Vissza
Borjour Magnum 2023
2023.03.15. | Vargha Márk
Idén sem maradt el az év legnagyobb szabású hazai sétáló borkóstolója, a Borjour Magnum. A kiállító borászatok között Vargha Márk régi és új ismerősöket is talált. Íme kétrészes beszámolónk első fele…
Ha az ember szenvedélyesen szereti a magyar borokat – és persze azok készítőit –, de megélhetésének nem a borral való foglalkozás az alapja, folyamatosan azzal szembesül, hogy mire képbe kerülne egy-egy borvidék aktuális kínálatával, már kezdheti is elölről az ismerkedést. Az újdonságok felfedezésére minden évben remek lehetőséget kínál a Borjour Magnum, és bár a tengernyi stand között simán el lehet veszni – ráadásul levegőzésre, valamint az à table kitűnő tonkababos-kacsamájhabos ekler fánkjának majszolására is csak kell időt szakítani –, azért jócskán érik az embert meglepetések, ha koncentráltan, figyelmesen kóstol. Kétrészes írásomban elmesélem, hogy nekem mire volt elég a helyszínen töltött hét óra.
Kezdjünk habzóval!
A Bubbly Shop olyan bolt, ahová nem lehet besétálni. Az üzleti világban sikeres fiatalok baráti társasága döntött úgy, hogy online kereskedést nyit kedvenc proseccóiból. Tették mindezt nem kevés, ám annál kellemesebb „kutatómunka” után: a hatalmas észak-olaszországi habzóborvidék minden pincészetét sorba látogatták. A Borjourra négy kitűnő italt hoztak el. A Vedova pincészet koronazáras Vin col Fondója válasz a „pét-nat-őrületre”: frissítő körtésséggel kívántatja magát, és cukortartalma szerint extra brut kategóriás. A Follador egyik extra dry tétele piros almás és érett körtés ízeket hozott, a Le Bertole egyik brutje pedig a „legtankönyvibb” citrusos világot. A Col Sandago tulajdonosa – aki az egyik nagy olasz kávémárkát is magáénak tudhatja (testvére pedig egy másikat) – igazi fenegyerek: a prosecco fehérszőlő-területei közé egy wildbacher nevű kék szőlőt telepített Stájerországból. Az eredmény egy igazi szamócabomba-habzó. Az italt kóstolva nem mondhatjuk kudarcnak a lépést.
Tokaj
Legpatinásabb borvidékünkről három pincészet standjához sikerült eljutnom. Az Oremus neve a tokaji termelők közt járatlanok fülének is ismerősen cseng. Minden évben elkészül a Petrács nevű dűlőszelektált és a Mandolás nevű birtokfurmintjuk. A Borjourra az utóbbit hozták a 2020-as évjáratból. Késő ősszel szüretelték, botritisznek nyoma sincs benne, íze kristálytiszta. Ha valakit, aki soha nem ivott még tokaji furmintot, meg szeretnénk ismertetni a fajtával, töltsünk neki egy pohárral ebből. Hasonlóképpen nem találtam hibát a pincészet organikus szamorodnijában sem, ami 90% furmint, 7% zéta és 3% kövérszőlő házasságának gyümölcse. A furmint mellé nagyon jó döntésnek bizonyult azt a tizednyi „fűszert” elhelyezni!
A Gróf Degenfeld három remek organikus száraz borral is megjelent a seregszemlén, a zöldalmabomba extra brut pezsgőjén kívül egy hárslevelűvel és egy furminttal. Számomra az előbbi maradt emlékezetes: szokatlanul nagy test, brutális hársfavirággal és gyógynövényillattal, íze a hordós érlelésből fakadóan is nagyon összetett, lecsengése mézes. Az utóbbi néhány évben a fajta mintha egyenlővé vált volna a finom eleganciával, zeneileg megfogalmazva „ha a furmint a dúr, a hárslevelű a moll.” Elfelejtettem, hogy egy hárslevelűt dúr hangnemben is meg lehet komponálni. Nagyon tetszett ez a „hangzás”!
