Vissza
Kezdődjék a játék!
2021.04.10. | Virág Orsolya
Világhírű szoprán, nem mellesleg aranykalászos gazda is. Gyümölcsligetet vásárol, biokertet gondoz, a csokoládé és a japán konyha szerelmese, aki rajong a táncdalokért. Rost Andrea valóra váltja az álmait…
Nem gondoltam volna, hogy egyszer azzal indítok majd egy interjút Önnel, hogy megkérdezem, megtalálta-e már a tökéletes gyümölcsöst.
A Balaton-felvidék a szívem közepe, úgyhogy a környék már megvan, de még alakul a pontos helyszín. Nagyon sok mindenen múlik az álmaimban szereplő gyümölcsös létrehozása és gondozása. Nem egy szigorú ültetvény a vágyam, hanem egy kis liget, amiben csupa olyan gyümölcsfa van, amelyek szeretik egymást. Egy biokertész is segítségemre lesz abban, hogy ezek a nagyon intelligens növények hogyan érezhetik jól magukat és segíthetik egymást. A föld minősége, a fagyokra való felkészülés sem egyszerű kérdések. Remélem, úgy tudok belevágni ebbe az álmomba, hogy annak értelme is legyen.
Na jó, menjünk vissza az elejére. Hogy kerül Rost Andrea egy gazdatovábbképzésre?
A felmenőim földművesek voltak, ebből is fakad, hogy nagyon érdekel a mezőgazdaság. Vonz a föld, és a növénytermesztést nagyon izgalmasnak tartom. Van olyan ismerősöm, akinek kimondottan földvásárlás miatt volt szüksége oklevélre, nekem nem lebegett ilyesmi a szemem előtt, inkább az érdeklődés hajtott. Nem tervezek hektárszám búzát vetni, csak a régifajta gyümölcsliget és egy kis mandulás a vágyam. A növényi világ minden része nagyon érdekel.
Kilépne a piacra is?
Lazán állok ehhez a kérdéshez. Ha csak annyi az eredménye, hogy a gyerekeimnek és a leendő unokáimnak megmutathatom majd mindezt, és a saját gyümölcseimből főzött kompótot és lekvárt tehetem eléjük az asztalra, akkor annak fogok örülni. A Pannon dalok című projektemhez anno készíttettem egy csokoládét, amiben magyar pirospaprika volt. Tüzes Csokoládé volt a neve, és fantasztikusan finom lett. Akkor megismertem, hogy mennyiféle és ízű kakaóbab van, és azokat hogyan és milyen arányban lehet kombinálni. Mandulát vagy fűszert tenni például a csokoládéba előre is vetíti már a következő álmomat. Tobzódom, ha a csokoládé, mint olyan, előkerül. Nem zárkózom el attól, hogy ebből a két szenvedélyemből, a csokoládéból és a gyümölcsösből valami olyan szülessen, ami már egy komolyabb történet.
.JPG)
Mi a kapcsolat a komolyzene és a gasztronómia között?
Egy jó énekesnél az is fontos értékmutató, hogy mennyire színesen énekel. A főzésben ezt a színességet a fűszerek jelentik. Ha valaki jól akar énekelni, annak a fűszerekkel is jól kell tudnia bánni. Az én fejemben talán itt kapcsolódik leginkább a komolyzene és a gasztronómia. A zenetörténet tele van nagy művészekkel, akik nagyon szeretnek főzni. Rossini és Pavarotti is remek szakács volt.
A kultúra és a gasztronómia élvezete is minőségi társasági esemény…
Igen, és meg kell adni a módját! Amikor operába, színházba megyünk, akkor szépen felöltözünk, és egy fontos vacsorához is így állunk hozzá: damasztabrosz és -szalvéta. A kultúrának és az étkezésnek is megvannak a maga fontos rituáléi: egy színházi vagy operai előadás után is jó folytatás egy élvezetes vacsora.
A főzés is jelenthet olyan kézzelfogható sikerélményt, mint egy nagy taps egy produkció végén?
