Vissza
A Gourmet, ahogy mi láttuk
2018.05.20. | Szabó Edit
Nincs mese, a Gourmet Fesztivál minden májusban kötelező program, persze kinek-kinek vérmérséklete, na meg pénztárcája szerint. Elmeséljük, hogy mi mit szúrtunk a villánk hegyére…
Minden évben elmondjuk, hogy drága, és hogy jövőre már nem jövünk, aztán végül mégis ott vagyunk, hagyjuk, hogy áztasson bennünket az eső, fújjon a szél, süssön a nap, mert lehet szeretni vagy nem szeretni, de az tagadhatatlan, hogy sehol ennyi sztárszakáccsal nem találkozunk, sehol ennyi étterem színvonalas ételeibe nem kóstolhatunk bele, mint a Gourmet Fesztiválon. Ráadásul sörözni, borozni, pálinkázni is lehet, és ha szerencsénk van, a standoknál maga a borász tölt.
Korán érkezünk, a pénztáraknál nem kell hosszan sorba állni, a karszalagot előzékenyen felkötik a csuklónkra a bejáratnál, és már mehetünk is pohárért. A 4.300 Ft-os napijegy tartalmazza a kóstolópoharat, amit szívesen ki is cserélnek nekünk napközben, ha szükségesnek gondoljuk. A belépőjegy mellé jár néhány kupon, az egyikkel meg lehet kóstolni a Villányi borvidék legújabb, Y generációs bisztróborát, a RedYt, arra vesszük hát az irányt.
Villány fiatal arca
Nemrég híre ment, hogy a BalatonBor sikerén felbuzdulva a villányi borászok is előrukkoltak egy fiatalos, jó ivású vörös bisztróborral, amely a keresztségben a RedY nevet kapta. A standnál épp a Vylyan Pincészet főborásza, Ipacs Szabó István töltöget, első kézből hallhatjuk hát a történetet. Míg a BalatonBor minden esetben 100% olaszrizling, addig a RedY házasítás, amelynek alapját legalább 51%-ban kötelezően a portugieser adja. Mellette 20-25%-ban helyet kell hogy kapjon a kékfrankos, a zweigelt, a blauburger vagy a kadarka, a többi pedig bármi lehet, ahogyan a borász jónak látja. Hogy egy bor megfelel-e a követelményeknek, azt a Villányi franc-hoz hasonlóan az eredetvédelmi bizottság dönti el. Az érlelési idő 6 hónap, a cél az, hogy a RedY húsvétkor már minden évben kóstolható legyen.
.jpg)
A programhoz 11 borászat csatlakozott eddig, a palackok ott sorakoznak a standon, de hamarosan készül a tizenkettedik bor is. A címke lendületes, fiatalos, éppen olyan, mint a palackban illatozó könnyű, nyári vörös. „Villány fiatal arca” – mondja róla Horkay András, a borvidék tanácsadója. Nem csak a külcsín vonzó, kóstolva is tetszetős, kifejezetten jól iható, alacsony tannintartalmú, gyümölcsös bor, amit a melegebb napokon akár egy kicsit hűtve is kínálhatunk. Nem nehéz megjósolni, hogy a nyári esték slágere lesz.
Nyeles gombóc, Jakab-kagyló
Megszokhattuk már, hogy a Gourmet Fesztivál minden évben valamilyen tematika köré szerveződik. Az idei a gombóc, a kaviár és a pezsgő hármasára épül. Felkészüléskor a szakácsok elővették a legkreatívabb énjüket, nem győzünk csodálkozni a fantáziadús megoldásokon. A Gastro-Hack, a Füstölgő Sarok csapatával kiegészülve, nyeles gombócot készít, hozzá Tischler Petra adja a kaviárt, na meg egy kis melegen füstölt Szent Jakab-kagylót is, a héjába tálalva. A szmókerben tökéletes állagúra sütött csirkecombokat Czinege Tamás veszi kezelésbe, zabpehely, kukoricadara és kuszkusz keverékéből gombócot tapaszt köré, és így süti tovább.
Petra csodásan tálalja a kagylót: kerül mellé tápiókagyöngy citromnáddal, gyömbérrel, aztán tintahal tintájával színezett kókusz, tengeri spárga, szibériai tokhalkaviár, ehető árvácska, és ki tudja még mennyi minden. Felsorolni is nehéz lenne, ám a végeredmény pazar. Ha valaki szeretné, haza is viheti a „tányérját”, és otthon megtisztogatva máskor is tálalhat bele hasonló szépségeket.
Margherita pizza Gourmet-ra hangolva
Sokan hiányolták az idei fesztiválról a közönség nagy kedvencét, az Anyukám mondta éttermet. Itt volt viszont a Panificio Il Basilico, és Szabadfi Szabolcs alaposan kitett magáért. A pizzát kovászalapú, fehérlisztből készült nápolyi tésztából gyúrta, erre háromféle paradicsomot tett. A piros paradicsompüré adja az alapot, majd jön a sárga, sütőben sütve, és végül az aszaltparadicsom-pesztó. A gombóctematika miatt a pizza közepére mozarellagombóc kerül, rajta bazsalikomos olívaolaj-kaviár, mellette sonka, metélőhagyma és friss bazsalikomlevél. Nagyon szép és nagyon finom.
