Vissza
Borjour Magnum 2022 – második felvonás
2022.03.11. | Takács Andrea
Hatalmas érdeklődés mellett zajlott az év első nagy borkóstolója, a Borjour Magnum. A Budapesti Kongresszusi Központban kétszázhúsz kiállító ezernél is több borát kóstolhatta a közönség. A Borsmentát Takács Andrea tudósította, két felvonásban. Íme a második…
Az egyik szegleten két sugárzóan életvidám hölgy beszélget, ők ketten képviselnek ma „5 Dudás”-t. Megállít a kíváncsiság. Új pincészet, a 2021-es a második szüretük. A borszeretetük, az új kihívás, az alkotás, a családi hagyomány megteremtésének vágya hajtotta őket, amikor szőlőtermesztésbe, borászkodásba fogtak a Mátrai borvidéken. Mára 50 hektárnyi területről készülnek az illatos fehérek, a hosszabb érlelésre álmodott vörösök, de a fajtaválaszték bővítésével bordeaux-i jellegű házasításokat is megcéloznak. Ha már megvolt az ültetvény, egy lendülettel vettek hozzá egy romos, de alápincézett vasöntödét is. A pince sok hordót befogad, a fölső térben pedig étterem és kulturális központ kialakítása a cél. Az egész család ezért dolgozik. A „főnökasszony” tiszteletreméltó lelkesedéssel mesél, nehezen hagyom ott a napsugaras mosolyukat. Nem mellesleg a beszélgetés közben megkóstolt olaszrizling is rendben van.
„Így talán könnyebb betörni a világpiacra”
Jól tudjuk, hogy az elnevezések fontos hívószavak, hiszen nem mindegy, mire épül rá egy fajta, egy borstílus vagy akár egy borvidék komplett marketingje. Ha azt mondjuk, bikavér, BalatonBor, egri csillag, akkor mindenki tudja, hogy mire gondoljon, mint ahogyan azt is tudjuk, hogy miért nem vesz szürkebarátot az, aki a pinot gris-t kedveli. Ezen gondolatok jegyében kerestem a csodás Fríz sorozat aktuális palackját a Dubicz Borászatnál. Miközben örömködöm a fahordós, 2019-es Sár-hegy Olaszrizling aromáin (gazdag alapanyag, erősebb hordóhasználat, amerikai, magyar, francia hordók tartalmának házasítása), kiderül, hogy a Fríz sorozat már a múlté. Nem volt jó a névválasztás, a kultúrtörténeti utalást kevesen értették, ehelyett mindenki a frizzantéra asszociált, és csalódott, amikor megkóstolta a mély, gazdag aromavilágú, érlelt, komoly bort.
Aztán a Sol Montis pultjánál hökkenek meg, ugyanis Kisfrancia nevű bort kínálnak. Felhorgad bennem az aggodalom: valaki lenyúlta a Kovács és Lánya Borászat nagyon sikeres ötletét? Lassan oszlik a homály, az új logó dekoratív betűi alatt szerényen meghúzódik a korábbi név is, csak nem vettem észre. A pincészet tehát nevet változtatott, a Sol Montis külföldön is érthető, kimondható, megjegyezhető, és így talán könnyebb betörni a világpiacra.
A Soproni borvidék savaitól még mindig tartok kissé, bár egyre csökkenő mértékben. Vajon a Taschner Bor- és Pezsgőház merre billenti a tétovázást? Soproni Pinot Noir (Blanc de noir) pezsgőjük aromatikája tetszik, karakteres, finoman gyümölcsös és tósztos – csak azok a pattogó buborékok… (Kell hogy legyen magyarázat! Légnyomás? Szemmel verés?) Cserébe lefegyverző darab a Zweigelt Classic 2009. Teljesen topon van, ízekben gazdag, kifogástalan az illata, friss hatású, arányos ital, nem csak szétesni nem készül, még mindig van benne 8-10 év – vagy több.
A Rege Birtok Egerből ma csak két bort mutat. A Viognier 2020 új portéka a Sík-hegy-dűlőből. Egy része „új Kalina hordóban” érett, másik része tartályos-friss, ettől egyszerre virágos és telt. Alig 2500 palack készült belőle. A vörös sorozatot a Pinot Noir 2020 képviseli, gyümölcsös, friss, tüzes, tiszta, arányos savakkal, kerekítő hordóérleléssel, nagyon kellemes darab lett. Újabb szép munkák a fiatal borásztól.
„A borkészítés nem a türelmetlenek sportja.”
