Ennyire egyszerű a jó? – kóstolókoncert Pázmándon
Ébredezik a pázmándi szőlőhegy! A P’azm’and Wine sikerén felbuzdulva a helyi borászcsapat tagjai egyre gyakrabban nyitják meg pincéik ajtaját az érdeklődők előtt. Július közepén az ApróKertek Pince szervezett általuk „Fél-Présház avatónak” nevezett kóstolókoncertet, és a rendezvényen én is beleolvadtam a közönségbe. Elmondom, milyen volt.
Egy régi álom
Szemeitek előtt jelenjen meg egy langyos, napsütéses, halványodó fényű nyári este a szőlőben: madárcsicsergés, egy régi présház, ajtaja előtt rögtönzött pici színpad, jó előre bekészítve a hangszerek, melyeket az Ebony Consort (Pengő Csaba – nagybőgő és Uher-Győrfi Bálint – szaxofon) szólaltat majd meg.
Essen szó az esemény apropójáról: ezen sorok írója első kézből tudja, hogy az ApróKertek szőlész-borászai, Schubert Ádám és Veliczky Zoli – kis túlzással – névről ismerik a tizenkét apró kertjük szőlőtőkéit, ennélfogva évente csak egy-két alkalommal lehet velük a saját maguk által szervezett kóstolókon találkozni. Erre az estére azonban megálltak egy pillanatra, vissza- és előretekintettek, és megosztották boraikat és gondolataikat velünk is. Ádám elmondta, hogy ezzel az eseménnyel régi álmuk vált valóra: csendes-ülős este, zene és bor, a közéjük szőtt anekdotákkal színesítve a saját présházuknál.
Üdvözlőitalként a 2023-as Kékfrankos Pét-Natot kaptuk – a nagy melegben a fürge bubik, a frissítő meggyes karakter és a penge savak jólesően enyhítették szomjunkat. Majd kóstoltunk borokat a jelenleg futó évjáratból, és kerültek elő utolsó palackok is a pince mélyéről. 
A fehérekről
Az antré a pince „birtokbora”, a Rebeka fehér cuvée volt (70% zengő, 22% olaszrizling és 8% cserszegi fűszeres), igazi pázmándi vegyes fehér, számomra ez az a tipikus bor, ami vakon kóstolva is felismerhetően itteni karakter. A következő, a 2024-es Olaszrizling nagyon alkalmas terroirközvetítőnek, hozza a vulkanikus-ásványos stílust és a határozott savszerkezetet, ami az itteni borok sajátja. A zene stílusát az est folyamán végig a borok mellé hangolták Csabáék, az olaszrizling például bluestémára inspirálta őket.
A harmadik tétel egy cserszegi fűszeres narancsbor volt, ami tíz napot töltött héjon, innen az izgalmas, kicsit vadóc stílus, és a hozzá társított zene kellemesen követte a bor karakterét.
A fehér blokk végén visszaugrottunk az időben: a 2019-es Narancsoskert utolsó fellelhető palackjait bontották nekünk. Ádám elmondása szerint erről a borról a mindig kritikus borásztársa, Zoli is pozitívan nyilatkozott. Mint kiderült, ez volt az igen ritka ilyen pillanatok egyike közel tizenöt éves közös munkájuk során. Kísérleti tételként született akkor, mostanra gyógyteás, kamillás, réteges borrá fejlődött, komplex íz- és illatvilággal.
Házigazdáink itt tettek egy kis kitekintést a jövőbeni terveikre. Az indulásukkor őket jellemző régi, játékos kísérletezőkedvüket szeretnék visszahozni a szortimentjükbe, a mostani tudásukkal, tapasztalatukkal felvérteződve. Ez adja számukra az új lendületet, az inspirációt az elkövetkezendő évjárataikhoz.
A vörösökről
A második „blokk” a kék szőlőké volt – bevezetésként az Ádám kislányáról, Johannáról elnevezett 2024-es kékfrankos rozét kóstoltuk. Ezt a 2023-as Kékfrankos vörös követte, mely könnyed, játékos gyümölcsösségével emelte a hangulatot, zenészeinktől pedig jöttek is mellé a népies elemekkel tarkított, fúziós dallamok. Az olaszrizling mellett Pázmándon a kékfrankos a másik kulcsfajta, szépen képviseli az itteni terroirt. Nem csoda, hogy az ApróKerteknél is kitüntettet figyelmet kap, és nagy jövőt jósolnak neki a készítői.
Ívelt tovább felfelé a borsor, a 130 év után feltámasztott történelmi vörös cuvée, a Budai Vörös 2021-es évjárata feszes szerkezetével, eleganciájával bizonyította, hogy nem véletlenül volt ott a helye egykoron a legnevesebb bécsi vendéglők borlapján. Ennek a bornak az első évjáratából anno egy 100 literes hordónyi mennyiség, 130 palack készült. (A budai vörösről bővebben a Borsmenta korábbi cikkében ITT olvashattok:
Gyönyörűen zárta az estét és keretezte a borsort a Borsmenta korábbi bikavértesztjére ál-bikavérként becsempészett 2019-es 3Kert vörös cuvée (kékfrankos, néró, kadarka és csóka). Ez a bor is mérföldkő volt Zolinak és Ádámnak, úgy emlékeznek vissza rá, hogy ez a tétel hozta meg számukra a tudatos borkészítés élményét. Kóstolva még mindig remek formáját mutatja, szívesen ránéznék pár év múlva, ez azonban sajnos lehetetlen – az utolsó palackokat ennek az estének az oltárán áldozták fel a készítők. Nem hiába! 
Mi kell a boldogsághoz?
A borok és a hozzájuk társított zenei hangulatok ott, a présház esti fényeinél ráébresztettek arra, hogy igazán nem kellenek nagy dolgok a boldogsághoz. Az ApróKertek borászduója is így gondolja: hálásak, mert megosztottuk velük ezt a mérföldkőnek is tekinthető pillanatot, az új vendégfogadó terük felavatását. És miközben az ő sikerüknek örültem, rájöttem, hogy én is itt töltöm a napjaimat ezen a hegyen, mégis ritkán állok meg, hogy rácsodálkozzak, mennyire jó csak úgy kiülni a szőlőbe borozni. Azt kívánom, jusson mindannyiunknak több az ilyen pillanatokból.
Ugye, mennyire egyszerű a jó? Nem kell sok a boldogsághoz, csak jó zene, jó szó, jó borok, jó emberek egy csoda helyen, ami a miénk. A jövőben azon leszünk, hogy megosszuk veletek ezt az élményt itt, Pázmándon.