Michelin: impossible
A Salon étterem kis faházánál Wolf András séf saját tervezésű trikóban fogad bennünket. Michelin: impossible – hirdeti a felirat. Összenézünk, értjük, nevetünk. Lám, ebben a szakmában sem árt a humorérzék… András a gombócot sült oldalasból készítette, és házi kenyérrel kínálja. Nagyon finom, akárcsak a zúzapörkölt, tarhonyával, egy kis marokkói citrommal, sült fokhagymával, petrezselyemmel és vászolyi sajttal megbolondítva. Hanem a desszert egyenesen mennyei.
Meggyes gombóc, ahogyan a nagyi készítené. Hozzá a morzsa kenyérbélből készült, vajon pirult, barna cukorral meghintve, a tetején tejszínhab, benne kardamom és szecsuáni bors, rajta málnaecet-kaviár. Van, aki ezért a desszertért többször is visszatért Andrásékhoz. Mélyen megértjük.
Ágoston és a kadarka
Ezek után egy könnyű kadarkára vágyunk, így a Heimann Családi Birtok felé vesszük az irányt. A tavalyi Gourmet Fesztiválon derült ki számunkra, hogy hamarosan bővül a család, most pedig személyesen is volt alkalmunk találkozni a szekszárdi pincészet legfiatalabb tagjával. Ágoston jól érezte magát édesapja ölében, és – ahogyan a fotó is tanúsítja – máris komoly érdeklődést mutat a borok iránt. A 2016-os kadarka egyébként épp olyan, amilyennek szeretjük: könnyű, gyümölcsös, fűszeres, és remek kísérője a szomszédos Almalomb standján készült csalános, csipkebogyós tésztának.
Jólesett egy kicsit üldögélni a Heimann családdal, ők pedig gondoskodtak róla, hogy ne maradjon üres a poharunk sem. Meglepetésként elhozták magukkal a pincészet egyik ékességét, a 2011-es Barbárt. Fiatalon már kóstoltuk, akkor szilaj bor volt, nagy mélységekkel. Szilajságát mostanra már elveszítette, ám cserébe tovább mélyült, és tekintélyes teste ellenére is könnyen
iható, gazdag bor vált belőle. Élmény kóstolni.
Almalomb – a meglepetések világa
A hosszúhetényi öreg vízimalom épületében helyet kapott Almalombról már többször írtunk lelkesen, és Illés Roland konyhafőnök most sem okozott csalódást. Előételként füstölt fürjtojásos tartletet tálaltak, pisztrángkaviárral a tetején, a főétel a már említett csalános tészta volt, a desszert pedig hideg túrógombóc, amit friss eperrel és bodzajus-vel kínált a séf.
Rácz Lilla, az étterem munkatársa – akinek zseniális pezsgője nem volt itt, de most szólunk, hogy meg kell kóstolni! – elmesélte, hogy van az Almalombnak egy Erdei séta fantázianevű 7 fogásos menüje, amely végigviszi a vendégeket a környék ízein és természeti csodáin. A mostani fesztiválra készült ételek ennek a menüsornak bizonyos elemeit idézik. Lilla tanácsára megkóstoljuk a fügefalevélszörpöt is, és csak egyet mondhatunk: kötelező!
Tudjuk, a Gourmet Fesztivál azért is jó, mert megismerhetünk új ízeket, felfedezhetünk új helyeket. Aki eddig nem ismerte a hosszúhetényi éttermet, annak őszintén ajánljuk, hogy ne csak a fesztiválon, hanem a valóságban is látogasson el hozzájuk.
Kistücsök – a kihagyhatatlan
Bármi történik, a Kistücsök standját mindig útba ejtjük, és nem kizárólag az ételek miatt. Szeretjük azt az őszinte rajongást, ahogyan Jahni László az alapanyagokról mesél, és szeretjük azt a mosolyt is, amivel mindezt kíséri. Hősiesen bevalljuk, hogy mire idáig jutottunk, már csak a desszertre mertünk vállalkozni. Bodza „kaviár” édes tejföllel – hirdette a felirat, nem csoda, hogy kíváncsiak lettünk. Az alapot rétesből, mandulából és kenyérből készült ropogós morzsa adja, erre kerül a jersey tehén tejéből készült tejföl, cukorral kikeverve, a tetején egy bőséges adag bodzakaviárral, amit zöld citrom héjával és levével bolondítottak meg.
Aki szereti a bodzát, ezt a desszertet imádni fogja.
Soup of the day: Gin Tonic
.jpg)
Megszokhattuk már, hogy Nemesvölgyi Attila mindig kitalál valami izgalmasat. A Babka standjánál is volt néhány hívogató étel, mi viszont úgy döntöttünk, hogy egy long drinkkel fejezzük be a napot. Kértünk egy Gin Tonicot, és kaptunk egy olyan eszelős, rózsaszín csodát, hogy utána órákig vigyorogtunk. A tökéletes gint Attila grépfrúttal ízesített tonikkal keverte, és jött még hozzá egy kis citrom, díszítésnek pedig szárított narancs. Semmi faxni, csak a minőség, na meg a lemenő nap, aminek a fényét egy kicsit átengedtük a poháron. (Így készült a címlapfotó.) Folyékony gombóc a nap végére, hozzá egy kis beszélgetés a barátokkal, és hiányérzet nélkül indulunk haza.
Bár ez nem egészen igaz. Nem kóstoltuk az Auguszt pezsgőfagyiját, a Bori Mami falusi kaviárját, a Borkonyha korianderes vadragulevesét, a Sparhelt csülkös körömpörköltjét és a Tama kapros-túrós lepényét sem, pedig a listánkon volt. Ha vasárnap még kilátogatunk, lesz pótolnivaló.
Fotó:
Vető Gábor
