. Jó a kitettsége, szépen beérik a szőlő, és a talajadottságok is megfelelőek ahhoz, hogy igazán színvonalas bort készíthessek az ottani termésből. Ez a zöld veltelini osztrák klón, kevesebb fürtöt hoz, de határozott szerkezetű, savban gazdag, szikár bort ad, amit nagyon jól lehet érlelni.
Az apai nagyapád viszont szerencsére még jó egészségnek örvend. Tényleg együtt metszettetek tavasszal?
Azt mondta, szeretne hozzám eljönni napszámosnak, én meg felfogadtam. A saját szőlőterületeit már szétosztotta a gyerekei között, azzal a kevéssel meg, amit magának meghagyott, elég gyorsan végzett, így aztán jelentkezett nálam. Kapott egy fél hektárt, azt ő gondozza, de a pincében is szeret tevékenykedni, ha éppen arra van szükség. Jól kijövünk egymással, munka közben sokszor mesél a régi időkről. Szeretem hallgatni, mindenre emlékszik, ami a faluban történt.
Lehet nálad bejelentkezni kóstolókra, van hol fogadnod a vendégeket?
Két pincében gazdálkodom, és az egyik fölött van egy kis helyiség, amit tavasszal rendbe tettem. Kicsit szűkösen, de azért le tudok ültetni ott 15 embert. Szerencsére tartozik hozzá egy kellemes kert is, tujákkal övezve. Ott is nagyon jól lehet hűsölni a diófa árnyékában. Ha valakinek arra támad kedve, fog egy pokrócot, és leheveredik a fűben, vagy éppen leül a padra, és kóstolgathat kedvére. Néha kérik, hogy legyen valami harapnivaló is a borok mellé. Olyankor a környékbeli termelőktől vásárolok disznóságokat, sajtot, zöldségkrémet, házi kenyeret. Elég nagy a sikere.
Dűlőtúrákat nem szervezel?
Dehogynem! Ha jó az idő, gyalogosan, biciklivel vagy akár platós autóval is kimehetünk a szőlőbe. Viszem magammal a jeges vödröt, hűtöm a borokat, és mindegyiket ott kóstoljuk, ahol termett. Nincs is annál jobb. Én már szinte gyümölcsöt is csak így eszem: kint a határban, a bokorról vagy a fáról. Se a cseresznyének, se a baracknak nincs olyan íze otthon, mint amikor frissen leszakítod, és beleharapsz. Nagyon büszke vagyok rá, hogy szinte minden megterem a kertünkben és a földjeinken, ami kell.
Tanultad valahol, hogy kell bánni a növényekkel?
A diplomám szerint környezetgazdálkodási agrármérnök vagyok. A növények szeretetét az iskolában nem lehet megtanulni, ez egy életforma. Így éltek a nagyszüleim, a szüleim, ezt láttam tőlük, így élek én is. Az ősöktől megszerzett tapasztalatokat viszem tovább, papírom nincs róla, de tudok gazdálkodni, benne van a zsigereimben.
Hamarosan véget ér ez a nehézségekkel teli 2020. Mit kívánsz az új évre?
Az idei év tényleg nem volt könnyű, de rengeteg új tapasztalattal gazdagodtunk. Azt szokták mondani, hogy ami nem öl meg, az megerősít, és ez szerintem erre az évre fokozottan igaz. Úgy érzem, sok tekintetben erősödtünk. Remélem, a 2021-es év boldogabb és szerencsésebb lesz majd, és bízom benne, hogy sok izgalmas kaland és sok jó bor vár ránk.
Az interjú hanganyagának szerkesztett változata a Magyar Katolikus Rádió Borivóknak való című magazinjában hangzott el, 2020. december 12-én, amely ITT meghallgatható.
Fotó:
Vető Gábor