A Csányi Pincészet molinóján a Teleki Tradíció márkanév kapott hangsúlyt. A borászat joggal büszke az alapító Teleki Zsigmond örökségére. A hagyomány méltó megőrzése mellett a korszerű módszerek, a precíziós gazdálkodás már a jövőbe mutatnak: mindez a hatalmas szakértelemmel együtt nagyon gazdaságosan termelő pincészetet ígér. A Teleki Tradíció 1881 Villányi Pinot Noir Rosé Pezsgő Brut számos kóstolón aratott már nagy sikert szépséges, gazdag aromatikájával, különösen magnum palackból kitöltve. A mai kóstolón a standard palackból kínált minta buborékossága mintha zabolátlanabbnak tűnne a magnum változatnál, de talán csak kíméletesebb kezelést szeretett volna. Vendégváró ital, pihenjen pár napot a hűtőben, mielőtt elkápráztatjuk vele a barátainkat.
Bolyongás közben is lépten-nyomon elcsábultam egy kóstolóra vagy csevegésre, megtelt a fejem a tömeg zajával. Az asztalok egyre üresebbek lettek, meg sem lepett, hogy a szekszárdi Schieber Pincészet pultját valósággal letarolták a vendégek. A „prémium” borok elfogytak, a maradékból locsol bőkezűen és bőbeszédűen a fedélzetmester. A Kadarka 2021 „életem legjobb kadarkája”, fűszeres, paprikás, szép, nagyon szekszárdi. Szerencsére még korábban sikerült megkóstolni a magnum palackos Tabu Kékfrankost. A duplanagy palackban lassabban érik, lassabban is öregszik a bor. Ez a kiadás amerikai hordóban időzött, „édes meggyes”, szolidan alkoholos, nagyon kerek és elegáns.
Szinte már kongatják a zárórát, amikor végre eljutok a Dúzsi Pince pultjához. A tartályban és fakádban, seprőn érlelődött Kékfrankos válogatás 2019 a kékfrankos szép arcát mutatja, gyümölcsös, áradó, szájat betöltő élmény, tökéletes a terített asztalhoz (talán kihívás az arányos fogás megtalálása), de beszélgetéshez is szép. Persze csak óvatosan, elég vállas, a 15-ös alkoholja mértéktartásra int.
Az ikonikus Görögszó 2017-es kiadása 60% cabernet franc és 40% cabernet sauvignon, megkóstolni mindenképp tanulságos, de most még túl fiatal, ennél sokkal több lehetőség van benne, hagyni kell érni. Ebben egyetértünk. A borkészítés nem a türelmetlenek sportja.
„Több kiállító is letette a garast a biogazdálkodás mellett…”
A világban trendi bioorányzatok minket is elértek, és nem csak a divat miatt. Jogos az igény a vegyszerterhelés csökkentésére, a környezettudatos, minél természetközelibb borkészítésre.Ausztriában a polihisztor Rudolf Steiner munkássága nyomán a bonyolultnak, olykor mágikusnak tűnő biodinamikus eljárások hódítanak, nálunk óvatosabban fordulnak a gazdák új irányokba.
Franz Weninger azzal érvel, hogy évszázadokig készültek borok a mai vegyszerek és adalékanyagok nélkül, és ha megkóstolni azokat már nem is tudjuk, bizonyára nem alaptalanul ragaszkodott az élvezeteket kedvelő emberiség a borkészítéshez. Több kiállító is letette a garast a biogazdálkodás mellett, de Dúzsi Bence szárnyakat kap, mikor rákérdezek. Természetesen a szőlőben kezdődik, és az átállás sem anyagilag, sem technológiailag nem könnyű, a tőkének is meg kell tanulnia megóvni magát, de az alóla nem kikapált társnövények is segítik a nyomelemek beépülését, védenek és visszatáplálnak. A megedződött szőlőnek még a bogyói is ellenállóbbakká válnak. Szemléletváltást igényel, a vegyszerköltség jelentősen csökken ugyan, de több odafigyelést, több munkát, ismeretet követel.
A bioborászkodás további kihívásokkal riaszt, a jól bevált adalékanyagok nélkül könnyen megcsúszik a bor fejlődésének folyamata, a megszokott tiszta, precíz borok helyett olykor megkapjuk az egyszavas magyarázatot a nyakatekert aromákra: ez bio! Igaz, ha nem nyomjuk el a technológiával, a fajta, a terroir saját karakteréről többet megtudhatunk, csak nem mindig könnyű szétszálazni a karaktert az esetlegességtől.
Hosszasan hallgatnám még a tapasztalatait, de fáradt hostessek emlékeztetik az elcsigázott kiállítókat a zárórára. Mint eddig már annyiszor, most is bebizonyosodik, hogy mennyire rövid tud lenni egy ilyen hosszú kóstolónap is, és mennyi tanulság vár még a következőkön.
A beszámoló első része itt olvasható: Borjour Magnum 2022 - első felvonás