A megakóstoló legkellemesebb meglepetése rögtön ezután következett az erdőbényei Gonda Pincészetnél, ahol láthatóan a furmint és a hárslevelű együttes megjelenítésében hisznek. A 2019-es Dry cuvée is ezekből készült, és a ropogós savak jó aperitiffé pozícionálják az italt. A 2018-as Brúnóban 8 rész furmint mellé 2 rész hárslevelűt képzelt el a borász, és ezzel halételek mellé kiválóan passzoló, ideális gasztrobort készített. Édes kategóriában sem vall szégyent a Gonda. Noha a 2021-es Toolate egy túltaktikázott szüreti időpontválasztás miatt született, jó, hogy így alakult: a bor kedves, behízelgő, szerethető. A tradicionális eljárással készült pezsgő is jól sikerült, de a legnagyobb élményt mégis az őszibarack-mangófröccsként leírható sárga muskotály pét-nat okozta. Kereskedelmi forgalomban nem kapható, kis palackszámú tétel; aki teheti, feltétlenül kóstolja meg!
Villány
.jpg)
Végre sikerült megkóstolnom a Vylyan Pincészet Vörös Variáció cuvée-jét! Korábban ugyan már Szabó Edit tollából született róla írás a Borsmenta hasábjain, nekem mostanáig nem volt hozzá szerencsém. Nagyon kedveltem az üdeségét. A Montenuovo cuvée viszont régi ismerős volt, és most is szépnek találtam. Érdemes lassan mélyülni el benne, ugyanis először „berúgja az ajtót” a tanninjával és étcsokis, kávés harmadlagos ízjegyeivel, de aztán előbújik az érett cseresznyés, meggyes aromatika, és ezzel olyan komplexitás jelenik meg, amely miatt a bor hosszan, egy teljes vacsorán átívelően is élvezhető – sőt, akár átköltözhetünk vele a nappali kanapéjára is, hogy ezzel fejezzük be az estét.
A Csányi Pincészet nyolc borral érkezett, s így az egyik legszélesebb palettát bemutató résztvevője volt a délutánnak. A 2022-es Teleki Selection Syrah White az új főborász, Lőrincz Norbert munkája. A kék szőlőt bogyózás után zúzták, majd héjkontakt nélkül préselték ki, aztán irány az acéltartály. Az eredmény egy fehér virágos illatú, érett, piros almás ízű könnyed bor. A petit verdot szőlőfajta eléggé a szívem csücske, és régi vágyam volt, hogy itthon készült bort is kóstolhassak belőle. Ez a kívánságom szintén a Csányi Pincészet jóvoltából teljesült. A Teleki Selection családba tartozó, 2017-es vöröset Villányban virgoncabbra hangolták, mint azokat az ibolyás és fekete bogyós jegyeket mutató izraeli és spanyol példákat, melyek kóstolása nyomán annyira megkedveltem a fajtát. Ebben a málna és a szegfűszeg domináltak, de nem bántam, sőt!
Pécs
Boldog gimnáziumi éveimet a – számomra – legszebb megyeszékhelyen töltöttem, szóval ha választani kell az összes borvidék közül, leginkább a Pécsinek tudok drukkolni. A Belward Pince kínálata pedig megmutatta, hogy érdemes. 30 hektáron gazdálkodnak, és érezhetően nem akarnak vörösben a közeli Villánnyal versenyezni, így e területnek mindössze tizedén termesztenek kék szőlőt. A szortiment két részre oszlik: alsó része a Campus, a felső a Classic nevet viseli. A sauvignon blanc felmondja a kötelezőt, a zöld veltelini könnyű fehér kategóriában hallatlanul népszerű és valóban telitalálat („nyáron fűnyíráshoz ez a legjobb fröccsalapanyag” – mint megtudjuk), a rajnai rizling stílusát még nem sikerült tökéletesen belőni, ellenben a 2020-as cirfandli szuper élmény. Mézes illat, pici baracklekváros felhanggal. Az ízben a savak lendülete harmonizál a vajas-mandulás süteményt idéző kekszességgel. „Ha csak egy pécsi bort kóstolsz idén, ez legyen az!” A 2019-es kékfrankoshoz a szőlőt több, szétszórt területről szedték, de kétségtelenül ígéretes, a fajta jó választás a pince egyetlen vörös tételének.
(folytatjuk)
Fotó:
Vargha Márk
BorJour