Igen, ha jól sikerült az étel! Van az a fajta csend az asztal körül, amikor mindenki élvezi, amit eszik. Számomra az egész gasztronómia olyan, mint az összhangzattan. A sok-sok harmonikus hangból lesz valami: egy hangzás. Nagyon szeretem az összetett ízeket, ahol semmi sem dominál. Mindig sokféle fűszert használok, de úgy, hogy egyik se ugorjon ki. Szeretek salátákat készíteni, amikhez mindig teszek egy kis főtt krumplit, vagy narancsot, vagy málnát, az öntethez például fahéjat.
A színek!
És a frissesség! A ropogósság! Most készül a kertemben a bioágyás. Nem tudok annál csodálatosabb érzést, mint amikor a friss salátát, zöldséget hozom be a konyhába és eszem meg, ennél egészségesebb nincs! Tavaly ültettem egy olyan paradicsomot, ami kiirthatatlan volt, és minden nap legalább két kilót szedtem le egy tőről. Imádom ezt! Talán kevesen tudják, hogy amikor egy növényt levágnak vagy kivesznek a földből, akkor négy óra elteltével lebomlanak a fontos tápanyagai, ezért is lényeges a friss ételek fogyasztása. Amikor ezt megtudtam, nem volt kérdés, hogy azonnal biokertet akarok.
A világ szinte minden pontján fellépett már, kilenc évet élt Németországban is. Hazahozta, amit máshol látott?
Próbálkoztam persze, már amennyire ráértem főzni. Igyekeztem a világban látottakat beszerezni itthon, fűszerezést tanulni, de inkább külföldön tudtam mindezt kiélni. A ’90-es években – amikor a legtöbbet utaztam – ért a felismerés, hogy te jó ég, mik vannak a világban, miket lehet enni és inni! Emlékszem Los Angelesben a Farmers’ Market élményére! Fantasztikus zöldség- és gyümölcskínálat volt, és én ott vásárolhattam, hogy aztán a kis apartmanomban elkészítsem magamnak. A legnagyobb reveláció aztán Japánban ért, ahol egyik gasztronómiai felfedezésből estem a másikba. Azt éreztem, hogy a japánok mindent az én ízlésem szerint csinálnak, az édességeiktől a köreteiken át. Én mindent szeretek hűvösen enni. Borzasztóan élvezem, hogy náluk a szusi, a szasimi és úgy egyáltalán a főételeik nagyon nagy százaléka nem meleg. Az édességeik pedig nem is édesek, csak egyszerűen finomak. A japán ételek állaga, színei, formái számomra a mai napig a legnagyobb kulináris élvezetet jelentik.
Már nem kell sokat várnia, hogy a kedvenceit újra kóstolja, hiszen ősszel megint Japánban turnézik majd.
Jaj, nagyon várom, és úgy izgulok, hogy el ne maradjon! Október végén lesz, addigra azért talán már kiszabadulunk.
Olyan, mintha egy új Rost Andrea bukkant volna fel így a karantén és a járványhelyzet közben. Eljött az álmok ideje?
Pontosan ez történik: a pandémia és a Covid-fertőzésem új életet adott. Amikor kezdtem jobban lenni, azt mondtam magamnak: ha engem a jóisten itt hagyott, akkor én mostantól élvezni akarom az életet. Soha nem tudnék élni a hivatásom nélkül, de annyi minden más is van, amire vágytam, amit szeretek és szeretnék csinálni. Muszáj ezt megadni magamnak! Régóta bennem vannak ezek az álmok, mégsem volt soha elég idő és alkalom megvalósítani őket. Most van idő, hát akkor kezdődjék a játék!
