2022.11.16. | Gáspár Dávid
Hogy mik vannak a budapesti 8. kerületben! Az Ensō egy Baross utcai bérház belső udvarából nyílik, véletlenül odatalálni lehetetlen, mégis jobb, ha mindjárt asztalt foglalunk. Gáspár Dávid elmondja, hogy miért…
Az Ensōba gyakorlatilag lehetetlen csak úgy beesni. Erről egyrészt az elhelyezkedése tehet – a nyolcadik kerületi elhagyatott mosodahelyiség egy társasház belső udvaráról nyílik –, másrészt az étterem szokatlan, keddtől péntekig tartó nyitvatartása se könnyíti meg a látogatást. Mégis, a 2020-ban megnyitott ázsiai-magyar fúziós étteremnek már törzsközönsége van, és a folyamatos telt ház se lep meg senkit.
Az Ensōban enni több mint egy átlagos étteremlátogatás, inkább egy gasztronómiai és kulturális kaland. A tágas, indusztriális teret nyerstégla falak keretezik, és egy üvegen át a konyhai történésekre is ráláthatunk. Egyszerű asztaloknál foglalunk helyet, de a dekorációból nem hiányoznak a japán szimbólumok, a tévében a Pokemon sorozat is ismerős. Keleti fűszerek illata keveredik a levegőben.
Szokatlan élmény Budapesten, hogy a pincérek érezhetően szerves részét képezik az étteremnek – lelkesen elmagyarázzák a menüt, tisztázzák a japán fogalmakat, és segítenek az ízek kiválasztásában is. Nem kell rohanni a választással. Nagyban megkönnyíti a rendelést, hogy a felszolgáló mosolyogva, őszintén a segítségünkre akar lenni. Bátran ajánlom, hogy használja ki mindenki a szakértelmüket.
Az Ensō étlapja gyakran változik – persze, bizonyos klasszikusok mindig elérhetőek, de a szezonalitás és a séfek (Nádudvari Martin, Tenner Benjámin, Ruff Dávid) folyamatos kísérletezése gyakran tartogat meglepetéseket (pár hete a legmeglepőbb új fogás a jeges csiliramen volt). Az étteremben a kacsa és a vegán ramen leves régi kedvenc, de a játék a hőfokkal új dimenzióba emelte a híres japán fogást.
A rameneken túl elsősorban kisebb és nagyobb előételek szerepelnek az étlapon: ezt a keleti „tapasérzést” legjobban társaságban lehet kiélvezni. A kisebb tálakon kívül wagyu és Angus steak és egyedi desszertek színesítik a választékot.
Ahogy a japán konyhában megszokott, sok tengeri herkentyűt kóstolhatunk az Ensōban. Ezek közül is kiemelkedik a friss osztriga, mely többféle szokatlan ízesítéssel is kérhető, például yuzus sóval vagy comtéval.
Az étlapon természetesen elmaradhatatlan a kimchi és az edamame, de érdemes olyan specialitásokat is megpróbálni, mint a brokkoliyaki (hosszú szárú, omlós vadbrokkoli füstösen, szarvasgombás majonézzel) vagy a pão de queijo (puha, sajtos brazil pogácsa).
Nem meglepő, ha sokaknál az est fénypontja a Kyoto chikintakosu lesz – a taco ázsiai újraértelmezése csirkével, chimichurrival és comté sajttal verhetetlen kombináció.
Ha még marad hely pár falatra, ajánlom az Ensō bonbonválogatását az este zárásaként. Hét édes trüffel a legkülönbözőbb ízekben (csokoládé, banán, magvak stb.): új szintre emeli a desszertélményt.
Természetesen nem szenved hiányt az sem, aki az ázsiai életérzést az italokban is átélné – izgalmas hideg/meleg teák, távoli országok ginjei és szakéi is választhatóak.
Bár régóta pletykálják, hogy az Ensō még Michelin-csillagot is kaphat, az árak egy korrekt felső-középkategóriás étterem színvonalán mozognak – persze a négyszemélyes poliptál (17500 Ft) vagy a 100 grammos wagyu steak (9500 Ft) megdobja a végösszeget. A ramenek 4000, a kisebb és nagyobb tapasok 1500–4500, míg a desszertek 1500 Ft környékén elérhetőek.
Az Ensō étterem megtalálta a célközönségét Budapesten, kiváló ételekkel és rendszeresen változó, kísérletező étlappal csábítják el a távol-keleti ízekre és váratlan kombinációkra nyitott ínyenceket. Ahogy az elhelyezkedésük és a nyitvatartásuk is mutatja, céljuk nem a minél több beeső vendég elérése, hanem egy szűkebb, kifinomultabb törzsközönség kiépítése. Az Ensō izgalmas választékát és egyedi helyszínét megtapasztalni mindig frissítő felfedezés – sok hasonlót a városba!
Megjegyzés: a Freeszfe művészetkommunikáció szakos hallgatói azt a feladatot kapták, hogy írjanak kritikát egy vendéglátóhelyről. Az elkészült írásokat a Borsmenta folytatásokban közli. Gáspár Dávid írása a sorozat 1. része.
Fotó:
facebook
Gáspár Dávid