Vissza
Nem a nyuszi hozza
2017.04.14. | Burai László
Tavaszodik, nyakunkon a húsvét, illene borokat összekészítenem a családi hétvégére, de jobban végiggondolva ez nem is olyan egyszerű dolog.
Gondolkoztam egy sort azon, hogy milyen bor passzol leginkább a húsvéthoz. Elsőre persze aszú ugrott be, mert az aszú sokszor eszembe jut, és egyébként is ünnep minden alkalom, amikor egy palackkal felbontunk. A kalácshoz is illik, de akár önálló desszertként is megállja a helyét. Egyből az aszú után a pezsgő következett, ez szintén jolly joker, nem nagyon tudok olyan élethelyzetet elképzelni, ahol egy palack tradicionális erjesztésű pezsgő kilógna a sorból. A penge savai a zsírosabb sonkával is elbírnak, de a zöldsaláták mellett sem lenne gondban.
Ha továbbnézek, akkor persze egy csomó fehérbor is eszembe jut, elsőként persze a furmint. Az elmúlt hetekben úgyis többen azon lovagoltak, hogy nincs egységes stílusa a száraz furmintnak, azért ettől függetlenül egész nagy biztonsággal mernék választani a húsvéti asztalhoz a fajtából. De ne is ragadjunk le itt, egy jó olaszrizling, hárslevelű vagy veltelini is tökéletes lehet, én a hangsúlyt leginkább a lendületes savakra helyezném, az ünnepi asztalon olyan sok különböző fogás van, hogy biztosan megtaláljuk az összhangot a borral is.
Haladjunk tovább a színskálán a rózsaszín felé! Nem vagyok a rozé műfajának feltétlen híve, ezért nekem sokkal inkább a siller jut eszembe elsőre, ami még elég könnyed és gyümölcsös, de azért már némi komolyságot is fel tud mutatni. Szekszárd környékén a legerősebb ez a típus, és sillerből a rozékkal ellentétben bátran be lehet vállalni akár egy 2015-öst is, nem lesz rá panasz.
Szépen elérkeztünk a vörösekhez is. Alapból a savhangsúlyosabb fajtákat javaslom itt is, a nagyobb testű, tanninban gazdag vörösborokat inkább meghagynám a vacsora utáni beszélgetéshez. A kékfrankos, a kadarka és a pinot noir mind jól működnek majd – ha például bárány kerül az asztalra, akkor inkább a két utóbbi, kacsánál pedig a kékfrankosra szavazok.
Nem a levegőbe beszélek, természetesen kóstoltam is az írás megszületéséhez, furmintból állandó vendégoldali szerzőnk, Bott Judit 2015-ös Határiját, olaszrizlingből a napokon belül debütáló 2016-os BalatonBorok közül Bujdosóékét, hársból pedig a Kikelet 2013-as birtokborát. Titkos tipp az aktuális sillerek között Németh Jánosé, szerintem az eddigi legjobb sillerét hozta össze Janó, hamarosan forgalomba kerül, érdemes keresni!
Az alapmenün felül nálunk báránycomb is készül majd, szép lassan konfitálva, rozmaringgal. A párosítást nem tudtam még összekóstolni, de nagy reményeim vannak, mióta Vida Péter ajánlotta a kadarkát bárány mellé. Megfogadom a tanácsát, bár most nem szekszárdi kadarka lesz terítéken, hanem nadapi, a Velencei-tó mellől. Szentesi József budaörsi pincéjében készült, ahol rengeteg izgalmas, sokak számára ismeretlen régi magyar szőlőfajta is megtalálható. A kadarka már túl van a kísérleti fázison, ezt a kiszemelt 2015-ös is bizonyítja. Finoman fűszeres illat cseresznyével és ribizlivel. Jó arányú korty, a közepesnél kisebb test, finoman cizellált savakkal. Tannin csak mutatóban, nem úgy a gyümölcsök! Cseresznye, csipkebogyó, ribizli. Játékos, könnyed, vidám bor, tavaszi hangulatú, bízom benne, hogy jól passzol majd a bárányhoz is. Ha nem, akkor sincs baj, megisszuk magában!
Fotó:
Borsmenta
-
honlap