2020.01.17. | Szabó Edit
Napsütéses télben túrázni akkor is kellemes, ha a hőmérő higanyszála tartósan a nulla alatt időz. Utána egy húsleves az Ürömi Hüttében, és már tudod, hogy ezért az élményért minden téli vasárnapon szívesen fáznál egy kicsit…
Az Ürömi Hütte régi ismerőse a Borsmenta olvasóinak, hiszen Gazsó György színművész is ajánlotta interjújában a helyet, és 2017 tavaszán Varga Anita is beszámolt az itt szerzett tapasztalatokról. Ő főként a gyerekbarát élményekről írt, mi inkább a hely felnőttbarát oldalával ismerkedtünk, rendkívül jólesően.
Hiába röpködnek a mínuszok, a téli nap túrára hív. Budapest környékén se szeri, se száma a kellemes kirándulóhelyeknek, és bár korán sötétedik, néhány kilométeres gyaloglás akkor is belefér a vasárnapba, ha későn indulunk útnak.
Ha Üröm a célpont – márpedig egy 12 órán át főzött húsleves a műfaj szerelmeseinek éppen elég motiváló erő –, választhatunk magunknak egy kellemes gyalogtúrát a Pilisben, fölmászhatunk például a Nagy-Kevélyhez, de ha valami könnyebb útvonalat keresünk, vegyük célba a Róka-hegyi kőfejtőt. Valaha itt volt Budapest legnagyobb mészkőbányája, de 1977 óta védett terület, számtalan ritka növény és állat otthona. Az üregekben denevérek is rendszeresen telelnek.
Ha komolyan gondoljuk, hogy túra után betérünk a Hüttébe, érdemes előre asztalt foglalni, vagy eleve úgy tervezni a sétát, hogy csak délután 4 után érkezzünk meg. Azzal ugyan kockáztatjuk a húslevesünket, mert van úgy, hogy az már délután 3-kor elfogy, de ne aggódjunk, marad még étel bőségesen.
A kőfejtő bejáratától induló piros kereszt jelzésen haladva, majd egy idő után a piros háromszög jelzésre áttérve egy lendületes, de nem túl megerőltető sétával elérhetjük a legmagasabb csúcsot, ahonnan tiszta időben még a Gellért-hegy is látszik. Az utat lépcsők tagolják, és sok helyen korlát is van, a nem túl gyakorlott túrázók is teljesíthetik a távot, ha nem is nagyon könnyedén, de biztonságosan. A kőfejtő peremén haladó ösvényen valaha körbe lehetett járni az egész kráterszerű képződményt, most azonban egy építkezés miatt az utolsó néhány méteren kerítés zárja el az utat, így készüljünk fel rá, hogy egy idő után vissza kell fordulnunk. Bízunk benne, hogy a lezárás csak időszakos, és amint az építkezés befejeződik, ismét teljes lesz a kör.
Ha a meredek sziklafal egyik oldalán kialakított lépcsősoron leereszkedünk, sétát tehetünk a kráter mélyében. Az itt kialakított tűzrakóhelyeket ottjártunkkor senki sem használta, de jobb időben biztosan sokan piknikeznek itt egyet a túra után.
A kőfejtő függőleges falát sziklamászók vették birtokba. Lélegzetelállító figyelni, hogyan araszolnak a kötelek segítségével egyre közelebb a felső peremhez. Jó tudni, hogy a meglehetősen ritka geológiai képződmények miatt a látványos sport ezen a helyszínen csak külön engedéllyel űzhető.
Denevérekkel ugyan nem találkoztunk, de rigók és cinkék szép számmal röpködtek a tar ágak között. A lépcsők miatt kissé fárasztó, de nem igazán megerőltető, viszont nagyon látványos túra kényelmes tempóban nagyjából másfél óra alatt teljesíthető. Jöhet a Hütte és a jól megérdemelt ebéd.
