Vissza
Tokajban hihetetlen erő van
2025.01.12. | Szabó Edit
Decemberben nyugdíjba ment Pablo Álvarez Mezquiriz, a Tempos Vega Sicilia vezérigazgatója. A hat borászatot, köztük a Tokaj-Oremust is tulajdonló spanyol vállalkozás fejét Tokajról és a tokaji bor jövőjéről kérdeztük…
Hogyan került Ön kapcsolatba a borral?Nos, nem vagyok borász, de szeretem és tisztelem a jó bort és a körülötte végzett munkát. Bilbaóban születtem, a középiskola befejezése után jogi diplomát szereztem a madridi Centro de Estudios Universitariosban, aztán elvégeztem a vállalati jogtanácsadói képzést is. Mivel a családunk 1982-ben úgy döntött, hogy szélesíti tevékenységei körét, és megvásárolja Spanyolország ikonikus szőlőbirtokát, a Vega Siciliát, egyértelmű volt számomra, hogy tudásomat a családi vállalkozás szolgálatába állítom. 1986-ban neveztek ki a Vega Sicilia Pincészetek főigazgatójává, és 1990 óta töltöttem be a vezérigazgatói posztot.
Mikor és hogyan került a család tulajdonába a Tokaj-Oremus borászat?
Az 1990-es évek elején hallottuk, hogy lehetőség nyílik területek vásárlására Tokaj-Hegyalján. Az édesapám, David Álvarez nagyon pártolta az elképzelést, el is látogatott Tolcsvára, és a szükséges információk birtokában úgy döntöttünk, hogy szőlőbirtokot építünk Magyarországon. Alig néhány hónappal az első látogatás után, 1993. március 1-jén egy régi tolcsvai pincével, a mellette található kerttel és a benne álló, rendkívül rossz állapotban lévő Kurucz-kastéllyal, valamint 30 hektárnyi földterülettel megalakult a Tokaj-Oremus.
Tudták, hogy mire vállalkoznak?
Bár igyekeztünk tájékozódni, a vétel pillanatában valójában még nem tudtuk, hogy milyen fába is vágjuk a fejszénket. Arról viszont meg voltunk győződve, hogy a tokaji a világ egyik legnagyobb presztízsű édes bora, amely méltán szerzett világhírnevet magának, még ha ez a dicsfény a szocializmus évei alatt meg is kopott.
Ön mikor járt először Magyarországon?
Két évvel a vezérigazgatói kinevezésem után, de még az Oremus megalakulása előtt, 1992-ben. Nehéz időszak volt ez a borvidék életében, a szőlők nem voltak megfelelő állapotban, és a Borkombinát pincéje is siralmasan festett. Elmentünk egy vezetői értekezletre, és jószerével azt se értettük, hogy hová kerültünk, az viszont egyértelműen kiderült, hogy nem lesz könnyű az indulás. Egyvalami azonban bizakodással töltött el. Akkor kóstoltam életemben először tokaji aszúbort, és azonnal egyértelművé vált számomra – bár meglehet, hogy a megállapításom nem objektív –, hogy nincs még egy ilyen nagyszerű természetes édes bor a világon.
Hogyan gondol vissza az indulás éveire?
Sok nehézséggel kellett megküzdenünk, de amikor már elindult az építkezés, egyre több lett az örömteli pillanat a pincészet életében. Minden év hozott valami kézzelfogható eredményt: elkészült az új feldolgozó, megújult a kúria épülete, és a borokat is egyre nyitottabban, egyre pozitívabban fogadta a nemzetközi piac. A kollégáinktól kemény munkát várunk el, de meg is becsüljük őket. Talán ennek köszönhető, hogy a spanyol borászatainkban sokszor előfordul, hogy valaki nálunk kezd és tőlünk megy nyugdíjba, de az is, hogy az egész család valamelyik pincészetünkben dolgozik. Erre törekszünk az Oremusban is.
A Tokaj-Oremus 2023-ban ünnepelte a 30. születésnapját. Ön tehát három évtizede figyeli a Tokaji borvidéket. Mit lát, van fejlődés, haladtunk előre?
A Tokaji borvidék nagyon sokat fejlődött az eltelt évtizedek alatt, de a folyamat még messze nem ért véget. A szőlőültetvények szépek és egyre jobb gyümölcsöt adnak, a tokaji bor pedig még soha nem volt olyan magas színvonalú, mint napjainkban. Az eredményekre büszkék vagyunk, de semmiképpen sem lehetünk elbizakodottak. Mostanra eljutottunk oda, hogy a világon szinte mindenhol hallották már Tokaj nevét, és tudják, hogy milyen a tokaji természetes édes bor, viszont a kereslet sajnos szerény. Az aszú lenyűgözte az embereket, de nem késztette őket vásárlásra. Ezen a szemléletmódon mindenképpen változtatni kell, és némi optimizmusra ad okot, hogy – noha az édes borok piaca világszerte szűkül – az aszú esetében, ha lassan is, de javulnak az eladási statisztikák.
Na és a száraz borok?
Azon a területen sokkal jobb a helyzet. A Tokaj-Oremus híressé vált száraz furmintja, a Mandolás hihetetlen fejlődésen ment keresztül az eltelt évek alatt, és úgy tűnik, hogy a pincészet első dűlőszelektált furmintja, a 2017-ben debütált Petrács is beváltja a hozzá fűzött reményeket.
Hogyan látja az Oremus szerepét Tokaj felemelkedésében?
Kétség sem férhet hozzá, hogy a Tokaj-Oremus a Tokaji borvidék fejlődésének egyik motorja, és tevékenysége meghatározó a térség számára. A Tempos Vega Sicilia cégcsoport közben tovább gyarapodott, és ma már hat pincészet tartozik hozzá, de az Oremus mindmostanáig az egyetlen Spanyolországon kívüli birtokunk.
Úgy tudom, minden évben eljön néhányszor Tolcsvára. Hol időz legszívesebben?
Mindig lemegyek a régi pincébe, egyszerűen szeretem a hangulatát, és ha csak tehetem, az ültetvényen is sétálok egyet. Az ősz a kedvenc évszakom, a legkedvesebb helyem pedig a Petrács-dűlő, a maga sallangmentes természetességével, gyönyörű panorámájával. Szívesen sétálok az öreg tőkék között.
Ön szerint miben áll Tokaj egyedisége?
A talaja, a klímája, a szőlője és a hangulata miatt Tokaj egészen más, mint a világ összes többi borvidéke. Igazi unikum. Sehol a világon nincsenek ilyen szőlőfajták, sehol a világon nem szedik így az aszúszemet, sehol a világon nincs ilyen csodálatos sav-cukor arány a borokban. Tokajban hihetetlen erő van, és nagy jövő előtt áll a borvidék, de sokat kell dolgoznunk annak érdekében, hogy megteremtsük a tokaji borok méltó helyét a világpiacon. Az elveszített éveket nem könnyű behozni, de ha jól dolgozunk, a tokaji bor vissza fog kerülni az őt megillető helyre, hiszen nem kérdés, hogy ez a világ legjobb természetes édes bora.
Most, hogy nyugdíjba vonul, teljesen elszakad majd a cégcsoportot alkotó borászatoktól?
Eszemben sincs! Egy kicsit hátrább lépek, átadom a helyemet valakinek, aki kellő lendülettel és körültekintéssel viszi tovább a vállalkozást, de a nemzetközi ügyek intézésében továbbra is részt veszek, és természetesen nem múló kíváncsisággal kóstolom majd a megszülető borokat minden egyes évjáratban.
