Vissza
Szerelem gyümölcse a Csepel-szigeten
2020.09.16. | Németh Ágnes
Horgásztó, állatfarm, mintaültetvény, borászat – minden itt van egy helyen. Gál Csaba és felesége, Dignisz Éva az egyetem óta egy pár. Szigetcsépi birtokuknak és boraiknak ma már mindenki csodájára jár…
Minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő, és alighanem így van ez fordítva is. Gálné Dignisz Évát 2013-ban Az év borászának választották, őt ismerjük jól – a férjéről, Gál Csabáról viszont sokkal kevesebbet hallunk, pedig meghatározó szerepe van abban, hogy a szigetcsépi birtok megszületett, és egyre szebben virágzik.
Urbánus borászat?
Nyugat-európai nagyvárosokban egyre divatosabb az úgynevezett városi borászat (urban winery), ezek többnyire nem készítenek bort, hanem vásárolt folyóbort érlelnek tovább, vagy csak simán értékesítenek, mint egy borbárban. Aztán vannak valóban a városban található borászatok, mint például az osztrák Grinzingben, Bécs szőlőskertekkel teli külső kerületében, vagy a mi fővárosunk Budafok városrészében, bár Budafokon csak a feldolgozás zajlik. Azt viszont kevesen tudják, hogy az egykori munkáskerület, a Csepel-sziget lakótelep-rengetegén túl szépen gondozott szőlőskertek vannak, például egy frissen telepített olaszrizling-ültetvény is, amely pár hónapos kora ellenére dús és méretes – büszke is rá Gál Csaba, a Gál Pincészet szőlésze. Azt tudtuk, hogy a borászat a Kunsági borvidékhez tartozik, a Szigetcsép településnév szerepel a palackokon, de azt valószínűleg a kedves olvasók nagy százaléka nem tudja, hogy ez a Szigetcsép igen közel van a csepeli városrészhez. Szászhalombatta is látótávolságban van, Csaba nyárfasort is ültetett, hogy a kevésbé romantikus battai üzemeket elakarják a lombok... Pedig a város közelségének előnye is van: Gálék borainak igen komoly hányada helyben fogy el, egymásnak adják a kilincset a törzsvásárlók. Mi a Magyar Borszakírók Körével látogattunk el hozzájuk, s bizony kiderült, hogy a tapasztalt borszakik legtöbbje még sosem járt a Gál Pincészetben, pedig tényleg nagyon közel van. Tágas kóstolótermük, kedves és otthonos kertjük óriás fenyőkkel igazi vendéghívogató, a borok mellé kínált kolbászok és sonkák pedig mind saját készítésűek és veszélyesen finomak (nem lehet abbahagyni a csipegetést). Bugyi biodisznóból készülnek, komolyan. (Bugyi településről származó, organikusan termelt takarmánnyal táplált sertésből.)
.jpg)
Egy csipetnyi Balaton
A sziget közel 300 hektár szőlőjéből a Gál házaspár 78 hektárt művel, és a szőlő igencsak jól érzi magát ezen a két Duna-ág közti öntéstalajon. A talajban lévő mészkőgöböknek köszönhetően jó a szőlő savmegtartó-képessége, nem kell aggódni, hogy lomhák lesznek a borok. Csak az a fránya fagy ne lenne! Mert időnként sajnos a sík területen komoly pusztítást végez a hideg, és akkor aztán világvége van – legalábbis volt, mígnem 2011-ben kitalálták, hogy keresnek egy kis balatoni területet. Az északi parton, Lesencefalu környékén találta meg Gál Csaba és fia a 10 hektáros álombirtokot, ami olyan állapotban volt, hogy féltek, kikapnak a borásztól-feleségtől-anyától. Aztán szépen rendbe hozták, és remek borokat készítenek, a 2017-es Chardonnay-juk például nemcsak aranyat hozott el a Chardonnay du Monde versenyről, hanem bekerült a top 10-be is, egész pontosan a világ 7. legjobb chardonnay-ja a bírák szerint! Ahhoz képest, hogy Éva nem is szerette a fajtát, igazán szép siker... Úgy voltak vele, hogy mindenki készít chardonnay-t, miért álljanak be a sorba, de aztán a Balaton-felvidéki területen olyan szép lett a termés, hogy az őket is meggyőzte. A burgundi palackos balatoni Gál-borokkal én még korábban nem találkoztam, vagy csak nem figyeltem fel rájuk, pedig a CBA és a Lidl üzletekben kaphatók. Nekem kifejezetten tetszett a 2018-as Birtokbor (50% olaszrizling, 30% chardonnay és 20% sauvignon blanc) is. Szépen összesimulnak benne a fajták, izgalmas, csupa gyümölcs illata van, zamatos és hosszú utóízű.
