Vissza
Juhtúrós sztrapacska
2020.03.31. | Szabó Edit
Minden időben, minden évszakban, minden után és minden helyett. A juhtúrós sztrapacska örök favorit, tökéletes és megunhatatlan. Mi most saját szedésű medvehagymával és ibolyával dobtuk fel…
Semmi sem olyan pihentető, mint egy erdei séta egy langymeleg tavaszi napon. A lábunk épp olyan helyre vitt, ahol fokhagymaillatú medvehagymalevelek nőttek ki a földből, engedtünk hát a csábításnak, és gyűjtöttünk néhány csokornyit – szigorúan a szabályok szerint, a jövőre és a többi kirándulóra is gondolva –, hogy feldobjuk vele az ételeinket.
Nem sokkal később illatos ibolyamezőre bukkantunk, így a virágokból is szedtünk néhány szálat. Na, nem a vázába, ilyet nem tennénk. Kifejezetten azért téptük le az apró, lila virágokat, hogy az ételeinket díszítsék. Az illatos ibolya ugyanis ehető, az íze enyhén édes, de cseppet sem tolakodó, és rendkívül jól mutat a tányéron.
Sztrapacskát ritkán készítünk. Macerás, reszelgetni kell a krumplit, csupa maszlag lesz az edény, amiben kifőzzük, meg aztán nem is tartozik a legkönnyebb ételek közé. Ha meg is fordul a fejünkben, elhessegetjük a gondolatot, és maradunk inkább a jól bevált túrós csuszánál. És ez nagy kár.
Macerás? Igen! Sokáig kell utána mosogatni? Igen! És? Engedjünk néha a csábításnak, és hagyjuk magunkat rábeszélni. Soha, de soha nem fordult még elő, hogy megbántuk volna, hogy utólag sajnáltuk volna a főzésre fordított időt. Szóval, kalandra fel! A sztrapacska megér egy kis nyűglődést!
Hozzávalók:
- ½ kg krumpli
- 25 dkg fehérliszt
- 15 dkg húsos szalonna
- 2 kávéskanál só
- 20 dkg juhtúró
- 3 dl tejföl
- 1 tojás
- bors, ízlés szerint
Elkészítés:
1. Egy nagyobb lábosban vizet forralunk egy kávéskanálnyi sóval.
2. A szalonnát felkockázzuk, zsírjára pirítjuk, majd kiszedjük a zsírból, és tálalásig félretesszük.
3. A krumplit meghámozzuk és egy kislyukú reszelőn lereszeljük. Hozzáadjuk a tojást, egy kiskanálnyi sót, és a lisztet folyamatosan adagolva sűrű tésztát keverünk belőle.
4, A tésztát nokedliszaggatóval vagy egyszerűen egy kiskanállal (mi az utóbbi megoldást választottuk) a forrásban lévő vízbe szaggatjuk. Megvárjuk, hogy mindegyik kis galuska feljöjjön a víz felszínére, még egy-két percig főzzük, aztán leszűrjük.
5. A leszűrt galuskákat a visszamaradt szalonnazsírba forgatjuk.
6. A juhtúrót összekeverjük a tejföl háromnegyedével, és az így kapott öntetet rászedjük a galuskákra. Alaposan összekeverjük, és már tálalhatjuk is. (Van, aki ilyenkor még egy hőálló tálban betolja a forró sütőbe, és 15-20 perc alatt aranybarnára süti. Így is érdemes kipróbálni, de mi most nem sütöttük.)
Tálaláskor a tányért megszórjuk finomra vágott medvehagymával, kaporral vagy más zöldfűszerrel, erre jön a galuska, a tetejére pedig a maradék tejföl, a pirított szalonnakocka, ízlés szerint bors, az ibolya és az egyéb díszítések. (A zöldek elhagyhatók, a szalonnakocka soha - kivéve ha valaki húsmentesen étkezik!)
Borsmenta-tipp: a tészta főzővizét tegyük félre, akár le is fagyaszthatjuk. Remekül felhasználhatjuk később krumplileveshez vagy krumplifőzelékhez.
Borajánlatunk: Mérész Sándor Projekt – Etyeki Kúria: Zenit 2017
