Ubisali és roppanós panír

Ubisali, rántott csirkecomb, fasírt, petrezselymes újkrumpli. Eredetükről, autentikusságukról és egészségességükről – mint a legtöbb magyarosnak kikiáltott étel esetében – sokat vitatkozhatnánk, de egyvalamiben többnyire egyet szoktunk érteni. Egy hosszúnak ígérkező munkanap közepén épp olyan jól tudnak esni, mint vasárnap, a családi asztalnál.

Bár a fenti fogások legalább annyira a szívünkhöz nőttek, mint a paprikától pirosló pörköltek, vagy a lecsó ezernyi változata, azokkal egyetemben valahogy – legalábbis az igényesen elkészített darabok – mégis perifériára szorultak a vendéglátásban. A henteseknél a legtöbb esetben beszűkült és leromlott a kínálat, a tisztességes konyhát vivő kisvendéglők szinte teljesen eltűntek, az „újhullámos” éttermekben pedig többnyire csak újragondolt formában fértek fel az étlapra a fenti fogások. Pedig ha az ember megkíván egy kívül roppanós, belül puha fasírtot, vagy egy foszlós rántott húst tejfölös uborkasalátával, de nincs kedve szétbombázni a konyhát, elég bosszantó, hogy sehol sem tud hozzájutni.

A kilátások azonban szerencsére javulnak, és bár az igencsak pénztárcabarát, málnaszörppel, kopott, fehér műanyagtálcán szervírozott menük nem tértek vissza, pár elhivatott séfnek és tulajdonosnak hála, már van hová fordulni, ha épp egy kis „magyarosra” vágyunk.

Az egyik közülük a Westend forgatagában megbúvó, Wolf András nevével fémjelzett Séf Asztala, ahol nemrég mi is megfordultunk, finomakat ettünk, majd bizakodva távoztunk. A hely stílusos, a beltérben a manapság divatos nyers/bontott fa uralkodik, és rendhagyó módon nemcsak a pláza közös terében, hanem az üzlethelyiség asztalainál is helyet tudunk foglalni. Ezt még rendelés előtt érdemes megtenni, hiszen ebédidőben – mondjuk így – nincsenek kevesen.

A kóstolási élményeink alapján ez teljesen érthető. A kovászolt, kicsit megpirított bucira alapozott rántott húsos zsemle amennyire egyszerű és hétköznapi étel, annyira nagyszerű kivitelben érkezik itt, és ha nagy szavakat akarnánk használni, akkor azt mondanánk, hogy kihagyhatatlan! A hús omlós, a bundája először ropog, aztán a szószos káposztától kellemesen lucskossá válik az egész mű, de közben mégsem ázik el. A sült krumpli is túllép a megszokott szalmaburgonyákon, az átlagosnál nagyobb tálkányi, az egész adagra elegendő tejfölös mártogatóst pedig önmagában is fel tudnánk falni. A rántott csirkecomb hasonlóan nagyszerű, ezt a szaftos, omlós állagot otthon szinte képtelenség lenne elérni, a tejfölös ubisali viszont éppen attól tökéletes, hogy olyan, mint a megszokott hazai.

A desszertekkel is kacérkodtunk, de sajnos nem maradt hely számukra a gyomrunkban. Legközelebb pótoljuk a mulasztást, mert a szomszédos asztalokon lévő tányérokat vizslatva arra jutottunk, hogy valószínűleg nincs velük különösebb probléma. :)

Jó szívvel ajánljuk hát a Séf Asztalát, hiszen ha két falat között becsukjuk a szemünket, máris a családi ebédekre képzelhetjük magunkat. Az otthonos ízek velünk maradnak, és még az sem rontja el az élményt, hogy visszafelé a plázázók hadán kell átvergődnünk.