Szenvedélyes szőlőbűvölő
Gál Csabát öröm hallgatni, csupa tűz, ahogy az ültetvényt mutatja. „A tőkehiányból írtam a diplomamunkámat” – mondja, és ezt olvasva biztosan viccnek tűnik, vagy minimum közgazdaságtannak, de mesél még mintavételről is, ami náluk már-már pazarló, de Csaba esküszik rá, hogy a gyakran vett szőlőmintákon keresztül vezet az út a dicsőségig. Csak egészséges, megfelelően érett szőlő juthat el a birtok másik nagyfőnőkéhez, Évához. „Nekünk ezt osztották” – mondja Csaba a csepeli létről. Itt van a szőlő, ide születtek (érdiek, de sokáig a csepeli szőlőgazdaságban dolgoztak, a mostani birtokközpont egykor az állami gazdaság egyik épülete volt). Egyik nagy büszkesége a 2017-es Rajnai Rizling Késői szüret, amelynek elődje a véletlen szülötte volt. Ritkán sikerül sokáig fent hagyni a szőlőt a tőkén, az első kései rajnai esetében csak egy kis tartálynyi készült, el is feledkezett róla, aztán mikor véletlenül megtalálta, megkóstolta, majd boldogan mutatta élete párjának, aki azonban csak legyintett. Talán némi túlzás is lehetett a sztoriban, mert Éva is elbüszkélkedett a 80 gramm cukortartalmú, élénk savú, komplex, szépséges desszertborral.
.JPG)
Ki bölcsőt, ki rázóállványt
Csaba és Éva még az egyetem alatt szerettek egymásba. Szőlész és borász egy pár, nincs is ennél jobb kombináció! Na, és vajon mi lett a fiukból? Szőlész-borász, természetesen. Első diplomáját tekintve Csabi szőlész, de azért egy borász és egy növényorvosi mesterképzést is elvégzett; a lányuk, Zsuzsi pedig francia szakos bölcsész, de ahogy az a borászatoknál szinte elkerülhetetlen, azért a marketingbe besegít. A birtoklátogatás során kóstoltunk gyöngyözőbort (Jóbarát a neve, ezerJÓ-ból és szürkeBARÁTból), aztán egy Kékfrankos fajtából készült rozé gyöngyözőbort is (a neve Anna Rosa, az első unoka után), és persze hogy előjött a kérdés a pezsgőről. Mesélték, hogy még szerelmük hajnalán készítettek pezsgőt, igazit, a rázóállványt az após faragta. És persze, hogy nem maradhat chardonnay buborék nélkül, már előkészület alatt áll az első Gál-pezsgő is!
.jpg)
Meddig áll el a rozé?
Előkerültek a rozék is: a pinot noir pihe-puha epres-málnás finomság, a kékfrankos pedig meggyes, szép fajtajelleges, szomjoltóan fanyar a végén. Ebből egy később letöltött változatot is kóstoltunk, jól érezhető a különbség. „Éppen ezért szeretem mindig a frissen letöltött palackokat adni” – mondja Éva, és rögtön értelmet nyer a folyamatos palackozás. Közben a társaságunkban lévő sommelier elmesélte, hogy olyan jól sikerült a fogyasztók fejébe verni a „rozé frissen jó” dogmát, hogy a vendégek tavalyi rozét már nem is hajlandóak meginni. Csabának erről eszébe jutott, hogy egyszer egy nagy élelmiszeráruház pocán talált egy hároméves Gál-rozét. Egész hazáig rettegett, aztán meglepődve tapasztalták, hogy egészen szépen tartotta magát a bor, részben a természetes szénsavnak köszönhetően (sosem adnak plusz szénsavat a csendes boraikhoz).
.jpg)
„Azt meg már minek?”
A vörösboroknál szóba került a terméskorlátozás, amelyről Csaba azt vallja, hogy a termésmennyiséget a metszéssel kell beállítani. Túlzónak találja a csak pár fürtöt fennhagyó borászokat; mint mesélte, volt, aki egyetlen fürtöt hagyott fenn, ő pedig azt kérdezte, hogy hát azt meg már minek. Náluk 55–60 mázsa jön le egy hektárról, és a végeredmény azt tükrözi, jól csinálják. Nagyon szép 2019-es és 2018-as kékfrankost kóstoltunk, majd egy 2017-es és egy 2011-es cabernet sauvignont a balatoni szőlőből. Szépen érlelt, tartalmas borok, amelyeknél a hordós érlelés engedi láttatni a szőlőfajta jellegét.
.jpg)
Kis hit, kis hit...
Több mint 15 éve vagyok a borszakmában, a Gál Pincészetet azonban csak a friss, kedves rozékkal azonosítottam „valahonnan a Kunságról, valami Szigetcsép nevű helyről”. Pedig Gálék csak egy kőhajításnyira vannak a fővárostól, akár minden évben kiugorhatnék hozzájuk, hogy megkóstoljam az új termést. Most már tudom, ahogy azt is, hogy ez a birtok és ez a család jóval többet tud a frivol kis rozéknál. Izgalmas fehérborok, szépen érlelt vörösborok is készülnek náluk, és ha előbb nem is, de az első pezsgő érkezésére feltétlen újból felkeresem őket!
Fotó:
facebook
Németh Ágnes