Az Ürömi Hütte 2013 szeptemberében nyitott, és azóta is hatalmas vendégszeretettel várja a betérőket minden áldott nap. Hétköznap reggelit is kínálnak, és ha egy kicsit közelebb lennének, bizonyára gyakran betérnénk egy jóféle tojásételre vagy egy roppanós bécsi virslire, mert ott a reggeliknek is különleges hangulata lehet. Hétköznap egy ebédmenüre is érdemes beugrani, mert olyan ételek szerepelnek a kínálatban, mint a thai leves, a juhtúrós sztrapacska, a zúzapörkölt vagy a brassói.
Most viszont vasárnap van, pihenőnap, egyszerű, kerek, ahogyan azt Presser Gábor is megénekelte, és mi azért jöttünk, hogy húslevest együnk. Aki lájkolta a Facebookon a Hütte oldalát, tudja jól, hogy a csapat minden áldott nap fölpakol valami ínycsiklandó ételfotót, amit már csak nézegetni is gyönyörűség, de a 12 órán át főzött húsleves minden vasárnap ott gőzölög a képen, hol májgaluskával, hol házi metélttel, hol grízgaluskával, hol palacsintatésztával, így a húslevesőrültek egy idő után már csak arra tudnak gondolni, hogy egyszer el kell menni vasárnap a Hüttébe.
Szóval húsleves, ezúttal palacsintatésztával. Gőzölgő, gazdag, gusztusos, a hús puha, a sárgarépa épp egy kicsit roppan, a tetején a gorombára vágott petrezselyemzöld frissen illatozik. Akkora adag, hogy kettőnek is elég lenne, de a jó húsleves ismérve, hogy a kisadag soha nem elég, az ember addig kanalazza átszellemülten, még ki nem ürül a tényér az utolsó cseppig.
A napi krémlevest ezúttal brokkoliból főzték, ez is friss, kellemes, nagyon jó ízléssel elkészített, bátran ajánljuk, és többen a zöldséges-tárkonyos pacallevesről is ódákat zengtek. Nagyon lyukra futni a Hüttében nem lehet, a levesek terén legalábbis valószínűleg nem. De lássuk a folytatást!
Kicsit hezitálunk, hogy a Hütte kedvencei közül a csípős csirkeszárnyakat vagy a BBQ oldalast kérjük inkább. Végül az utóbbinál maradunk, és nem bánjuk meg. Az oldalas olyan puha, hogy a csont egyszeriben kicsusszan belőle, belül omlós, kívül ropogós, éppen olyan, amilyennek lennie kell. Sült krumplit tálalnak hozzá, amit a sütőben kicsit megpirítottak az oldalas mellett, és a saláta textúrája is tökéletes.
A másik főételünk a napi ajánlatból való: kacsacomb juhtúrós puliszkával. Az elképzelés és a kivitelezés egyaránt tökéletes, a tálalás is tetszetős, és az a legjobb benne, hogy egyáltalán nem bonyolították túl.
Desszertként elfogyasztjuk életünk répatortáját – nem mi nevezzük így, hanem az étlap –, amit nem átallanak ananászcarpaccióval és sós karamellel megbolondítani. A kissé sűrű, nagyon ízes tésztán elhelyezett hajszálvékony ananászkorongok minden falatot frissítővé tesznek, ha viszont a tortát a sós karamellbe tunkolja az ember, az maga a mennyország. Fokozhatatlan.
Elmesélhetnénk még, hogy jó volt a kávé is, hogy barátságos a kiszolgálás, hogy a gyerekeket rengeteg játék és sok türelem, ráadásul az a nutellás-mascarponés pizza várja, amit már az előző írásunkban is megénekeltünk, de úgy véljük, fölösleges többet mondani. Szerintünk kétféle ember létezik: aki már járt az Ürömi Hüttében, és aki ezek után biztosan el fog menni oda. Mi szerencsére az előbbi csoportot erősítjük. Üdvözlet a csapatnak, külön gratuláció a séfnek!