Belekóstolt a képzőművészetbe, a költészetbe, ékszert is szívesen tervez. Korábban is feszegette már a határait, kacsintgatott más irányba…
A magvacskák megvoltak, és talán most szökkennek majd szárba. Álmodozó típus vagyok, talán túl sok ötletem is van, de nem akarok szétforgácsolódni, úgyhogy igyekszem visszafogni magam. Eddig volt a jól nevelt, kontrollált operaénekes, aki viszi a pályáját, a kislányt az álmaival pedig elnyomtam. Most megpróbálom ezt a vadócot is szabadjára engedni.
Na meg a Dalokat is a lányszobából! Ez a címe a legújabb projektjének, amit a Hot Jazz Band kíséretében valósít majd meg a nyitás után. Újabb álom válik valóra?
De még mennyire! Pici gyerekként a táncdalfesztivál indított a zene felé. A családomban nem voltak zenészek. Hároméves koromban álltam a televízió előtt, és tátott szájjal hallgattam a dalokat, aztán együtt énekeltem őket a rádióval, és kis koncerteket is szerveztem a kertbe a többi gyereknek. Nekem ez jelentette a zenét. Szerettem volna Zalatnay Cini, Kovács Kati és Koncz Zsuzsa lenni. Ebben a mostani, művészek számára drámaian csendes évben gondoltam arra, hogy mi lenne, ha ez a rádióval éneklő kislány előkerülhetne. Még mindig él a tévhit, hogy az opera az elitnek való. Megmutathatnám a közönségnek, én honnan indultam, és hogy így is el lehet jutni ebbe a világba. Hollywoodba és a filmvászonra is vágytam. Imádtam Marilyn Monroe-t, Marlene Dietrichet, Judy Garlandot, Audrey Hepburnt, vagyis az ikonokat, akiket mindenki más is. A táncdalfesztiválok dalai mellett ők is, de Karády Katalin is ott voltak a lányszobámban, és ott lesznek a műsorban is.
Sokat gondolkoztam azon, vajon tudok-e szakmailag olyat kérdezni, ami érdekli. Azt, hogy a világ összes fontos színpadával és díjával a zsebében mi lehet az, amire még vágyhat?
Soha nem leszek hűtlen a hivatásomhoz, és vannak még operaszerepek, amiket szívesen elénekelnék, de tény, hogy most megmutathatom a kislány Rost Andreát is. Valóban ott van már minden a tarsolyomban, amire szakmailag vágytam. Én is feltettem a kérdést, hogy ezek után mit kívánhat még valaki. Azt, hogy mint ember beteljesedjen. Arra vágyom, hogy az út végén majd azt mondhassam: köszönöm, Istenem, teljesen rendben volt minden. A zenét, a közönséget szolgálom, amíg lehet és képes vagyok rá. Aztán majd meglátjuk, hogy mivel tudok még szolgálni.
.JPG)
Koncertezik, előadásai vannak, utazik, alapítványt vezet, és tanít az egyetemen is. Mindemellett itt a ház, a kert, érkezik a gyümölcsliget, készül a csokoládé. Hogyan lehet ennyi mindent egyeztetni?
Erősségem a fókuszálás, és jól el tudom osztogatni a tennivalókat. Amikor valamit csinálok, azt nagyon csinálom. Ha csak másfél órám van a kertre, akkor addig semmi másra nem figyelek. Nagyon tudok koncentrálni, és ez az összeszedettség sok erőt ad. A meditáció is fontos része az életemnek, még ha nem is mindennap. Bár számomra a munka is néha olyan, mint egy meditáció. Így akár negyedóra alatt is ki tudom pihenni magam, ha jól csinálom. Sok elvárásom van magammal szemben. Megkövetelem azt, hogy úgy nézzek ki, ahogy jól is érzem magam. Belekezdtem most a nordic walkingba: sportcipő, bot, és irány a természet!
.JPG)
Egyszer csak vége lesz a pandémiának, és a kulturális élet is újraindul. Mit fog másképpen csinálni?
Talán érezhető, hogy sok minden mozog a lelkemben, úgyhogy tartok tőle, hogy őrületesen sokat fogok dolgozni. Ami viszont biztos, hogy megadom majd magamnak az időt a pihenésre is.
